• Log in
    BELFÖLDKÜLFÖLDTECHÉHES UTAZÓDRIVE-TIPP
    ROHUDESPRE NOIOFERTĂ MEDIAADATVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ
    BELFÖLDKÜLFÖLDTECHÉHES UTAZÓDRIVE-TIPP
    ROHU
    DESPRE NOIOFERTĂ MEDIAADATVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ

    Drive Logo

    A weboldal sütiket (cookies) tárol el a számítógépen a szolgáltatás biztosítása érdekében.

    Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. Többet szeretnék tudni.

    Bezárás
    Süti tájékoztató

    Az Európai Uniós törvények és az Adatvédelmi törvény értelmében tájékoztatunk kell, hogy a weboldal működése során sütiket (HTTP-cookies) helyez el az Ön számítógépén. A sütik olyan kis fájlok, amiben olyan adatokat tárolunk el, amelyek például bejelentkezéshez, foglalás leadásához vagy a látogatói statisztikák vezetéséhez szükségesek.

    Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

    2021.08.07
    világjáró

    4 csodás sziget, ha továbbra is kerülnénk a tömeget

    Álomszigetek COVID-mentes nyaraláshoz! Bemutatunk négy szigetet, amelyeket még nem fedezett fel magának a mainstream turizmus.

    San Miguel azori szigetek
    Fotó: Getty Images




    Érthető, ha a következő utazásunkon még szeretnénk elkerülni a nagy tömeget – akkor is, ha be vagyunk oltva. Ugyanakkor nem vagyunk könnyű helyzetben, ha nem egy erdei elvonulást, hanem igazi álomnyaralást tervezünk egy távoli desztináción, számtalan ország ugyanis bezárta a kapuit, és még a vezető turistaparadicsomoknál is előfordul, hogy kizárólag nyomós indokkal engednek be idegeneket a területükre. Hogy akkor mégis mi lehet a kézenfekvő megoldás? Egy lakatlan sziget! De legalábbis egy sziget...

    Misztikus észak – Skye, Skócia

    Skye, Neist Point világítótorony

    Fotó: Getty Images

    Nagy-Britannia észak-nyugati peremén találjuk ezt a misztikus tájakban bővelkedő szigetet. A Belső-Hebridákhoz tartozó szigetet mintegy tízezren lakják, akiknek egyharmada gael anyanyelvű – így nemcsak a táj, de a helyiségnevek jó része is épp olyan, mintha A Gyűrűk Urából vágták volna ki. Bár a messzi északon találjuk, a Golf-áramlat hatásának köszönhetően jóval enyhébbek itt a telek a hazainál, cserébe viszont a nyarak is hűvösek, csapadékosak. Kevés fát és sok láprétet találunk errefelé, a látképet leginkább a középen elterülő Cuillin-hegység határozza meg szikár, puszta sziklás felszínével.

    A sziget legnagyobb települését, Portree-t is csupán 2500-an lakják, így valóban nem lesz más dolgunk, mint élvezni a skót vendégszeretetet, nagyokat sétálni, és sűrűn rácsodálkozni a természet által kialakított drámai formákra. Portree, kis mérete ellenére egyébként rendszeresen szerepel Nagy-Britannia legszebb településeinek toplistáján, legjellemzőbb látnivalója a színes épületekkel tarkított kikötője, és fontos megemlíteni, hogy profi kviddicscsapattal is rendelkezik. Ha kíváncsiak vagyunk, vajon ezt hogy tudják kivitelezni mágia nélkül, nézzünk be egy Pride of Portree meccsre!

    Skóciához híven itt is több történelmi kastélyt találunk. A szigeten hosszú évszázadokon át különböző klánok uralkodtak, impozáns otthonaik jó része még ma is áll. A leghíresebb közülük Dunvegan vára, amely 13. századi megépülte óta a legendás MacLeod család tulajdonában van, s ezzel a legrégebben egy család birtokában lévő vár az Egyesült Királyságban.

    Túrázós dél – Azori-szigetek, Portugália

    Sao Miguel

    Sao Miguel

    Fotó: Getty Images

    A világ végén érezhetjük magunkat ezeken a különleges szigeteken, amelyek Európa legnyugatabbi pontjaként fekszenek mélyen bent az Atlanti-óceánban. A terület Portugáliához tartozik, azonban még Lisszabontól is mintegy 1500 km-t kell leküzdenünk, ha ide visz az utunk. A vulkanikus eredetű szigetek közül a 9 legnagyobb lakott, ezeken kívül akad még néhány kisebb, amelyeket a helyiek hangyácskáknak neveznek.

