A skorpióktól például akkor is félünk, ha nem biztos, hogy nagyon mérgező, és a kígyók látványa sem megnyugtató egy egyszerűt turista számára, holott kevés mérgező fajta van köztük. Nézzük a legérdekesebb, legmérgezőbb és a legfurcsább toxinnal rendelkező állatokat!
Fotó: Wikimedia
Október 8-án, Gyulafehérváron avatják fel az Erdélyt átszelő Via Transilvanica gyalogtúra-útvonalat. Sorozatunkharmadik részében a minden kérdésre választ adó kézikönyvet és a távot szegélyező, egyedi kilométerköveket mutatjuk be.
Fotó: Via Transilvanica
Rendben, jelzések felfestve, ösvények, erdei utak megtisztítva – az 1400 km hosszú Via Transilvanica készen áll, indulhatunk! De honnan tudjuk, hogy pontosan hol járunk, mi mellett haladunk el, hol hajthajuk álomra fejünket, vagy éppen hol falatozhatunk egy jót? Aggodalomra semmi ok! Itt kerül a képbe a négy nyelven (román, magyar, angol, német) elérhető Via Transilvanica Útikalauz, az útvonal minden részletre kiterjedő „bibliája”.
A kézikönyv a Tășuleasa Social négy hölgytagjából álló dokumentációs csapat áldozatos munkáját dícséri, akiket Székely Anna, a civil egyesület ügyvezető igazgatója vezetett. „Az El Caminón szembesültem az írott kalauz fontosságával. Ugyanolyan átfogó és hasznos kiadványt szerettem volna, térképekkel, napi szakaszokkal, turisztikai információkkal” – mondta az Útikalauz szerkesztője.
A csapat a nyomvonal megtervezése után egyből elkezdte bejárni a még jelzések nélküli Via Transilvanicát.
Sokszor műholdas navigáció nélkül, csupán egy nyomtatott térképet követve haladtak, és az út során mindent feljegyeztek, dokumentáltak, számolták a kilométereket és az átlagsebességet, keresték a pihenőhelyeket, forrásokat és egyéb hasznos információkat, valamint a lehetséges szállás- és étkezési helyeket.
Fotó: Via Transilvanica
Fáradozásaik végeredménye egy olyan kézikönyv, amelyben a térképek, a szintkülönbség-változások és a nehézségi fokok mellett a szállások és az étkezőhelyek elérhetőségei is megtalálhatók, valamint részletes információk a nyomvonalon vagy annak közelében lévő természeti, történelmi és kulturális nevezetességekről, látnivalókról. Azt is megtaláljuk, milyen felszereléssel érdemes nekivágni a túrának, tanácsokat kapunk arról, miként viselkedjünk ha helyiek házai mellett haladunk el, vagy abban az esetben ha medve vagy esztenát örző kutya bukkan fel. De a kézikönyvből tudhatjuk meg azt is, hol van lehetőség kerékpárok és elektromos biciklik bérlésére vagy egyéb hasznos szolgáltatások igénybevételére.
A szállásjavaslatok igen változatosak: a hotelek, panziók, vendégházak mellett a túrázókat fogadó magánszemélyek is szerepelnek a listán.
Az étkezési lehetőségeknél pedig az útikönyv a helyi, friss, hagyományos gasztronómiát részesíti előnyben.
A túrázók autentikus élményekre számíthatnak – tejtermékekre az esztenákról, zöldségekre és gyümölcsökre a háztáji kertekből, de a szabadban szedhető vadgyümölcsökre is. Már csak azért is, mert az útvonal nagyobbrészt falusi környezetben halad, csak néhány kis és közepes várost érint.
A románul, magyarul, angolul és németül is elérhető kézikönyv (külön a gyaloglók és külön a kerékpárosok számára) ingyen letölthető a viatransilvanica.com honlapról.
Fotó: Via Transilvanica
A lenyűgöző táj és a sokszínű kultúra mellett a Via Transilvanica egy másik, minden bizonnyal a Guinness Rekordok Könyvébe illő tulajdonsága miatt is egyedi a nagyvilágban. Az útvonalon ugyanis minden egyes kilométert egyedien faragott kőtömb jelez, amelyek közel kéttucat hazai és nemzetközi képzőművész munkáját dicsérik. Emiatt a Tășuleasa Social elnöke – miközben elismeri, hogy szubjektív kijelentés – szeret úgy hivatkozni a Via Transilvanicára, mint a világ leghosszabb szabad téri művészeti kiállítására.
„Olyasmit szerettem volna, ami akkor is megmarad, amikor mi már nem leszünk. Így találtam rá a magurai andezitre, közel az egyesületünk székhelyéhez. Először csak egyszerű kilométerkőként gondoltam rá, de látva a különösen tartós kőzet gyönyörű felületét, megszületett a szoborfaragás ötlete” – idézte fel Alin Ușeriu, a Via Transilvanica megálmodója.
Fotó: Via Transilvanica
„Mindez nagy hatással volt a Via Transilvanicára – tette hozzá Székely Anna –, nagyon sok dicséretet kapunk, számos történetet hallunk, hogy az egyedi, faragott határkövek milyen motivációs lökést adnak a fáradt túrázók számára. Sokszor a puszta létükkel, hiszen a zarándokok meg akartak tenni még egy újabb kilométert, hogy lássák, milyen újabb műalkotás várja őket. A különleges jelzőkövek mindenképpen megkülönböztetik a Via Transilvanicát a többi hosszú távú túraútvonaltól.”
A kilométerkövek ráadásul a költségekhez is hozzájárultak, hiszen mind az 1400-at „kiárusították”.
A vásárlók neve (a főszponzorokon kívül kis- és közepes vállalatok, valamint sok magánszemély) csak online, a Via Transilvanica digitális térképén olvasható, magukra a műalkotásokra már nem kerültek fel, így őrizve meg azok autentikusságát.
Alin Ușeriu is nagyot álmodik: évi mintegy 35 ezer túrázót szeretne látni az erdélyi tájakon. „A következő célunk, hogy az útvonal nemzetközivé váljon, és alternatívát nyújtson akár az El Caminótól már megcsömörlött túrázóknak is, mely utóbbi évi egymillió körüli zarándokkal már kezdi elérni a kapacitásai határait.”
A Via Transilvanica pedig készen áll arra, hogy fogadja a turistákat a világ minden tájáról!
