Érthető, ha a következő utazásunkon még szeretnénk elkerülni a nagy tömeget – akkor is, ha be vagyunk oltva. Ugyanakkor nem vagyunk könnyű helyzetben, ha nem egy erdei elvonulást, hanem igazi álomnyaralást tervezünk egy távoli desztináción, számtalan ország ugyanis bezárta a kapuit, és még a vezető turistaparadicsomoknál is előfordul, hogy kizárólag nyomós indokkal engednek be idegeneket a területükre. Hogy akkor mégis mi lehet a kézenfekvő megoldás? Egy lakatlan sziget! De legalábbis egy sziget...
Misztikus észak – Skye, Skócia
Skye, Neist Point világítótorony
Fotó: Getty Images
Nagy-Britannia észak-nyugati peremén találjuk ezt a misztikus tájakban bővelkedő szigetet. A Belső-Hebridákhoz tartozó szigetet mintegy tízezren lakják, akiknek egyharmada gael anyanyelvű – így nemcsak a táj, de a helyiségnevek jó része is épp olyan, mintha A Gyűrűk Urából vágták volna ki. Bár a messzi északon találjuk, a Golf-áramlat hatásának köszönhetően jóval enyhébbek itt a telek a hazainál, cserébe viszont a nyarak is hűvösek, csapadékosak. Kevés fát és sok láprétet találunk errefelé, a látképet leginkább a középen elterülő Cuillin-hegység határozza meg szikár, puszta sziklás felszínével.
A sziget legnagyobb települését, Portree-t is csupán 2500-an lakják, így valóban nem lesz más dolgunk, mint élvezni a skót vendégszeretetet, nagyokat sétálni, és sűrűn rácsodálkozni a természet által kialakított drámai formákra. Portree, kis mérete ellenére egyébként rendszeresen szerepel Nagy-Britannia legszebb településeinek toplistáján, legjellemzőbb látnivalója a színes épületekkel tarkított kikötője, és fontos megemlíteni, hogy profi kviddicscsapattal is rendelkezik. Ha kíváncsiak vagyunk, vajon ezt hogy tudják kivitelezni mágia nélkül, nézzünk be egy Pride of Portree meccsre!
Skóciához híven itt is több történelmi kastélyt találunk. A szigeten hosszú évszázadokon át különböző klánok uralkodtak, impozáns otthonaik jó része még ma is áll. A leghíresebb közülük Dunvegan vára, amely 13. századi megépülte óta a legendás MacLeod család tulajdonában van, s ezzel a legrégebben egy család birtokában lévő vár az Egyesült Királyságban.
Túrázós dél – Azori-szigetek, Portugália
Sao Miguel
Fotó: Getty Images
A világ végén érezhetjük magunkat ezeken a különleges szigeteken, amelyek Európa legnyugatabbi pontjaként fekszenek mélyen bent az Atlanti-óceánban. A terület Portugáliához tartozik, azonban még Lisszabontól is mintegy 1500 km-t kell leküzdenünk, ha ide visz az utunk. A vulkanikus eredetű szigetek közül a 9 legnagyobb lakott, ezeken kívül akad még néhány kisebb, amelyeket a helyiek hangyácskáknak neveznek.
A tartomány klímája igazán kellemes: az óceáni-szubtrópusi éghajlat egyenletesen meleg, de nem forró napokat biztosít, nyáron is 19–22 fokkal és viszonylag sok esővel. Épp emiatt a flórája Európa egyik leggazdagabbja, utunk során számtalan csak itt élő növényt találhatunk, ahogy a kontinens legritkábban előforduló orchideafaja, a Plathantera azorica is itt él. A sziget emblémájának számító hortenzia pedig március és június közt virágzik mindenfelé.
A hobbibotanikusok mellett az Azori-szigetvilág a túrakedvelők paradicsoma is.
Rengeteg útvonal közül választhatunk, amelyek buja, zöld erdőkön keresztül vezetnek, gejzírekkel, vízesésekkel, természetes termálfürdőkkel, kilátókkal övezve. Igazi kuriózum még a bálnales: ennyire bent az óceánban, távol mindentől ugyanis elég könnyen találkozhatunk méretes cetekkel az erre szakosodott hajótúrákon.
