Az Inka Birodalom egykori szentélye az Andok egyik legnehezebben megközelíthető nyergén található: a romvároson még jól kivehetőek a tipikus inka építészet jelei, a hatalmas épületeket gránittömbökből emelték száraz falazásos technikával, vagyis nincs kötőanyag a kövek között. Az archeológusok szerint a misztikum övezte Machu Picchu valójában nem város volt, hanem templomok, szentélyek, paloták és obszervatóriumok együttese.

1. Most akkor ki fedezte fel?

Sokáig mindenki úgy tudta, Hiram Bingham régész, a Yale Egyetem professzora, fedezte fel a szentélyt, aki 1906 és 1915 között 5 expedíciót is vezetett Peruban. Ám 1911 nyarán, amikor a tudós a Machu Picchuhoz eső legközelebbi város, Cuzco körül túrázott, találkozott Melchor Arteaga földművessel, aki mesélt neki a hegyekben, az erdős rész közepén megbúvó épületekről, és felajánlotta, hogy odavezeti a tudóst. Így a köztudatban ő maradt meg felfedezőként, ám valójában 44 évvel korábban, 1867-ben már járt ott egy német tudós, Augusto Berns. Az ő tanulmányaiban és az általa rajzolt térképeken is van már nyoma egy inka szentélynek ezen a hegyen.

2. Mégsem áldozatok szentélye 

Az első elméletek szerint, hogy a városban szüzeket áldoztak a Nap istenének, Bingham professzor haláláig hitt ebben. Amikor 1912-ben visszatért, hogy folytassa a kutatásait, temérdek csontvázat talált. Ám később kiderült, hogy a csontvázak többsége férfiaké.

3. Mégis mekkora?

A romváros 32 592 hektár területen fekszik és 200 különálló épület áll rajta – az idők során teljesen benőtte a növényzet, ezért csak óvatos munkával tudták lefejteni az épületekről az esőerdő erős zöld burkát. Összesen 3000 lépcső található a szentélyben, így számítsunk erős izomlázra, ha teljesen be akarjuk járni.

4. Rejtélyes építészet

A Machu Picchu az Urubamba folyó medre melletti magas hegyen található, ahova nagyon keskeny és meredek hegyi út vezet fel, így szinte elképzelhetetlen, hogyan szállítottak fel oda a 20 kg körüli gránitköveket. Ahogyan az egyiptomi piramisoknál, úgy az inka romoknál is csak találgatások folynak a módszerről.

5. A naputak birodalma

Machu Picchu egy kövezett, hihetetlenül hosszú út mentén terült el, mely út annak a 40 ezer kilométeres hálózatnak volt a része, amely átszelte a hatalmas Inka Birodalmat, a hegyektől egészen a tengerpartig. Ezt az útvonalat „napútnak" is nevezik a történészek. A szentélyt egyébként direkt építették ilyen extrém magasságba, igen nehezen elérhető helyre, hogy lehetőleg senki ne zavarja az isteneiket.

6. Földrengésálló lenne?

A hét csoda egyike egy törésvonalra épült, tudósok mégis azt állítják, egy földrengés sem tudná romba dönteni – 550 év alatt egészen biztos, hogy volt már jelentősebb földmozgás a környéken, az épületek mégis állnak. Az utóbbi években szeizmológusok külön vizsgálták azt is, hogy a sok turista mennyire amortizálja a világörökséget, vagyis hogyan hathat az épületekre évi 2 millió ember látogatása. A szakértők szerint, ha most sújtaná nagyobb rengés a területet, már nem biztos, hogy minden épület épen maradna, hiszen a turisták miatt folyamatosan romlik a romváros állapota.

7. Kutatóegység

A Machu Picchu asztronómiai obszervatóriumként is funkcionált: csillagászok és papok egy kis csoportja használta a maga korában kifejezetten modernnek számító csillagvizsgálót az égitestek helyzetének pontos megfigyelésére.A megfigyeléseket a Yanantín-hegy csúcsaihoz viszonyítva végezték.

8. Hasznos lépcsőzetesség

A lépcsőzetes szerkezetnek több funkciója is volt: egyrészt megakadályozza, hogy a meredek, hegyi terepen megcsússzon az egész komplexum, másrészt ezeken a teraszos elemeken különféle növényeket tudtak termeszteni az itt lakók, melyek táplálékul szolgáltak.

9. Mint a LEGO...

Ashlar-technikának hívják azt a módszer, amellyel az egész komplexum felépült. Leginkább az egymásba illeszthető legókockák építési elvéhez hasonló: a gránitköveket is úgy faragták ki, hogy egymásba illeszkedjenek, ezért is ilyen stabil még mindig valamennyi építmény.

10. Kényelmesebb, mint valaha

A modern közlekedésnek köszönhetően ma már sokkal könnyebben elérhető a szent hely, ma már nem kell napokig szamárháton döcögni, vagy a saját lábukon felküzdeni magukat a hegyre. Cuzcót közvetlen vasútvonal köti össze a Machu Picchu alatti kis községgel, Aguas Calientes-szel. Innen kétféleképpen juthatunk fel: kényelmesen vagy kínkeservesen. Az előbbi az autóbuszt jelenti, az utóbbi pedig azt, hogy 90 percen keresztül lépcsőznünk kell felfelé, mire elérjük az építészeti csodát.