    A tartomány klímája igazán kellemes: az óceáni-szubtrópusi éghajlat egyenletesen meleg, de nem forró napokat biztosít, nyáron is 19–22 fokkal és viszonylag sok esővel. Épp emiatt a flórája Európa egyik leggazdagabbja, utunk során számtalan csak itt élő növényt találhatunk, ahogy a kontinens legritkábban előforduló orchideafaja, a Plathantera azorica is itt él. A sziget emblémájának számító hortenzia pedig március és június közt virágzik mindenfelé.

    A hobbibotanikusok mellett az Azori-szigetvilág a túrakedvelők paradicsoma is.

    Rengeteg útvonal közül választhatunk, amelyek buja, zöld erdőkön keresztül vezetnek, gejzírekkel, vízesésekkel, természetes termálfürdőkkel, kilátókkal övezve. Igazi kuriózum még a bálnales: ennyire bent az óceánban, távol mindentől ugyanis elég könnyen találkozhatunk méretes cetekkel az erre szakosodott hajótúrákon.

    A közeli szigetek között érdemes komppal közlekedni, ám ha egy távolabbit céloztunk meg, oda már kényelmesebb átrepülni. A legnagyobb sziget São Miguel, itt még kisebb múzeumokat is találunk, illetve nagyobb a programkínálata is. Pico szigetén a hegymászók tobzódhatnak, itt tör az ég felé Portugália legmagasabb csúcsa, az 2351 m-es Pico Alto. Ha pedig valami különlegeset szeretnénk kóstolni, a Cosido das Furnast érdemes keresni, ezt ugyanis gejzírek belsejében készítik el: az edényekbe zárt húsokat (akár véres hurkát is) és zöldségeket (gyökérzöldségek, hagyma, káposzta) egy gejzírmező földjébe ássák, ahol bő hat órán át párolódnak.

    Trópusi kelet – Ko Lipe, Thaiföld

    ko lipe thaif\u00f6ld

    Ko Lope

    Fotó: 123rf

    Délkelet-Ázsiába nem könnyű mostanában bejutni, a legtöbb ország ugyanis megtiltotta a turisták belépését, a szigorú szabályok azonban ne tartsanak vissza, csak pontosan nézz utána mindennek. (Egyelőre csak Phuketre egyszerű a bejutás.)

    A kéthetes karantén miatt adódik, hogy inkább hosszabb tartózkodásra ajánljuk Thaiföldet, ha azonban letelt a kiszabott idő, indulhat az ország felfedezése!

    Ko Lipe a legdélebbi thai sziget, nem messze Malajziától.

    A szigeten nem találunk széles utakat, autós közlekedés szinte egyáltalán nincs, és a legnagyobb távolság nem több 3 km-nél, azaz egy óra alatt kényelmesen sétálva is megtehető. Mivel a kis szigeten nincs reptér, ez már önmagában garantálja, hogy ne érkezzen ide túl sok turista.

    Legfontosabb látnivalója természetesen maga az Andamán-tenger. A szigetet vakítóan fehér homok és mélykék víz veszi körbe, amelyben a világ trópusihal-populációjának negyede úszkál, így búvárszemüvegben vagy anélkül, de egészen biztosan rengetegféle vízi élőlényt fogunk látni. Ko Lipe a Tarutao Nemzeti Park szélén fekszik, így már megérkezésünkkor meg kell váltani a park belépőjét. Érdemes Tarutao 51 szigetéből többre is átruccanni hajóval, hiszen többnyire érintetlen természetet találunk mindenütt.

    Forró nyugat – Isla Holbox, Mexikó

    holbox mexiko

    Holbox

    Fotó: 123rf

    A mexikóiak igazán optimisták, országukba ugyanis mindenféle korlátozás, kötelező tesztelés vagy karantén nélkül beutazhatunk – persze a magunk védelme érdekében azért ügyeljünk a megfelelő távolság megtartására és a higiéniára.

