• Log in
    BELFÖLDKÜLFÖLDTECHÉHES UTAZÓDRIVE-TIPP
    ROHUDESPRE NOIOFERTĂ MEDIAADATVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ
    BELFÖLDKÜLFÖLDTECHÉHES UTAZÓDRIVE-TIPP
    ROHU
    DESPRE NOIOFERTĂ MEDIAADATVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ

    Drive Logo

    A weboldal sütiket (cookies) tárol el a számítógépen a szolgáltatás biztosítása érdekében.

    Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. Többet szeretnék tudni.

    Bezárás
    Süti tájékoztató

    Az Európai Uniós törvények és az Adatvédelmi törvény értelmében tájékoztatunk kell, hogy a weboldal működése során sütiket (HTTP-cookies) helyez el az Ön számítógépén. A sütik olyan kis fájlok, amiben olyan adatokat tárolunk el, amelyek például bejelentkezéshez, foglalás leadásához vagy a látogatói statisztikák vezetéséhez szükségesek.

    Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

    2021.04.20
    kalandtúra

    Motorral a Kilimandzsárónál – kalandtúra Afrikában

    A Beyond the Standard újabb kalandban vett részt: motorral utazták be 10 nap alatt a Kilimandzsáró környékét.

    Motorral a Kilimandzsárónál – kalandtúra Afrikában
    Fotó: Beyond the Standard

    Pári István, a Beyond the Standard túravezetője és a rideontime.eu alapítója mesél a túráról.

    Az útvonal

    Illusztráció: Beyond the Standard

    Beyond the Standard márkanév alatt 10 éve szervezünk különleges kalandtúrákat, és ugyan mi is megszenvedtük a mögöttünk álló évet, mégis: a világjárványnak köszönhetően állt össze az egyik legizgalmasabb programunk. 2020 év végére néhány ország úgy döntött, hogy a turizmusból származó bevétel fontos számukra, és mivel mi is nagyon ki voltunk éhezve a kalandra és régóta kerestünk egy olyan motoros úti célt, ahol az európai télből a nyárba utazhatunk, Kelet-Afrika legnagyobb országára esett a választásunk. Tanzániára, melynek százszor több arca van, mint amit a zanzibári fehér homokos partokról látni lehet.

    A 13 fős csapat három lengyel és tíz magyar motorosból állt. Az első túra – az alapos szervezés ellenére – váratlan fordulatokat és előre nem kalkulált helyzeteket szokott eredményezni, de pont ez az, amire sokan kifejezetten vágynak a programokon kívül.

    A bázis

    Az első szálláshely

    Fotó: Beyond the Standard

    Bécsből indultunk Addisz-Abeba-i átszállással a Kilimanjaro Nemzetközi Reptérre, Arushába – 16 órás utazás után érkeztünk meg a bázisunkra, amely egy bauhaus stílusú épületegyüttes volt. Több mint 1000 méteres tengerszint feletti magasságban a buja növényzet nemcsak egzotikus helyi madaraknak az otthona, de szép számmal figyelhettünk meg kolobusz majmokat is, mindezt a hátsó kertből.

    Kolobusz majom

    Fotó: Beyond the Standard

    A szervezetünk nehezen szokta meg, hogy rövidek és melegek a nappalok (ebből később támadt némi izgalom is). Az Egyenlítő közelsége miatt a nappalok egész évben gyakorlatilag percre pontosan 12 órásak, fél hetes napkeltével és fél hétkor esedékes napnyugtával. Ráadásul a trópusi éghajlat miatt folyamatosan kellemes, néha túlságosan is meleg az időjárás.

    Az első nap lényegi programja a bérelt motorok felvétele volt, melyekkel gyakoroltunk egy kicsit terepen. Hazafelé útba ejtettünk egy kávéültetvényt, ahol a százhektáros területen barangolva még annál is többet tudtunk meg az arabica kávé termesztéséről, mint amit tudni érdemes, majd frissen pörkölt kávéból készült eszpresszóval zártuk a látogatást.

