• Log in
    BELFÖLDKÜLFÖLDTECHÉHES UTAZÓDRIVE-TIPP
    ROHUDESPRE NOIOFERTĂ MEDIAADATVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ
    BELFÖLDKÜLFÖLDTECHÉHES UTAZÓDRIVE-TIPP
    ROHU
    DESPRE NOIOFERTĂ MEDIAADATVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ

    Drive Logo

    A weboldal sütiket (cookies) tárol el a számítógépen a szolgáltatás biztosítása érdekében.

    Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. Többet szeretnék tudni.

    Bezárás
    Süti tájékoztató

    Az Európai Uniós törvények és az Adatvédelmi törvény értelmében tájékoztatunk kell, hogy a weboldal működése során sütiket (HTTP-cookies) helyez el az Ön számítógépén. A sütik olyan kis fájlok, amiben olyan adatokat tárolunk el, amelyek például bejelentkezéshez, foglalás leadásához vagy a látogatói statisztikák vezetéséhez szükségesek.

    Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

    2021.12.24
    világjáró

    Lélekmelegítő karácsonyra: különleges történetek a nagyvilágból

    Három történet, amely bebizonyítja, hogy csodás világban élünk!

    Lélekmelegítő karácsonyra: különleges történetek a nagyvilágból



    A világ szinte fenkestül felfordult az utóbbi években, a BBC Travel munkatársai azonban úgy gondolják, hogy a jövő reményt és új lehetőségeket is tartogat az emberiség számára. A 50 Reason to Love the World in 2021 (50 ok, hogy szeresd a világot 2021-ben) című kiadványból azt az öt történetet, embert emeltük ki, akik arra ösztönöznek minket, hogy ismét „beleszeressünk" a Földbe.

    Pasang, a chhurpi mestere

    Fotó: Shutterstock

    Pasang, a nepáli chhurpi készítő, 4000 méter magasan, a Kelet-Himalájában él az év egy nagy részében hegyi legelőkön, sátorban, távol a családjától. Élete nagyrészét chaurijaival tölti (ez az állatfaj a jakbika és tehén keresztezéséből jött létre), amelynek a tejéből készül az egész Himalája-régió egyik leghíresebb terméke a chhurpi sajt, ami megfelelő állatbőrökben eltartva, akár húsz évig is fogyasztható marad. Magas tápértékét a fehérje adja, zsírtartalma nagyon alacsony, víztartalma szinte nincs. Ennek köszönhetően nem penészedik, és így a chauri-pásztorok egyik fő táplálékforrása, de az egész Himalájában megbecsült energiaforrás. Pasang egy füstben úszó sátorban napokon keresztül veri a félkész sajttömböket, hogy az utolsó csepp vizet is eltávolítsa belőle. Saját jószágai fejéséből, és a környék pásztoraitól kapott tejből, napi 300 litert dolgoz fel, hajnal négytől késő estig. Az általa készített sajt azután valutává válik, más élelmiszerekre és használati eszközökre cseréli el, megélhetést teremtve családjának.

    Miért szereted a világot?

    „Amikor elkezdődik a monszun, a vadvirágokkal teli zöldellő legelők és a távolban a Himalája hóval borított hegyeinek látványa lenyűgöz, látom az állatokat, a hosszan elterülő gyepet és a chaurijainkat." – Pasang Darche Tamang sajtkészítő

    A maszáj kultúra újjászületése

    Fotó: Shutterstock

    Meiteranga Kamunu Saitoti a dél-kenyai Maszájföldön született, annak hagyományain nevelkedve vált oroszlánölővé. Kultúrájában a férfivá válás rituáléja az, hogy egy szál lándzsával a harcos felkutatja, majd megöli az oroszlánt. Minden további oroszlánöléssel egyre feljebb kerül a hierarchiában, ahol Saitotit a legjobbak között tartották számon. Ám az ősi hagyományok felborultak a 20. század második felére a területen élők számának rohamos növekedésével és a haszonállatoknak kisajátított legelőkkel. Szám szerint így nézett ki a változás: 35 000 lakosra 2 millió haszonállat jutott, miközben 100 példányra csökkent az oroszlánpopuláció, amelynek nem volt mit elejtenie a vadonban. A maszáj marhapásztorok, a rituálét elfeledve, most már állatállományuk védelmében kezdtek bosszúhadjáratot az azt megtizedelő oroszlánok ellen, hiába tiltotta be a kenyai állam 1977-ben az oroszlánvadászatot. Saitoti is marhaállománya megdézsmálása miatt jutott el oroszlánokat üldözve egy alvó hímhez, odakúszott, és közvetlen közelről leszúrta dárdájával. Ám amikor felvágta az állat gyomrát, az üres volt, és ezért az oroszlánölő meghasonlott addigi életével és felhagyott a vadászattal. 2006-ban a kenyai állam oroszlán-őrséget szervezett, ahova a legügyesebb vadász, Saitoti is belépett. Ma büszke arra, hogy társaival meghatszorozták a területükön az oroszlán állományt, és a pásztorok felvilágosításával lecsökkent a haszonállatokat ért oroszlántámadások száma is. A legjobb vadászból lett a legjobb őrző.

