Sí, szánkó, korcsolya? Igen, a tél számos aktív kikapcsolódási lehetőséggel vár minket! De azok se csüggedjenek, akik még izgalmasabbra és különlegesebbre vágynak. Íme néhány (számunkra) extrém téli sport a nagyvilágból.
SÍJÖRING
Fotó: Getty Images
A név a síelést jelentő norvég skikjøring szóból ered, ám ez több mint megtévesztő – a síjöring lényege pont az, hogy nem csak könnyedén siklunk a léceken, hanem egy ló vagy kutya húzza a merész sportembert. Amíg az előbbi olyan sebességgel képes vontatni a mögötte egyensúlyozó személyt, hogy az már a vízisít idézi, a kutyás verzió esetében az állatok inkább csak besegítenek, de a mozgás nagy részét a sízőnek kell végeznie. Az „eredeti", lovas skijoring St. Moritzból ered, a svájci üdülővárosban 1906 óta folyamatosan tartanak futamokat, és az itt rendezett 1928-as téli játékokon még az olimpiai programba is bekerült a sportág (a dobogó mindhárom fokára helyi sportolók álltak fel). Az extrém sportot Észak-Amerika mellett Skandináviában is űzik – igaz ott lovak helyett többnyire rénszarvasokra kerül a hám.
TÉLI PÓLÓ
Fotó: Getty Images
Továbbra is lovak és hó, de ez talán már valamivel ismerősebb sport. A lovaspóló gyökerei egészen az ókori Perzsiáig nyúlnak vissza, ma pedig leginkább a brit, amerikai és argentin felső tízezer egyik kedvenc időtöltése és társasági eseménye. Úri népek azonban az Alpokban is akadnak, így nem meglepő, hogy kialakult a négyfős csapatok által játszott sport havas verziója. Az alapelv ugyanaz, az ellenfél kapujába juttatni a labdát az ütők segítségével, de azért akadnak jelentős különbségek is. A fehér falabdát itt piros gumilabda váltja, a lovakat pedig „téli gumikkal" szerelik fel: a pata és a patkó közé műanyagborítást (régebben ez bőrből készült) helyeznek, a lábszárukra pedig speciális gumiborítás kerül.
Jukigasszen
Fotó: Getty Images
A hógolyózás gyakorlatilag a legnépszerűbb téli mozgásforma – akkor meg miért nem lehet versenyszerűen űzni? A kérdés természetesen költői, elvégre mások is gondoltak már erre. Japánban pedig cselekedtek is, így bő 30 éve lefektették a hétfős csapatok által játszott hógolyócsaták szabályait – a cél az ellenfél zászlajának megszerzése, anélkül, hogy eltalálnának minket. A jukigasszen (japánul: hócsata) azóta az egész világban elterjedt Ausztráliától Alaszkáig, a csapatok számos nemzetközi tornán, köztük a világbajnokságon is megmérethetik magukat. Ha a japán szakszövetségen múlik, akkor hamarosan az olimpián is felbukkanhat a hógolyósport…
JÉGVITORLÁZÁS
Fotó: Getty Images
Mihez kezdjenek a lelkes vitorlázók, amikor befagynak alattuk a tavak? Egyszerű: szereljenek korcsolyapenge-szerű lábakat a hajójuk alá, és lehet folytatni a szelek megzabolását. Hasonló alkalmatosságokat néhány száz éve még szállítási célokra használtak, ma viszont a speciálisan erre a célra épített jégvitorlásokkal már az aktív kikapcsolódás vagy a versenyzés a cél. A hagyományos, vizes változathoz hasonlóan itt is több hajóosztály létezik, a tipikus jégvitorlás három fémpengén siklik, amelyik közül az első irányítható. Ha megfelelő a széljárás, akkor könnyen el lehet érni akár a 100 km/h sebességet is.
JÉGLABDA (BANDY)
Fotó: Getty Images
Első látásra csupán a jégkorong egyik variációjának tűnik, ám ha közelebbről szemügyre vesszük, hamar kiderül, hogy a bandy jóval több ennél: a hoki, a labdarúgás és az amerikai futball ötvözéséből kialakult különleges hibrid. Az alapjait a 19. század végén tették le Angliában és napjainkban éppen a brit királyi család tett sokat a népszerűsítéséért: Vilmos herceg és felesége, Katalin a 2019-es svédországi útjuk során a kamerák kereszttüzében próbálták ki a bandyt az épp akkor zajló világbajnokságon. A jéghokival gyakorlatilag csak a korcsolya és az ütő a közös pont: a bandy-mérkőzésen a 11 fős csapatoknak nem korongot, hanem labdát kell bejuttatni a jóval nagyobb pálya két végén lévő méretes kapukba.
EMBER-CURLING
Fotó: paisley.org.uk
A curling a téli olimpiák kakukktojása – a számos lendületes és energikus sportág között maga a nyugalom szigete, amelyben csupán a komótosan csúszó korong előtt seprők szolgálnak némi dinamikával és a zajjal. Hogyan lehetne ezt izgalmasabbá tenni? Például úgy, hogy a korongok csúsztatása helyett a versenyzők magukat lökik meg egy felfújható matracon! A cél változatlan: a lehető legközelebb végezni a pálya végén lévő kör középpontjához. Ám így jóval nagyobb móka!