    Offroad & wellness

    A motorflotta

    Fotó: Beyond the Standard

    Az offroad kaland másnap reggel indult, négy helyi vezetővel, egy kísérő szervizkocsival és 13 izgatott motorossal. A Meru-hegy lábától keleti irányban elindulva megkerültük a Kilimandzsárót, összesen közel 1000 kilométert motorozva, nagyrészt murvás, homokos, laza talajon. Vertük a port, hiszen a környék aszfaltot soha nem látott úthálózatának labirintusában, banánfák között megbúvó kis falvakon keresztül vezetett a kijelölt irány. Pár óra elteltével már a Chemka hévforrásnál ebédeltünk, amit itt találóbb oázisnak nevezni. A 25-27 fokos vízhőmérsékletű, természetes medence, aminek a vízcseréjét egy patak biztosítja, gyakorlatilag egy termál strandot jelent a pusztaságban, hatalmas fák között.

    Chemka termálforrás

    Fotó: Beyond the Standard

    A wellness után, visszabújva a poros gönceinkbe, folytattuk az utat, egészen az aznapi szállásig, ami a kenyai határon elhelyezkedő Chala-tó partján állt. A krátertó kb. 90 méter mély és kizárólag azok a felszín alatti vizek táplálják, melyeket a Kilimandzsárón hulló csapadék itat. Az esővíz három hónap alatt szivárog át a vulkanikus kőzetrétegeken, és áramlik a tóba, aminek emiatt kristálytiszta a vize és mentes mindenféle parazitától, ami azért a legtöbb afrikai édesvízben előfordul. A tanzániai kormány rendelkezése értelmében fürödni ebben a tóban is tilos – ezzel próbálják elejét venni, hogy az úszni nem tudó lakosság odavesszen. Minket viszont megnyugtattak, hogy a saját felelősségünkre belemehetünk, csak lehetőleg ennek ne legyen nyoma a közösségi médiában.

    Chala-tó

    Fotó: Beyond the Standard

    A csapatra esteledett a szavannán

    Másnap folytattuk a hegykerülést, útba ejtve a Kilimandzsáró Nemzeti Parkot is. Itt egy helybeli srác megmutatta azt a 75 méter magas vízesést, amely a törzsének a területén található (a park bejáratához közel). A zuhatagot a hegy magasabb területein hulló csapadék táplálja, és olyan közel lehet menni hozzá, hogy az ember megtapasztalhatja, milyen az, amikor a nyakába szakad húsz emelet magasból a víz. A sokadik vízi programot aztán egy hosszabb motorozás követte a hegy oldalában kanyargó utakon. A korai naplemente először itt okozott némi nehézséget. A szállásunk még bő fél órányi gurulásra volt, amikor ránk esteledett a szavanna közepén. Az addig jól motorozható murvás útról letérve nagyobb görgetegek és laza homok váltakozott a kerekek alatt, miközben a csapat fele próbálta a helyes irányt megvilágítani azok számára, akiknek a motorján nem működött megfelelően a világítás. Ezen rendhagyó motorozás után rég nem tapasztalt megkönnyebbüléssel fogadtuk a welcome drinket, amely az érkezésünkkor várt ránk.

    Túra az alkonyatban

    Fotó: Beyond the Standard

    A másnapi napkeltének hangja is volt, és itt nem a motorok felbőgésére kell gondolni: vadméhek milliárdjai gyűjtötték a nektárt az épp virágzó akáciákról, mindezt hátborzongató zsongás kíséretében. A harmadik motoros etap eleje elég lassan indult (aznapra bő 200 kilométert terveztünk), mivel az első tíz kilométeren állandóan megálltunk, hogy bámuljuk a helyi vadvilágot: vadon élő zsiráfok, zebrák, gnúk, antilopok és gazellák „hátráltatták" az előrehaladásunkat. Ráadásul a vezetőink hírét vették, hogy elefántot is láttak a közelben, így egy újabb órás keresgélés következett, mire az ormányosokat is megtaláltuk egy helyi vadőr segítségével. Menet közben többször magunk mögött hagytuk a kitaposott utat és a nyílt szavannán gurultunk keresztül-kasul. Hol zebrák szaladtak szét közvetlenül előttünk, hol a helyi pásztorok gulyáira kellett figyelnünk, majd a legelőről pillanatok alatt erdős foltokra keveredtünk, ahol megtaláltuk az elefántokat. Elképesztő élmény volt.