    Bár már jól ismerhetjük a drogkereskedelem nem ritkán utcai lövöldözésekben megnyilvánuló kemény világát, elmondható, hogy ha a biztonságos, a turisták által hagyományosan látogatott vidékeket vesszük célba, illetve nem mászkálunk sötétben egyedül gyanús sikátorokban, nem eshet bajunk.

    Isla Holbox egy gyönyörű tengerparttal és szikrázóan kék vízzel megáldott, kisvárosias sziget a Yucatán-félsziget mellett, egészen közel a szárazföldhöz, ahová egy tizenöt perces kompúttal juthatunk el Chiquila városából.

    Rendkívül csendes és békés, épp csak annyira épült ki, hogy minden kényelmünknek megfeleljen.

    Még autókat sem nagyon találunk néhány áruszállító furgonon kívül, ebből adódóan leginkább biciklivel vagy golfkocsival lehet közlekedni a környéken. Legnagyobb előnye, hogy igen közel fekszik hozzá a Yucatán-félsziget legpezsgőbb városa, Cancún (ahová itthonról is könnyen találhatunk repülőjáratot) és a legfontosabb maja város, Chichén Itzá romjai (mely a világ új hét csodáinak egyike) – viszont a nyüzsgő kirándulásokról esténként szó szerint a béke szigetére térhetünk vissza. Itt két fontos dolgunk van a pihenés mellett: sorra megkóstolni a rendkívül változatos és fűszeres helyi street food kínálatot (van élet a taco után is!), és felfedezni a sekély, langyos tenger lenyűgözően színes élővilágát. A sziget mangroveerdőit pedig kajakkal érdemes bejárni, hogy szép csendben megfigyelhessük a körülöttünk lévő vadvilágot, és akár még néhány krokodillal is találkozhatunk.

    From Your Site Articles
    • 5 privát mégis megfizethető sziget az Airbnb-n ›
    • Látnivalók a Húsvét-szigeteken ›
    2023.05.17
    interjú

    Miről szól egy filmfesztivál szervezőjének a munkája? Felkészülni a kiszámíthatatlanra!

    Interjú Cristian Hordilă-val, a kolozsvári TIFF filmfesztivál menedzserével

    Fotó: KOMITI

    Cristian Hordilă 18 éve dolgozik a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) szervezésén, 2012 óta pedig menedzserként irányítja az ország legjelentősebb filmfesztiválját. A többi között arról beszélgettünk, hogy mi az első dolga egy-egy fesztivál lezárása után, miként néz most filmeket, és mit akart megtudni tőle Nicolas Cage...

    • 2006-ban volt először a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál önkéntese, majd különböző területeken dolgozott a TIFF-en belül, 2012 óta pedig a fesztivál menedzsere.
    • Szintén 2012 óta koordinálja a Romanian Film Promotion egyesület működését.
    • 2013-ban a European Film Promotion igazgatótanácsának tagjává választották.
    • Producerként egyebek közt olyan filmes projekteken dolgozott, mint a Radu Mihăileanu által rendezett A szerelem története, a Szono Sion által rendezett Tokyo Vampire Hotel és a Stere Gulea által rendezett Moromeții 2.

    Fotó: KOMITI

    Egy menedzser feladatköre általában hasonló, függetlenül attól, milyen területen dolgozik. Van mégis olyasmi, ami miatt nagyon más a TIFF menedzserének lenni?

    A kiszámíthatóság hiánya. A TIFF-et összehozni rendkívül szervezési feladat, ahol rengeteg változót kell összehangolni egy adott időpontra. Bár a költségvetésünk még két hónappal a kezdés előtt is bizonytalan, nekünk mégis jó előre kell tervezünk. A csapat 95 százalékát szezonális kollégák teszik ki, szenvedélyes és elkötelezett emberek, akik azonban nem főállású alkalmazottak, és csak a fesztivál közeledtével kerülnek képbe. Ha ez mind nem volna elég, úgy tartunk szabadtéri vetítéseket több ezer nézővel, hogy az időjárás egyre bizonytalanabb és nehezen megjósolható. Nem véletlen tehát, hogy óriási rezilienciát kellett kifejlesztenem a kiszámíthatóság hiányával szemben. Mindig készen kell állnom az új megoldásokra és ötletekre, folyamatosan a sablonokon kívül kell gondolkodnom, és igyekeznem kell a lehető legkevesebb stressznek kitennem magam – ez utóbbi nem egészen sikerült eddig... Ez egy mindent felemésztő feladat, ugyanakkor hihetetlen energiákat kapunk vissza, amikor minden összeáll, és a varázslat végigsöpör Kolozsváron.

