A halála után is csíphet

Vannak ártalmatlan de sajnos halálos csípésű medúzák is, ráadásul utóbbiak a haláluk után is képesek jelentős kellemetlenségeket okozni... Sokan nem tudják, hogy az élettelen állatok csápjain még élnek a csalánsejtek, amiket folyamatosan lövellnek magukból. 2010-ben körülbelül 150 New Hampshire-i strandolót csíptek meg egy döglött sárga hajasmedúza csápjain lévő csalánsejtek.

Vízből áll

A kocsonyás állat testének 95%-a víz (a többi ásványi anyag és fehérje), ezért is tűnnek szinte átlátszónak a vízben. Két dermiszrétegük között egy kocsonyás, vízbázisú anyag, az úgynevezett mezoglea található, amely izomsejteket, idegsejteket és fehérjéket tartalmaz – ugynis a medúzának is van idegrendszere.

Halhatatlan medúza

Létezik egy Turritopsis dohrnii nevű medúzafajta, amely a medúzák átlagos, néhány órától néhány hónapig tartó élethossza helyett folyamatosan fiatalodik. Stresszhelyzetben megfiatalodnak a sejtjei, tulajdonképpen klónozza saját magát, visszaváltozik virágállattá és rengeteg, genetikailag azonos utódot hoz létre.

Idősebb a dinoszaruszoknál

A medúzák 650 millió éve élnek a Földön, így régebben lakják az óceánokat, mint a dinoszauruszok vagy a cápák.

Űrpolipok

1991-ben a NASA 2478 fülesmedúzát küldött az űrbe, mesterséges tengervizet tartalmazó tartályokban. Ezekbe az űrhajósok olyan vegyszereket fecskendeztek, amelyek szaporodásra ösztönözték az állatokat. A kísérlet végére körülbelül 60 000 medúza keringett az űrben.

Minden méretben

A legnagyobb medúzafaj a sárga hajasmedúza (vagy oroszlánsörény medúza), amely akár 6 méter átmérőjűre is megnőhet, és mérgező csápjai akár 50 méter hosszúak is lehetnek. A legkisebb a beszédes nevű királyölő, azaz a irukandzsi, ami apróbb, mint egy köröm, és az egyik legmérgezőbb élőlény a Földön. (A rendszertani besorolás szerint vannak ennél kisebbek is, de azok hidraállatoknak számítanak, ilyen a fiatalodó medúza is).

Csemegének számít

Ázsia egyes részein medúza féléket is fogyasztanak (például a catostylus mosaicus medúzát), és Japánban már azzal a merész ötlettel is előálltak, hogy porított medúzát használtak sós karamellához.