• Log in
    BELFÖLDKÜLFÖLDTECHÉHES UTAZÓDRIVE-TIPP
    ROHUDESPRE NOIOFERTĂ MEDIAADATVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ
    BELFÖLDKÜLFÖLDTECHÉHES UTAZÓDRIVE-TIPP
    ROHU
    DESPRE NOIOFERTĂ MEDIAADATVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ

    Drive Logo

    A weboldal sütiket (cookies) tárol el a számítógépen a szolgáltatás biztosítása érdekében.

    Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. Többet szeretnék tudni.

    Bezárás
    Süti tájékoztató

    Az Európai Uniós törvények és az Adatvédelmi törvény értelmében tájékoztatunk kell, hogy a weboldal működése során sütiket (HTTP-cookies) helyez el az Ön számítógépén. A sütik olyan kis fájlok, amiben olyan adatokat tárolunk el, amelyek például bejelentkezéshez, foglalás leadásához vagy a látogatói statisztikák vezetéséhez szükségesek.

    Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

    2021.05.23
    világjáró

    7 érdekesség a teáról – amit eddig nem tudtál a világ egyik kedvenc italáról

    Akár hidegen, melegen, tejjel, mézzel kortyolgatjuk, jót teszünk vele a szervezetünknek, mégsem tudunk erről a növényről túl sokat. Íme, néhány érdekesség!

    7 érdekesség a teáról – amit eddig nem tudtál a világ egyik kedvenc italáról
    Fotó: Unsplash


    1. Sok kell belőle

    Fél kilogram száraz teafű 2000 darab frissen szedett tealevélből készül. A világ legjobb minőségű teafajtái vadon és magas, hegyi klímán nőnek Ázsiában és kézzel takarítják be. A világ teatermelése évente 5-6 millió tonna, a legtöbb teát – a világtermelés szinte felét – Kínában termesztik, a második India, a harmadik pedig meglepő módon Kenya.

    2. Angliában sem csak isszák...

    Az angolok az egyik legnagyobb teafogyasztók a világon, talán nem is gondoltad, de Nagy-Britanniában is termesztenek teát, méghozzá Cornwallban, a Tregothnan birtokon. Ez a világ legészakibb teaültetvénye, elvileg ilyen éghajlaton nem is maradhatna meg a teacserje, de a kastély botanikus kertjében olyan a mikroklíma, ami ezt lehetővé teszi.

    3. Srí Lanka első ültetvényei

    Teaültetvény Srí Lankán

    Fotó: Unsplash

    Srí Lanka, azaz régi nevén Ceylon ma is az egyik legnagyobb teatermelő ország, a legnagyobb ültetvények Kandyban találhatók. A szigetország GDP-jének 2%-át teszi ki a teakereskedelem – ez 1,5 milliárd dolláros bevételt jelent évente.

    4. A teák pezsgője

    A darjeeling (dardzsiling) a legdrágább indiai tea, éppen ezért kapott egy becenevet: ez a teák pezsgője. Az elnevezés egyébként a tea származási helyét jelöli: a nyugat-bengáli területen (a Himalája alacsonyabb, 2134 méteres részén) van Darjeeling, ahol nagyrészt fekete teát termesztenek, de egyre több az oolong és a zöld tea kitermelés is. Az ültetvény azért vált híressé, mert különleges teahibrideket hoztak létre és különleges fermentálási módszereket kísérleteztek ki, így lettek a Darjeelingből származó teák a világ legjobb minőségű italai.

    5. A legérettebb

    puer tea

    Tömbbe préselt, öreg tea

    Fotó: Profimedia

    A puer vagy puerh tea a kínai Jünnanból származik – duplán fermentált, majd összepréselt teafajta, amelyhez a leveleket a legöregebb teafákról szedik le. A hosszadalmas érlelési eljárásnak köszönhetően sokkal több antioxidáns és élénkítő anyag van benne, mint a hagyományos fekete teákban. Az íze földes, ami elsőre csalódás lehet, de hozzá lehet szokni, a kínai orvoslás szerint már amúgy is inkább gyógyszer, mint élvezeti cikk.

    6. Mikortól iszunk teát?

    Találtak olyan kerámia teáscsésze leleteket, amelyek arra utalnak, hogy 11 ezer évvel ezelőtt már létezett a teafogyasztás Ázsiában és a Közel-Keleten, de Európába egészen a 16. századik nem jutott el. Az első teafélék a Selyemúton érkeztek Európába. A brit telepesek például hajón utaztatták be az öreg kontinensre a szárított tealeveleket. A gyógynövényekből, azaz virágokból, levelekből, bogyókból, szárított gyümölcsökből, kérgekből készült főzetek már Európában is ismertek voltak, mire a kínai tea megérkezett.