    Miért szereted a világot?

    „Mert egyetlen pontját sem tudnám összehasonlítani Maszájfölddel, a hazatérő szarvasmarhák hangjával és az éjszakai ragadozók hangjaival. – Meiteranga Kamunu Saitoi oroszlánvédő.

    A modern művészet és az ősi mesterség

    Fotó: Shutterstock

    Porfirio Gutiérrez a dél-mexikói őslakos, zapoték indiánok közül származik, és mint sokan közülük, kezdetben ő is elhagyta szülőföldjét, és az Egyesült Államokba, Kaliforniába költözött. Ott került kapcsolatba a modern művészetekkel és a textiliparral – mintegy 10 évig alkotott a textilművészeti területen. Ekkor azonban úgy érezte, eljött az idő, hogy visszatérjen saját pátriájába, és ott kamatoztassa tudását. Otthon azonban édesanyja arcába nézve megszólították ősei és egy olyan metamorfózison ment át, ami nem csak művészetére, hanem életfelfogására is kihatott. Elkezdte a textíliáit az ősi indián takácsok módszereivel megfesteni, a festékek alapanyagai pedig 100%-ban természetesek. Szárított növények és rovarok porításával készít olyan természetazonos festékeket, amelyek – szemben a textilipar szintetikus színeivel – olyan érzelmi azonosulást képesek előidézni a természettel, az ősi természeti kultúrákkal, ami harmóniát teremt a lélekben. Gutiérrez a mesterségesen érlelt és a fán érő, a természetes napsütésben megért gyümölcsök ízkülönbségéhez hasonlítja ezt az eltérést.

    Miért szereted a világot?

    „Oaxacai őslakosként áldottnak érzem magam, hogy azon a Chumas földjén élhetek, amelynek útjait az őshonos növények jelölik." – Porfirio Gutiérrez művész és takács.

    2023.03.27
    városjáró

    Miért érdemes mindenkinek ellátogatnia Dublinba? Elmondjuk!

    Legendás sör és whisky, magával ragadó népzene, sok száz éves épületek, szórakozásra mindig kapható helyiek. Útra fel, vár Dublin!

    Fotó: Shutterstock

    Az ezeréves múltra visszatekintő Dublin tele van érdekességekkel. Ezeket keresve vessük bele magunkat ebbe az élettől lüktető, hol történelmi, hol modern, de mindenhol barátságos városba! Mutatjuk, mi az, amit semmiképpen se hagyjunk ki, ha eljutottunk Írország fővárosába.

    Szent Patrik katedrális

    Fotó: Shutterstock

    Dublin múltja telis-tele van izgalmas fordulatokkal, virágkorokkal, háborúkkal.

    A Liffey folyó torkolatánál létrejött ősi település a 11. századra a szigetre érkező, norvég származású vikingek királyi városává nőtte ki magát. Az évszázadok során háborúzott itt Brian Boru ír nagykirály, II. Henrik angol király, I. Erzsébet, Oliver Cromwell és Orániai Vilmos is, hogy csak pár nevet említsünk. A georgiánus korszakban végre eljött a béke, a fejlődés, a művészetek ideje, ekkor emelték Dublin számos emblematikus épületét. A 18. század második felére tehető fénykornak az angoloktól való függetlenedési törekvések megtorlása, illetve a nagy éhínség vetett véget. Az 1916-os szabadságharc ugyan elhozta az áhított szuverenitást, az elszegényedett, romos várost csak évtizedek alatt sikerült modernizálni, élhetővé, vonzóvá tenni. Mára viszont Dublin a világ egyik legnépszerűbb városává vált, az 590 ezres települést hozzávetőleg tízszer annyi turista keresi fel évente.