    Hogyan néz ki az életed a fesztivál két kiadása között?

    Általában közvetlenül a TIFF után elvonulok a városi tömegből. Csak magamban vagy a közeli barátokkal akarok lenni, távol a telefonomtól és a laptopomtól. Ám mivel nem lehetséges, hogy azonnal elmenjek nyaralni, csak beülök a kocsimba, és kiszaladok valahová a hegyek közé, egy nyugodt oázisba.

    A két TIFF között először lezárjuk az előző fesztivált, majd csak ezt követően készülünk fel a következőre. Minden évben szükségem van néhány hónapnyi mentális és érzelmi regenerálódásra. Miután mindannyian túljutunk ezen a szakaszon, kezdődik a visszatérés a szervezéshez. Az ősz a stratégiaalkotás és az elemzés ideje, majd februártól kezdődik az új kiadás rohammunkája. A rengeteg megbeszélés és tervezés miatt ilyenkor sokat ingázom Kolozsvár és Bukarest között, miközben folyamatosan kiszaladok a nagy európai filmfesztiválokra is.

    Ez utóbbiak közül melyiket szereted a legjobban?

    Berlin és Szarajevó a két nagy kedvencem. Az új év számomra valójában a februári Berlinaléval kezdődik, emellett nagyon szeretem a várost és mindazt, amit kulturálisan jelent. A szarajevói volt az első fesztivál, amelyen 2009-ben jártam, és egyből lenyűgözött a kultúrák keveredése, a híres Europa Hotel és az emberekkel teli belvárosi utcák a szabadtéri vetítések után.

    Fotó: Marius Mariș

    Visszatérve a TIFF-re: gondolom, sok hihetetlen sztorit mesélhetnél...

    Így hirtelen két személyes történet jut eszembe a fesztivál két vendégével kapcsolatban. Az egyik, amikor 2017-ben édesanyám autogramot kért rajtam keresztül Alain Delontól. Nagyon meglepődtem, addig sohasem kért tőlem ilyesmit. De elárulta, hogy még iskolás korában volt egy naplója, és abban rejtegetett egy fotót Alain Delonról. Természetesen szereztem neki egy dedikált fényképet, és még most is mosolygok azon, hogy teljesíthettem egy titkos és rég elfeledett kívánságát. Egy másik különleges pillanatot 2019-ben, Nicolas Cage-gel beszélgetve éltem át. Egy este a bonchidai Bánffy-kastélyban vártunk a vetítésre, és megemlítettem neki, hogy dolgoztam a híres japán rendezővel, Szono Sionnal. Abban a pillanatban az addigi udvarias társalgásunk hirtelen nagyon szakmai beszélgetéssé alakult át. Nicolas Cage a következő filmjét ugyanis Szonóval tervezte leforgatni, és szeretett volna minél többet megtudni róla: hogyan dolgozik, betartja-e a forgatási menetrendet. Egyszóval tőlem kért útmutatást az együttműködéshez. Úgy éreztem, mintha nem egy Oscar-díjas sztárral, hanem egy kollégával beszélgetnék, akinek bennfentes tippeket árulhatok el. Az ilyen váratlan pillanatok miatt szeretek bele újra és újra minden évben a TIFF-be.

    Mit érzel a legnagyobb kihívásnak ebben a munkában?

    Összehozni azt a különleges energiát, amit a TIFF-nek eddig évről évre sikerült szétárasztania a városban, az emberekben, a közönségben. Nagy kihívás, hogy a fesztivált minden évben ugyanolyan relevánsnak és látványosnak tartsuk meg. Mint a konyhában: jól is nézzen ki, és jóízű is legyen. De hogy milyen az íze, az csak a legvégén derül ki, amikor a fesztivál lezárult, és az embereknek csak a fotóik, az emlékeik maradnak meg. Ekkor érkeznek a köszönő üzenetek, e-mailek és visszajelzések, és ilyenkor derült ki, hogy sikerült-e ismét olyan fesztivált rendezni, ami képes volt új impulzusokat adni a nézőknek, résztvevőknek.

    Mindezek fényében, mire vagy a legbüszkébb a TIFF kapcsán?