    7. Színkavalkád

    A teaféléket 6 csoportba osztják a szakértők:

    • A fehér tea a legenyhébb ízű, zsenge tealevelekből fő, amelyek még nem oxidálódtak.
    • A sárga tea gyengén erjesztett tea, amit nedves textil alatti gőzöléssel készítenek el.
    • A zöld tea erős teafű, amit fejlett tealevelekből fermentálással érlelnek.
    • Az oolong teát érett levelekből készítik: a megsodort, hervasztott levelet az oxidációs folyamat közepén állítják meg.
    • A fekete teát kínaiul, koreaiul, japánul és bengáli nyelven vörös teának hívják, hiszen a belőlük főzött tea színe inkább vörös, mint fekete. A zöld tealeveleket fermentálják, összezúzzák vagy sodorják, ezzel támogatják az erjedési folyamatot.
    • A puer tea a kínaiak szerint az igazi fekete tea, amit gőzöléssel, majd préseléssel tömbösítenek. Míg a legtöbb teafajtát szüret és feldolgozásának évében fogyasztják, addig a puer több mint 50 éves is lehet. Az érlelési idő alatt befedi egy vékony feketés penészréteg, a tökéletes aroma eléréséhez akár egész éjjel áztatják a teát.

    2023.05.17
    túrázás

    Gondolkodtál már az El Caminón? Tőlünk megtudhatod, neked való-e?

    Egy zarándokút, melynek népszerűsége szinte páratlan. Az, hogy ennyire közkedvelt, nem lehet a véletlen műve: kinek való a Camino de Santiago, és mit várhatunk tőle?

    Fotó: Shutterstock

    A spanyol Santiago de Composteláig vezető zarándokút (pontosabban -utak) voltaképpen évezredek óta vonzzák a gyaloglókat, hiszen még a kereszténység előtti korban is ide, a világ végére (Finisterre) jöttek el az újjászületésre áhítozó emberek.

    Fotó: Shutterstock

    A zarándoklat a hívők által egy szent helyre tett gyalogút, amely számukra vallási, spirituális jelentőséggel bír.

    Mivel a hagyomány szerint Santiago de Compostela impozáns székesegyházában őrzik idősebb Szent Jakab apostol földi maradványait, a katolikusok körében Jeruzsálem és Róma után közel ezer éve a spanyol település a zarándoklatok egyik legfőbb célpontja. Természetesen nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni ide, ám a Szent Jakab-út (amely harminc éve az UNESCO Világörökséghez tartozik) fő része azonos. Már a 12. század közepén létezett olyan útikönyv, amely nemcsak különböző útvonalakat különböztetett meg, de részletes információkkal szolgált az egyes településekről, szállásokról és praktikus tanácsokat adott.

    Utak Santiago de Composteláig

    Térkép: followthecamino.com

    Bár az El Caminónak vannak bejáratott vagy úgynevezett közkedvelt útvonalai, félhivatalosan azt mondhatjuk, hogy a „Camino-hálózat” kilenc különböző útból áll. Ezek mind távban, mind jellegben meglehetősen nagy változatosságot mutatnak: a 100-tól az 1000 km-es távig, a hegyvidéktől az urbánusabb részeken át a tengerparti részekig jut mindenből. Nézzünk ezekből párat!

    • A LEGNÉPSZERŰBB ÚT – A Camino Francés, vagyis a Francia Út jellemzően a Pireneusok francia oldaláról indul, Saint-Jean-Pied-de-Port-ból, és kb. 800 km-en át halad Santiago de Composteláig. Ez a legkönnyebb, leglaposabb útvonal, ezt választja a túrázók mintegy kétharmada.
    • A LEGMEREDEKEBB – Kissé kilóg a sorból a legtöbb szintemelkedéssel járó Camino del Norte, vagyis az északi út. A Michelin-csillagoktól ragyogó San Sebastianból indul, hogy 803 km-en át biztosítson keretet a lelki béke meglelésére. Hozzávetőleg erre 37 napot szánhat a zarándok, persze mindenki kedve és ereje szerint nyújthatja vagy kurtíthatja a túrát.
    • A LEGRÉGEBBI – A Camino Primitivo Oviedóból indul,és 350 km-en keresztül halad a cél, vagyis Szent Jakab földi maradványai felé, az északi úttal nagyjából párhuzamosan, hozzávetőleg 13 napon át.
    • A PORTUGÁL BESZÁLLÓ – A Camino Portugués nem túl meglepő módon Portugáliából indul, így a hossza attól függ, Lisszabonban vagy épp Portóba ncsatlakozunk-e rá.

    ​Kihívás, elmélyülés vagy bakancslista?

    Fotó: Shutterstock

    Az utóbbi időben az El Caminónak, ahogy a legtöbben ismerik a Szent Jakab-utat, már nemcsak a hithű katolikusok vágtak neki, hanem olyanok is, akik spirituális élményekre vágyva kerestek választ a lét egzisztenciális kérdéseire. A Camino de Santiago ismertségének jót tett a túrázás fokozatos térnyerése, de az igazán nagy lökést Paulo Coelho brazil író 1987-ben megjelent, A zarándoklat című műve adta. Ennek is köszönhető, hogy a Szent Jakab-út mára a világ legnépszerűbb hosszútávú túraútvonalává vált, amelyen a hívő keresztények mellett a többséget az alkalmi túrázók és a belső énjüket kereső zarándokok adják.