    Guinness Múzuem

    Fotó: Guinness


    Fontos helyszínek és nevezetességek terén nincs hiány a településen, amik viszont igazán szerethetővé teszik az ír fővárost, azok a lépten-nyomon szemünk elé táruló, meglepő építészeti alkotások és egyéb érdekességek. A Liffey folyón átívelő, legszebb, leghíresebb átkelő, az O’Connell híd – Európában egyedüliként – például szélesebb, mint amilyen hosszú. Különleges a sokáig az angol uralmat szimbolizáló dublini vár ékessége, a normann hódítók által épített kerek Record-torony is.

    Ipari műremeknek is beillik a Guinness-gyár, melyet 1759-től évi 45 fontért vett bérbe Arthur Guinness. Hétemeletnyi sörtörténelem, a cégalapító dolgozószobája és persze sörkóstolás – ez mind belefér egy gyárlátogatásba. A tetőről nyíló 360°-os panoráma és a malátaillatú gyárlátogatás felejthetetlen emlék.

    Az írek világszínvonalú interaktív kiállítást alakítottak nemzeti italukról.

    A Trinity College könyvtára

    Fotó: Shutterstock


    Érdekes módon a köztudottan katolikus írek fővárosának két legnagyobb temploma anglikán. A Christ Church és a Szent Patrik-katedrális joggal szerepel előkelő helyen a turisták útitervében. Bár az ország védőszentje Szent Patrik, a dublini Whitefriar utcai karmelita templomban Szent Bálint ereklyéit is megtaláljuk. Arról a kettősségről sem feledkezhetünk meg a furcsaságok felsorolásakor, hogy Dublin 2010 óta az UNESCO irodalmi városai közé tartozik, miközben az 1000 pub fellegváraként is emlegetik.

    A Trinity College egyetem könyvtárának olvasótermébe lépve hirtelen mintha Roxfortban találnánk magunkat. Hatalmas, elvarázsolt tér, rafináltan faragott falépcsők és boltívek, valamint több tízezer kötet vár ránk. Miután bejártuk a mesebeli birodalmat (szánjunk rá időt bőven!), nézzük meg az itt őrzött 9. századi Kellsi Kódexet is.

    A Kilmainham börtönben brit koronától való függetlenedésért évszázadokig fáradhatatlanul harcoló Írország történelmének sötét oldalát ismerhetjük meg. Lázadók és forradalmárok ezrei raboskodtak a ma már múzeumként bejárható, korabeli használati tárgyakkal gazdagon berendezett cellákban.

    Fotó: Shutterstock

    James Joyce az Ulysses című regényben tette fel a kérdést: vajon átlehet-e jutni Dublin városközpontján úgy, hogy egyetlen pubot sem érint az ember? Kemény dió, de teljesíthető! Próbáljuk ki önállóan vagy célirányos, vezetett séta keretében, garantáltan jól fogunk szórakozni! Ha megvagyunk ezzel, akkor végül mégis jöhetnek a pubok!

    A város híres szórakozónegyede, a Temple Bar egy külön világ.

    A pubokban mindig ír zene szól, a hangulat már kora délután a tetőfokára hág, a zegzugos utcák apró dizájnerboltjai pedig különleges portékákat kínálnak. Mivel Dublintól elválaszthatatlan az élő zene és a néptánc is, ezért okvetlenül áldozzunk egy vidám estét a folklór oltárán! Kiváló helyszín erre a Button Factory, a Whelan's vagy az O’Donoghue’s. Akár a 16. századi ceili, akár a feszes sztepptánc kipróbálása mellett döntünk, nem fogunk csalódni!

    Dublinba utazni már csak a gasztronómiai élvezetek miatt is megéri. Reggelire tükörtojással, kolbásszal tálalt boxty, vagyis krumplilepény jár erős feketével, és már kezdődhet is a nap. Ebédre válasszunk bátran tradicionális finomságokat, mint amilyen a rozmaringos tavaszi bárány, esetleg a pürésített-pirított, burgonyából, káposztából, póréhagymából készült colcannon. Vacsorára pedig kóstoljuk meg a barna sörrel készített, tápláló ír marharagut, netán a lassan főzött, szalonna-kolbász-burgonya triót, a Dublin coddle-t.

    repülés

    Veszélyes tárgyakat is fel lehet vinni repülőre? A következő furcsa holmikat igen!

    hasznos

    Hogyan telhet jól a vakáció, ha közben megbetegedsz? Íme néhány hasznos tanács!

    gasztronómia

    Finomságokat vinnél ajándékba az utazásodról? Elmondjuk mit vásárolj, és hogyan szállítsd őket!

    világjáró

    Melyik erdélyi és magyarországi várost ajánlja idei turisztikai listáján a Time magazin?

    hasznos

    Együtt vakációzna az egész család? Hasznos tippek, hogyan maradjon élmény a többgenerációs utazás!