A közeli szigetek között érdemes komppal közlekedni, ám ha egy távolabbit céloztunk meg, oda már kényelmesebb átrepülni. A legnagyobb sziget São Miguel, itt még kisebb múzeumokat is találunk, illetve nagyobb a programkínálata is. Pico szigetén a hegymászók tobzódhatnak, itt tör az ég felé Portugália legmagasabb csúcsa, az 2351 m-es Pico Alto. Ha pedig valami különlegeset szeretnénk kóstolni, a Cosido das Furnast érdemes keresni, ezt ugyanis gejzírek belsejében készítik el: az edényekbe zárt húsokat (akár véres hurkát is) és zöldségeket (gyökérzöldségek, hagyma, káposzta) egy gejzírmező földjébe ássák, ahol bő hat órán át párolódnak.
Trópusi kelet – Ko Lipe, Thaiföld
Ko Lope
Fotó: 123rf
Délkelet-Ázsiába nem könnyű mostanában bejutni, a legtöbb ország ugyanis megtiltotta a turisták belépését, a szigorú szabályok azonban ne tartsanak vissza, csak pontosan nézz utána mindennek. (Egyelőre csak Phuketre egyszerű a bejutás.)
A kéthetes karantén miatt adódik, hogy inkább hosszabb tartózkodásra ajánljuk Thaiföldet, ha azonban letelt a kiszabott idő, indulhat az ország felfedezése!
Ko Lipe a legdélebbi thai sziget, nem messze Malajziától.
A szigeten nem találunk széles utakat, autós közlekedés szinte egyáltalán nincs, és a legnagyobb távolság nem több 3 km-nél, azaz egy óra alatt kényelmesen sétálva is megtehető. Mivel a kis szigeten nincs reptér, ez már önmagában garantálja, hogy ne érkezzen ide túl sok turista.
Legfontosabb látnivalója természetesen maga az Andamán-tenger. A szigetet vakítóan fehér homok és mélykék víz veszi körbe, amelyben a világ trópusihal-populációjának negyede úszkál, így búvárszemüvegben vagy anélkül, de egészen biztosan rengetegféle vízi élőlényt fogunk látni. Ko Lipe a Tarutao Nemzeti Park szélén fekszik, így már megérkezésünkkor meg kell váltani a park belépőjét. Érdemes Tarutao 51 szigetéből többre is átruccanni hajóval, hiszen többnyire érintetlen természetet találunk mindenütt.
Forró nyugat – Isla Holbox, Mexikó
Holbox
Fotó: 123rf
A mexikóiak igazán optimisták, országukba ugyanis mindenféle korlátozás, kötelező tesztelés vagy karantén nélkül beutazhatunk – persze a magunk védelme érdekében azért ügyeljünk a megfelelő távolság megtartására és a higiéniára.
Bár már jól ismerhetjük a drogkereskedelem nem ritkán utcai lövöldözésekben megnyilvánuló kemény világát, elmondható, hogy ha a biztonságos, a turisták által hagyományosan látogatott vidékeket vesszük célba, illetve nem mászkálunk sötétben egyedül gyanús sikátorokban, nem eshet bajunk.
Isla Holbox egy gyönyörű tengerparttal és szikrázóan kék vízzel megáldott, kisvárosias sziget a Yucatán-félsziget mellett, egészen közel a szárazföldhöz, ahová egy tizenöt perces kompúttal juthatunk el Chiquila városából.
Rendkívül csendes és békés, épp csak annyira épült ki, hogy minden kényelmünknek megfeleljen.
Még autókat sem nagyon találunk néhány áruszállító furgonon kívül, ebből adódóan leginkább biciklivel vagy golfkocsival lehet közlekedni a környéken. Legnagyobb előnye, hogy igen közel fekszik hozzá a Yucatán-félsziget legpezsgőbb városa, Cancún (ahová itthonról is könnyen találhatunk repülőjáratot) és a legfontosabb maja város, Chichén Itzá romjai (mely a világ új hét csodáinak egyike) – viszont a nyüzsgő kirándulásokról esténként szó szerint a béke szigetére térhetünk vissza. Itt két fontos dolgunk van a pihenés mellett: sorra megkóstolni a rendkívül változatos és fűszeres helyi street food kínálatot (van élet a taco után is!), és felfedezni a sekély, langyos tenger lenyűgözően színes élővilágát. A sziget mangroveerdőit pedig kajakkal érdemes bejárni, hogy szép csendben megfigyelhessük a körülöttünk lévő vadvilágot, és akár még néhány krokodillal is találkozhatunk.