    Vadles a szavannán

    Fotó: Beyond the Standard

    Innen aztán végtelen száguldás következet, hogy behozzuk a lemaradást. Ebéd után szétosztottuk egy helyi iskolában az ajándékokat, amiket még otthonról vittünk magunkkal. Az adományunk játékokból, gyerekruhákból, írószerekből, füzetekből, egyszerű számológépekből állt. A gyerekek körében tapasztalt kezdeti értetlenkedés és megszeppentség hamar önfeledt káoszba csapott át – mindenkinek jutott valami, senki nem maradt ajándék nélkül.

    Délután, folytatva utunkat, technikásabb szakaszra értünk, ahol finom por és vulkáni hamu borította az utat. A maszájok szent hegyének, az Ol Doinyo Lengai-nak a közelében, a Nátron-tó mellett töltöttük az éjszakát – egy olyan helyen, amely milliónyi flamingójáról és vöröses vizéről híres.

    Maszájföldön

    Flamingók a Nátron-tavon

    Fotó: Beyond the Standard

    A maszájok földjén jártunk, már messze a Kilimandzsárótól. Ez a nomád nép a mai napig elsősorban állattenyésztésből él, és szabad átjárásuk van Tanzánia Kenyával és Ugandával közös határszakaszain. Az állattenyésztésen kívül ajándéktárgyak árusításából van bevételük, és érdemes is tőlük vásárolni, mert nagy eséllyel a saját kezükkel készítették a tárgyakat. Ugyanez nem mondható el a pár száz kilométerrel keletebbre, Arushában lévő maszáj piacon kínált holmikról.

    Fotó: Beyond the Standard

    Az utolsó off-road napnak a nagy része ismét nyeregben telt, mert vissza kellett érnünk a kiindulási pontra, az Arusha melletti villánkba. Ekkor is problémát okozott a korai naplemente és a kivilágítatlan motorok kombinációja, de már rutinosak voltunk. Míg azonban először csak az útminőségtől kellett tartanunk a szavannán botorkálva, itt már a főúton haladva a helyi közlekedési kultúrát is figyelembe kellett vennünk. Kétsávos úton, beláthatatlan szakaszon két busz előz egy harmadikat, miközben szembe jön a negyedik villogva, a motorok döntő többségén szintén nincs világítás, ráadásul járda híján az emberek az úttesten gyalogolnak, mindezt megfejelve a közvilágítás teljes hiányával. Ezek után senki sem csodálkozott azon, hogy egy zombisereg hozzánk képest egy friss és üde csoportosulás benyomását keltette volna, mire megérkeztünk a szállásra. Kötelező adrenalinfröccs kipipálva, mindenki épségben megérkezett, és vártuk a másnapi szafarit.

    Ilyenek az utak Arushában

    Fotó: Beyond the Standard

    Szafari a vulkáni kráterben

    A korai indulást követő harmadik órában már a világ legnagyobb kalderájába ereszkedtünk lefelé, klasszikus, lehajtható tetős szafariautókon. A Ngorongoro-kráter a világ egyik legjobb helyszíne, ha az ember vadon élő afrikai állatokat akar látni. Van ott oroszlán, leopárd, kafferbivaly, elefánt, orrszarvú, víziló, mindenféle egyéb növényevő (zebra, gnú, gazella, antilop), hiéna, strucc, szervál, pelikán, flamingó. Összesen több mint 250 000 példány nagytestű emlős és több mint 400 féle madárfaj él ezen a fél Budapestnyi területen. A kráter pereme 600 méterrel magasodik a belső síkság fölé, és mivel a fala túl meredek, a zsiráfok a hosszú lábaikkal képtelenek leereszkedni. Nem mindennapi élmény volt az itt tett látogatás, mely után, visszatérve a főhadiszállásunkra, összepakoltunk, mert másnap kezdődött a sokkal könnyedebb és pihentetőbb szakasza az útnak, Zanzibáron át.

    Szafari a Ngorongoro Nemzeti Parkban

    Fotó: Beyond the Standard

    Irány Zanzibár!

    A megtett közel 1000 kilométer és a négynapos folyamatos terepmotorozás nyomot hagyott a csoporton, és a zárónapokat inkább a fehér homokos parton való heverészéssel, esti bulizással, lazítással töltöttük. Persze a keménymag még megjárta a szigetet egy sor Royal Enfield és vintage BMW nyergében. Helyi vezetőink útmutatásával meglátogattunk néhány eldugottabb partszakaszt és kis öblöt a sziget déli csücskében, távol az északi régió turistaforgatagától.

