2009 nyarán jártam először Ladakh-ban, India legészakibb tartományában, amit a hatalmas hegyek és háborítatlan buddhista kultúra miatt sokan Kis Tibetnek is neveznek. Az 5000-7000 méteres csúcsok között kanyargó utakon két járműtípusra lettem figyelmes: az egyedileg díszített, színpompás Tata teherautókra és a közöttük szlalomozó, klasszikus megjelenésű Royal Enfield motorkerékpárokra.
Június közepétől szeptember közepéig járható a Ladakhba vezető egyetlen közút, ekkor érkezik az összes áru teherautókon.
Fotó: Beyond the Standard
Első lépés: megbízható jármű
A Royal Enfield Bullet 500 a létező legjobb jármű az útvonal teljesítéséhez.
Fotó: Beyond the Standard
Gyorsan szereztem is egyet, egyből egy régi típusú, 500 köbcentis, Royal Enfield Bullet modellt. Hamar kiderült, hogy nem véletlenül olyan népszerű, nincs jobb eszköz erre a környékre. Feltéve, ha éppen működik. A megbízhatatlanság szerencsére azzal párosul, hogy mindenki meg tudja szerelni, gyakorlatilag egy kalapács és egy csavarhúzó segítségével és alkatrészből sincs hiány India szerte.
Nem tudok motort szerelni, de szívesen kérek segítséget, ami extra kalandokhoz is vezethet.
Egyik komolyabb lerobbanásunk például úgy végződött, hogy egy nagyon kedves helyi pár a robogójukkal próbált minket elvontatni, a lányok sáljaiból csomózott „vontatókötéllel". Többszöri sálszakadás után elértük a falujukat, ahol nem tudtuk visszautasítani a vacsorát és ahhoz is ragaszkodtak, hogy töltsük náluk az éjszakát. Reggelre a motor üzemképesen került elő, jó utat kívántak, és semmit nem voltak hajlandóak elfogadni viszonzásként.
A világ legveszélyesebb útja
Néha a következő 10 km is előre belátható, ami különösen élvezetessé teszi a motorozást.
Fotó: Beyond the Standard
A környék leghíresebb útja a Manali-Leh Highway, ami Himachal Pradeshből vezet Ladakh-ba és jellemzően június közepétől szeptember közepéig járható – abban mindenki egyetért, hogy gyönyörű és nem egyszerű. Mi 2009-ben ráértünk, belefért számtalanszor lerobbanni, miközben eldugott buddhista kolostorok köré épült, sokszáz éves falvakat fedeztünk fel. Egyből éreztem, hogy ez egy olyan szeglete a világnak, amit mindenképp meg kell mutatnom másoknak, szervezettebb keretek között.
Az utat és az akklimatizációt a helyi kultúrához egy több ezer éves templom kertjében lévő termálfürdőben kezdjük.
Fotó: Beyond the Standard
2016-ban sikerült összehoznunk az első hivatalos BTS túrát, egy olyan helyi csapattal, akikkel a mai napig havi kapcsolatban és jó barátságban állunk. A Delhiben való landolást, egy gyors városnézést és egy fantasztikus, autentikus indiai ebédet követően este buszra szálltunk, és reggel már a hegyek közötti kanyargásra ébredtünk. Manali hegyi városkája a kiindulópontja a túrának, ahol égig érő fenyőerdők és vízesések között egy ezeréves templom kertjébe épített 50 fokos termálmedencében pihentük ki az út fáradalmait. Másnap felsorakozott egymás mellé a szálloda kertjében a gyönyörű 500 köbcentis Royal Enfield Bullet flotta és kisorsoltuk a motorokat.
3 nap alatt 4 hágó
A túra első, 3 napos szakasza a világhírű Manali-Leh highway-t jelentette. Összesen 4 hágón keltünk át: az első, 4000 méteres átjáróig még sűrű zöld a növényzet, aztán már egyre kevesebb a fa, inkább csak fű, bokrok és teraszos földművelés tarkítja a tájat. A második, 5000 méteres hágót követően pedig a sziklák és tengerszemek birodalmába értünk. Előbbi lila, vörös, barna, szürke színekben pompázik, utóbbiak pedig rikító kék és zöld pöttyökként világítanak a hegyek között. Háromnapos lenyűgöző kanyargás a világ tetején elég ahhoz, hogy jól essen az Indus folyó partján megérkezni újra a civilizációba, Ladakh fővárosába, Leh-be.
A klasszikus jármű bírja a sportosabb vezetési stílust is, csak a baloldali közlekedésről nem szabad megfeledkeznünk.
Fotó: Beyond the Standard
Leh izgalmas kisváros, a világ minden tájáról idesereglő hegymászó turisták központja, élénk buddhista élettel. Egy héten keresztül innen tettünk csillagtúrákat a környék legeldugottabb és leglélegzetelállítóbb vidékeire. Egyik ilyen túránk a Pangong Lake-hez vezetett: a 4350 méteren fekvő sós vizű tó 70%-a Kínában, 30%-a Indiában terül el. A mínusz 40-50 fokos teleken pedig egészen az aljáig befagy, ezért semmilyen élővilág nincs benne. Másik úti célunk Nubra Valley, egy sivatagos folyóvölgy a Pakisztáni határ közelében, ahol kétpúpú tevék élnek 3000 méter felett.
A 4225 méteren fekvő sós vizű Pangong tó.
Fotó: Beyond the Standard
Az út vissza Leh-be pedig a világ legmagasabb motorozható hágóján keresztül vezet, mely a helyi táblák tanúsága szerint több mint 5602 méter magasan fut. A csúcson maximum 20 percig ajánlatos tartózkodni minél kevésbé intenzív mozgásokat végezve.
Idén ötödjére
A csapat zászlaja a világ legmagasabb motorozható hágóján, az 5062 méter magas Khardung La-n.
Fotó: Beyond the Standard
A csillagtúrák utolsó része egy Indus menti kis falu volt, ahol egy a világtól teljesen elzárt dard törzs éli középkori mindennapjait. Náluk töltöttük az éjszakát egy paradicsomi sárgabarackfa ligetben.
Visszafelé pedig átkeltünk az utolsó 5000 méter feletti hágón, ahonnan láthattuk a kasmíri–pakisztáni határon fekvő, 8125 méter magas Nanga Parbat hegycsúcsot.
Idén ötödjére térünk majd vissza erre a lélegzetelállító vidékre, mostanra több mint száz motoros utasunknak tudtuk megmutatni ezt az egyedülálló tájat és ismertettük meg velük az itt élő fantasztikusan nyugodt és barátságos embereket. A túrát helyi guide-ok, a mi túravezetőink, kisérőautók és pótalkatrészekkel felszerelt szerelők teszik biztonságossá, kiszámíthatóvá és kényelmessé. A világ legmagasabb hágóin keresztülmotorozni próbára teszi még a legelrettenthetetlenebb utazókat is, de ezek azok az élmények, melyekből az élethosszig tartó emlékek születnek.
A 2021-es motoros Himalája-túráról további információkat itt tudhatsz meg.
Szöveg: Vértes János Benjámin
(Beyond the Standard)
