Száz évvel ezelőtt a nők még nem nagyon utazhattak egyedül, ha mégis megtették, a rosszalló tekintetek mellett számos veszélyre is számítaniuk kellett. Éppen ezért a legtöbb kalandornőnk valakit kísérve jutott el olyan helyre, ahova másképp nem mehetett volna. De olyan is van köztük, aki egyedül, vagy a lányával indult felfedezőútra.

Afrika szívében – Sass Flóra

Sass Flóra (1841-1916) élete már kiskorától tragikus volt, de éppen a szerencsétlen sorsa az, ami hozzásegítette, hogy világot lásson. Sass Flóra szüleit és testvérét megölték, így 7 évesen árva lett, egy örmény család vette magához. Mivel nevelőapja Bem seregében harcolt, a szabadságharc bukása után menekülniük kellett Erdélyből, így jutottak Törökországba. A kislányt Törökországban valószínűleg elrabolták, és eladták rabszolgának, 10 évvel később egy vasúti építkezéseken találkozott Samuel Baker angol mérnökkel, aki kiváltotta és feleségül vette. Már Lady Florence Baker néven jutott el Afrikába férje utastársaként, így lett Afrika-kutató, akit az afrikaiak tiszteletük jeléül Myadue-nak, azaz Hajnalcsillagnak neveztek.

Sass Flóra és férje a Nílus forrását próbálták megkeresni egy 1861-ben indult hatalmas expedíció keretében. Bár ez nem sikerült, 1864-ben első európaiként ők jutottak el először az Albert-tóhoz. A felfedezésért Bakert Londonban lovaggá ütötték, de Flóra nem lehetett ott az ünnepélyen, mert Viktória angol királynő kifogásolta, hogy a pár már a házasságkötésük előtt is együtt élt.

Sas Flóráék még egyszer visszatértek Afrikába – Flóra ekkor már naplót vezetett, amelyben megörökítette, mennyire embertelenül bánnak a gyarmatosítók az őslakosokkal, részletesen írt a bennszülöttek szenvedéseiről.

Sass Flóra emléktáblát kapott a Murchison Nemzeti Parkban, a Nílus partján.

Az emléktáblát a Magyar Afrika Társaság kezdeményezte, Magyarország Nairobi Követségével közösen így emlékeztek meg arról, hogy Sass Flóra első európai nőként eljutott a Murchison-vízeséshez.

Brunner Erzsébet bejárta a Távol-Keletet

Brunner Erzsébet (1910-2001) festőművészként bejárta Indiát, Sri Lankát, Mianmart, Thaiföldet és Japánt. Személyesen ismerte Mahatma Gandhit és Rabindranáth Tagorét, akikről élethű portrékat festett annak idején. Barátjának mondhatta India első miniszterelnökét, Jawaharlal Nehrut és Indira Gandhit is.

Brunner festőcsaládba született. Édesanyja, Sass-Brunner Erzsébet 1929-ben bejelentette 19 éves lányának, hogy nagy utazásra indul. A fiatal Erzsébet éppen szobrásznak tanult, de együtt indultak Rómába (a katakombákat tanulmányoztak), majd Szicíliába mentek, ahol az idősebbik Erzsébet egy álmot látott, amelyben Tagorét vélte felfedezni. Az indiai költő az álomban azt kérte, a művésznő vigye el a fényt a világ minden zugába. Sass-Brunner nem volt rest, ismeretlenül levelet írt Tagorénak, aki válaszolt is a levélre és meghívta a családot Indiába – így jutott el anya és lánya Indiába.

A művészcsalád bejárta az országot, mindent magukba szívtak a keleti művészetekből. Legemlékezetesebb élményük az volt, amikor Gandhi személyesen hívta meg őket magukhoz. Brunner Erzsébet több Gandhi-portrét is készített. 1935-ben Japánt érintve akartak hazaindulni, de annyira megérintette őket a japán kultúra, hogy 2 évig ott maradtak. Innen az Egyesült Államokba, onnan Angliába utaztak, majd végül 1938-ban érkeztek haza 9 éves útjukról. A két művésznő hamarosan újra Londonba utazott, ott rendezték meg közös kiállításukat, de innen megint India felé vették az irányt. Ekkora már az indiai maharadzsák kapkodtak utánuk, az egyik le is szerződtette őket, hogy örökítsék meg az indiai kultúrát és a tájakat.

Az 1940-es év meghatározó eseménye a kasmíri útjuk volt, melynek során a híres amarnáthi Siva-barlangokhoz is elzarándokoltak. Sassné itt festett képe Nehru dolgozószobáját díszítette, ma is ott lóg a már múzeumként működő épületben. Nehru hálószobájában Brunner Erzsébet rajzát láthatjuk, mely a két unokát, Szandzsaj és Radzsív Gandhit ábrázolja.

A háború kitörése után az angol hatóságok minden ellenséges ország állampolgárát deportálták, a két művésznő a Himalája egyik táborába került, mivel elismert festők voltak, egy szép nyaralóhely fogolytáborába kellett menniük. Annyira megszerették a helyet, hogy amikor lehetett, vásároltak ott egy házat, Sassné haláláig ott lakott. A fiatal Brunner Erzsébet anyja halála után Delhibe költözött, ott is élt, alkotott élete végéig.

A Buddha születésének 2500. évfordulójára készülve hosszú zarándokútra indult.

Indiában, Nepálban, Burmában, Thaiföldön és Ceylonban kereste fel a buddhista zarándokhelyeket, hogy festményein megörökítse azokat. A Buddha-ünnepség keretén belül saját és anyja képeiből kiállítást szervezett. Brunner Indira Gandhival építette ki a magyar-indiai kulturális kapcsolatot, 1979-ben létrehozták Delhiben a Magyar Kulturális Intézetet, és amikor Indira Magyarországon járt, magával hozta a festőnő néhány alkotását. 1997-ben Brunner számos festményt ajándékozott a nagykanizsai Thúry György Múzeumnak, ahol állandó kiállítása nyílt.

Az első nő az Antarktiszon: Farkas Edit

Farkas Edit (1921-1993) meteorológus Új-Zélandon telepedett le, és az első magyar származású nő volt, aki eljutott az Antarktiszra, ahol sark- és ózonkutatóként dolgozott. A gyulai születésű Edit még Magyarországon szerezte meg a matematika-fizika szakos diplomáját, majd a második világháború után kivándoroltak a családjával. 1949-ben Wellingtonban, Új-Zélandon telepedtek le, ahol folytatta tanulmányait, később légkörkutatói doktori fokozatot szerzett. Meteorológusként dolgozott, majd kutatta a légkör ózontartalmának változását: a Déli-sark fölött keletkezett ózonlyuk kialakulása lett a szakterülete.

1975-ben jutott el az Antarktiszra: a Ross szigeti Scott- és McMurdo-állomásokon töltött el két hetet.

Az ózonlyuk megfigyelésére telepített gépeket kellett tesztelnie, sőt az ott dolgozó személyzetet, kutatókat is neki kellett betanítania. A kéthetes expedíciója alatt bejárta a jégvilágot, amiről naplót vezetett. 1991-ben járt utoljára Magyarországon, amikor előadásokat tartott a hazai légkör-kutatóknak, kutatási eredményeit és a személyes naplóját a Földrajzi Múzeumban nézhetjük meg. Mindannak az alapjait, amit az ózonréteg károsodásáról ma tudunk, Farkas Edit kutatásai adták.