    Másnap béreltünk egy katamaránt kapitánnyal és legénységgel, és nekivágtunk a fő szigetnek, az Unguját övező számtalan kisebb homokpad, zátony és apróbb szigetecske felfedezésének. Volt lehetőség búvárkodni, és hoztak utánunk hideg sört is egy, az óceánból csak apálykor kilógó homokpadra. Mindeközben fújta az arcunkat a szél, és csak ámultunk az óceán színén – miközben egyöntetű véleményként fogalmaztuk meg, hogy ez az út így lett kerek, és fel lenne adva a lecke annak, aki egy ennél élménydúsabb programot akarna összeállítani. Végül az utolsó napra a koronát egy sokfogásos tengeri herkentyűkből álló vacsora tette fel egy parti étteremben.

    A homokpad a legjobb strand

    Fotó: Beyond the Standard

    A hazaindulás reggelén már érezni lehetett azt a párás fülledtséget, ami az esős évszak közeledtét jelzi. Elképzeltük a többhónapos esőzést, és ez mindenkinek kicsivel elfogadhatóbbá tette azt a tényt, hogy véget ért ez a tíz nap, és ideje hazatérni. Otthon összegeztük a tapasztalatokat, beiktattunk két extra napot az útvonalba, és eldöntöttük, hogy legközelebb 2021. november 21. - december 4. között visszatérünk. Aki csatlakozna hozzánk a következő túrára, megteheti a weboldalon vagy a közösségi média felületeinken. #gobeyond

    Szöveg: Pári István

    Fotógaléria

    Fotó: Beyond the Standard

    Zanzibár

    A Beyond the Standard videót is készített a 10 napos utazásról:

    Tanzania 2021 - The Great African Escape from Beyond the Standard on Vimeo.

    2023.03.20
    személyes

    Vajon hova utazott közösen Tilla és Majka?

    Till Attila a magyarországi TV2 csatornán futó Propaganda című műsorában beszélgetett Majkával – hozzánk pedig olyan izgalmas részleteket hozott el, amelyek a műsorban nem hangzottak el.

    Majka, „az ózdi hős” elvitte Till Attilát és a Propaganda stábját gyerekkora kedvenc színhelyeire. A két barát a nagymama házától a régi iskolán át az egykori otthont jelentő ózdi lakótelepet is érintve idézi fel a rapper legszebb emlékeit. Rendhagyó interjú következik!

    A festői szerpentinen kanyarogva Tilla és Majka megérkeznek Ózdra. Majka dudál egyet: „megjöttünk, bátyusz!” A keskeny utat zöld dombok szegélyezik.

    Ez egy nagyon szép rész. Mintha egy hegyi nyaralóhelyre jönnénk.

    Ez a szerpentin, ami Egerből jön, gyönyörű. Itt a „hét völgy városában” nem tudsz olyan helyre menni, ami ne lenne az. Mondták nekem, hogy menjünk Toszkánába, mire én: hát én Toszkánában nőttem fel. Kevesebb olívával, de ugyanaz.

    Ózd az örök otthon?

    Volt egy furcsa élményem, miután elköltöztem Ózdról. Már vagy hat éve lehettem Pesten, és épp mentem vissza a fővárosba. Megérkeztem Pestre, és úgy éreztem, hazaérkeztem. Összeszorult a gyomrom, mert ez azt jelentette, hogy végleg eljöttem Ózdról.

    Pesten amúgy van kedvenc helyed?

    Pont annyi ideje vagyok a fővárosban, mint amennyit Ózdon éltem. Már ez is az otthonom. A 13. kerület, Újlipótváros és Vizafogó nekem emblematikus helyszínek. Ott lettem budapesti. Budán nem is voltam (nevet).

    Bekanyarodnak egy poros földútra. Romos épületek veszik őket körül: a nagymama háza, a régi bolt. Szemben velük egy út vezet fel a hegyre.

    Itt lakott a mama. Nekem ez a környék jelentette a nyarat. Az összes vakációmat ebben a házban töltöttem. Ott szemben jártunk fel a hegyre. Ez a romépület mellettünk, ez volt a bolt, itt költöttük el a mama pénzét. A ház mögött volt egy lugasunk is, ott tartott a papa nyulakat, vagy nyolcvanat.

    Tovább Majka általános iskolájához. Majkát lerohanják a gyerekek. Az előtérben vagyunk.