    De vajon mire számítsunk, ha mi is nekivágnánk?

    Fotó: Shutterstock

    A 80-as évektől kezdve az El Camino népszerűsége meredek emelkedést mutatott, a járványhelyzet előtt a túrát már 300–350 ezer ember teljesítette évente, ez pedig a nyári napokon óránként akár 100 új célba érkezőt jelentett.

    A zarándoklat össznépi örömünneppé vált, ahol senki sem maradt egyedül, aki nem akart.

    A túrázók létszámával és folyamatosan hömpölygő tömegével azonban a helyi infrastruktúra színvonala – az útvonal kommercializálódásával ellentétben – nem tartott lépést. Jó példa erre az utolsó 100 kilométer. Mivel ez a minimális távolság, amiért már zarándok-oklevél jár a szervezőktől, a gyaloglók számottevő része csak a Compostelától számított 100 km-es távot teszi meg a legnépszerűbbnek számító Francia Úton. Így ezen részen a boltok száma meredeken csökken, míg a vendéglátó egységeké hirtelen megnő, az árak pedig szemmel láthatóan megugranak.

    ​Miért népszerű?

    Fotó: Shutterstock

    Ezzel együtt az El Camino továbbra is egy zarándokút és nem klasszikus túra – vagyis a természethez való közelebb kerülés sem célja, és nem is lesz részünk ilyen jellegű élményekben. Főleg, hogy a hetvenes-nyolcvanas években a spanyol kormány leaszfaltoztatta a történelmi zarándokút nagy részét, ez volt ugyanis a legalkalmasabb útvonal a transzferforgalom számára is. Az El Caminónak így kis része jut keskeny ösvényekre, a többi hol széles földúton, hol aszfaltozott úton, hol forgalmas autóúton vagy épp macskaköveken vezet.

    Az aszfalton való gyaloglás köztudottan nem egészséges.

    Ugyanakkor még mindig jobb, mintha egyáltalán nem sétálnánk, a kezdő vagy alkalmi túrázónak pedig az aszfalt inkább biztonságot és gyors előrehaladást, mint elriasztó tényezőt jelent. Ahogy vélhetően a többi civilizációs vívmány is, amelyeknek köszönhetően nem kell magunkkal sem ételt, sem vizet, sem sátrat, sem hálózsákot cipelnünk, mert sehol sem fenyeget a települések hiánya vagy a vadon közelsége. Az útvonal közvetlen közelében minden megvásárolható, amire csak a túra során szükségünk lehet. Ez pedig az El Camino népszerűségének a másik alapköve.

    Kinek az útja?

    Fotó: Shutterstock

    Ha a túrázás számunkra az egyedüllétben, a természetben és a háborítatlan környezetben való elmélyülést feltételezi – nos, akkor rossz helyen járunk, és inkább ne Santiago de Compostela felé vegyük az irányt, hanem a Pireneusokba. Ám még abban az esetben is, ha nem klasszikus zarándoklatként vagy természetközeli gyalogtúraként tekintünk a Szent Jakab-útra, az El Camino jó választás lehet bárkinek, aki nem nem riad vissza egy kis fizikális-mentális kihívástól. Hiszen szállás, víz, étel és túratársak lépten-nyomon fellelhetők, emiatt egészen könnyű zsákkal is el lehet indulni, tetőt a fejünk fölé pedig ötkilométerenként találunk.

    Naponta mosakodhatunk, vehetünk jobb cipőt, ha az első feltörte volna a lábunkat.

    Ne lepődjünk meg azonban, ha vízhólyagok jelennek meg a lábfejünkön, ha tűző napon kell gyalogolnunk, ha futó záporok nehezítik az utunkat – legalább esténként kellemes fáradtsággal hajtjuk le majd a fejünket.

    A lelassulás, a helyi közösségekkel és a rengeteg különféle emberrel való érintkezés, a kitűzött célok elérése után érzett elégedettség, valamint a gyaloglás ringató ritmusa pedig még akkor is közelebb visz önmagunkhoz és lelki nyugalmunkhoz, ha nem kifejezetten spirituális céllal vágunk neki az útnak.

    program

    Te melyik idei nyári fesztivált választod?

    túrázás

    Kíváncsi vagy milyen a Mecsek? Íme, egy egynapos családi túra!

    autós utazó

    Lehet sztressz nélkül is! Így bérelj autót a nyaralás során!

    high-tech

    Továbbfejlesztett üzemanyag az összes MOL töltőállomáson

    promóció

    Nagybányára került a MOL EVO promóció főnyereménye