    Mint minden előadás vagy film esetében: a közönség elismerésére. Amíg azt látom, hogy a közönség értékeli a fesztivált, hogy a város érzi és átveszi azt a különelges állapotot, amit a TIFF hoz Kolozsvárra, addig elégedett vagyok. Úgy érzem, ebből a szempontból van is mire büszkének lennünk 21 sikeres kiadás után. Emellett személyes szinten az elmúlt néhány évben még nagyobb elismerés ér, mert a 6 éves kislányom részt vesz a gyerekprogramokon, ahol a többi gyereknek sohasem felejti el megemlíteni, hogy „apuci a TIFF-et csinálja".

    Fotó: KOMITI

    Milyen filmeket, programokat vársz a legjobban az idei TIFF-en?

    Mindenekelőtt a nyitógálát, hiszen ez az első pillanat, amikor a nagyközönség elé kerül az éves munkánk. Amikor felemelkedik a vászon, és a főtéren, 2500 ember előtt elkezdődik a fesztivál. Nagy izgalommal várom a Nordic Focus szekciót, főleg mert különleges pillanatokat ígér. Az egyik ilyen a Victor Sjöström által rendezett némafilmes remekmű, az 1921-es A halál kocsisa című film vetítése, amelyet a többszörösen díjazott izlandi zenész, Barði Jóhannsson és a Kælan Mikla trió kísér majd élőben. És bízom benne, hogy eljutok a legendás Casablanca vetítésére a Főtérre.

    Milyen a személyes kapcsolatod a film világával? Emlékszel az első találkozásodra a mozival?

    Sajnos későn jutottam moziba, 11 éves koromban, a Tarzan című film vetítésére a Vaskapu moziban, Szörényváron. Már csak egy további filmet tudtam megnézni ott, és bezárt a mozi. Csak 2005-ben, amikor Kolozsvárra jöttem egyetemre, fedeztem fel igazán a mozivarázst. A filmek azonban addig is az életem részei voltak, még ha csak a televízió képernyőjén is. Titokban mindig is szerettem volna részese lenni ennek a közegnek, de soha nem gondoltam volna, hogy ez valóban lehetséges, különösen, hogy a családom tagjai egyszerű, becsületes, szerény lehetőségekkel rendelkező dolgozó emberek.

    A munkádat figyelembe véve mennyire tudsz nem szakmai szemmel nézni filmeket?

    Még mindig szívesen nézek filmeket, de igen, néha előfordul, hogy csak azért, mert muszáj. A fesztivál első éveiben annyira belefeledkeztem a munkámba, hogy nem tudtam élvezni a filmeket. De az utóbbi években visszatért a mozizás öröme. Ráadásul vannak olyan filmek, amelyeket most újra megnézek, és ezeket egészen más, érettebb szemmel és lélekkel érzékelem. Kellemes érzés egy másik életszakaszban újrafelfedezni ugyanazt a történetet – mint egy hosszú kapcsolatban, ahol az ember mindig újra felfedezi a partnerét.

    ​Újdonságokkal tér vissza a TIFF

    Fotó: Nicu Cherciu

    A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) 22. kiadását június 9–18. között rendezik meg Kolozsváron. A kiváló programjairól, pezsgő hangulatáról és a rendezvények sokaságáról ismert TIFF az idén az új Nordic Focus szekcióval érkezik, amelyet az északi országok – Svédország, Dánia, Finnország, Norvégia és Izland – filmjeinek szentelnek. A program a Göteborgi Filmfesztivál mellett mind az öt ország filmintézetével együttműködik. Egy másik fontos újdonság az első SMART7 versenyszekció, amelyet az európai filmfesztiválok új, SMART7 névre hallgató hálózata szervez, amelynek a TIFF az egyik alapítója. Az esemény egyik sztárvendége az Oscar-díjas Geoffrey Rush lesz.

    túrázás

    Gondolkodtál már az El Caminón? Tőlünk megtudhatod, neked való-e?

    program

    Te melyik idei nyári fesztivált választod?

    túrázás

    Kíváncsi vagy milyen a Mecsek? Íme, egy egynapos családi túra!

    autós utazó

    MOL PLUGEE: az elektromos autók energiaforrása

    autós utazó

    Lehet sztressz nélkül is! Így bérelj autót a nyaralás során!