    De sok időt töltöttem itt…!

    Jó tanuló voltál?

    Nem, sőt, inkább nagyon rossz. Mindig voltak magatartásbeli problémáim, és ez rányomta a bélyegét a tanulásra is.

    Melyik tantárgyak érdekeltek?

    Abszolút humán beállítottságú voltam. A reál tantárgyak annyira nem érdekeltek, hogy egy pillanatig sem akartam megtanulni őket. Valahogy sejtszinten taszított az az információ, amiről úgy gondoltam, hogy sose lesz rá szükségem. A világ leghülyébb gyereke voltam, mégis elküldtek olvasási versenyekre. A nyelvtan meg az irodalom mindig jól ment.

    Melyik íróval találkoznál szívesen?

    Elbeszélgetnék Radnótival meg József Attilával. És Krúdyval, aki a legnagyobb nőcsábász volt a világon. De Kosztolányival is, hogy tényleg olyan jó humora volt-e, vagy csak írni tudott ennyire humorosan.

    Milyen zenéket hallgattál akkor?

    A 90-es évek divatos zenéit. Amikor bejött a Naughty by Nature, a De La Soul… Mindig a hiphop volt az, ami megmozgatta a lelkemet, de igazából nagyon eklektikus zenéket hallgattam. A Pokolgéptől kezdve a Take That-ig mindent, ahol énekeltek, ahol voltak erős dallamok, melódiák.

    Itt már írtál szövegeket?

    Abszolút, 12-13 éves koromtól.

    Korán érő típus voltál?

    Nagyon. Koravén voltam, mint mindenki Ózdon. Hamar megtanultuk az életet. Tizennégy évesen már szakállam is nőtt (nevet).

    Melyik valaha élt zenésszel lépnél fel egy színpadon?

    Nagyon meghallgattam volna élőben Whitney Houstont. Megnéztem volna, milyen energia van Tupac-éknál. Dr. Drével is fellépnék… ki tudja, mit hoz az élet.

    Újváros téri lakótelep. Tilla és Majka egy hatalmas domboldalon sétálnak le. Előttük régi panelsor.

    Na nézd, ez itt a kert! Ide járt ki az összes gyerek szánkózni a panelházakból. Ott laktam én. A negyediken.

    És lent, az ott mi?

    Az, kérlek szépen, életem egyik legfontosabb kulturális intézménye: a kocsma.

    Hallod, ahogy most is beszélgetnek a világmegváltó dolgokról?

    Az egész lakótelep oda járt. Ebben a kocsmában hagytam az összes pénzem, itt játszottam el játékgépen vagy vesztettem el kártyán. Éjjel-nappal itt voltunk. Minden buli innen indult, és volt, hogy itt is végződött.

    Boldog voltál itt, ugye?

    Nagyon. Anyával szoros volt a kapcsolatom, bár inkább csak habitusban hasonlítottunk. Olyan nagyszájú ember volt, mint én. Apámmal nem hasonlítottunk, ő túlságosan magába szívta a dolgokat. Kerülte a konfliktust, és nem harcolt soha. De amikor a szüleim elváltak, apával töltöttem több időt, pedig továbbra is anyánál laktam. Nehéz időszak volt, mégis a régi házunkban kezdtem el az életemet, itt ébredtem tudatomra. Mindig ez jelentette az otthont, még akkor is, ha apánál többet időztem.

    A tudatra ébredésednek most is az az egyik jellemzője, hogy nem igazodsz semmihez. Fontos szerepe van az éntudatodban annak, hogy ha Majka azt gondolja, ez van, akkor ez van?

    Van egy konkrét elképzelésem a világról meg a dolgokról. De persze az elmúlt 43 évben nagyon sokszor kiderült, hogy nem úgy van, ahogy én gondolom. Az egy hatalmas felismerés, hogy 14 évesen még azt hittem, én vagyok a legmenőbb, legjófejebb csávó a világon, aztán rá kellett jönnöm, hogy valójában tökre nem.

    Azért több olyan gyerekkel találkoztam, akitől, ha megkérdezed, hogy „Mi szeretnél lenni?”, azt mondja: „Majka”.

    Figyelj ide, ő szerintem nem is Majka akar lenni, hanem az én karrieremet szeretné befutni.

    Neked miért alakult ilyen jól?

    Kellett hozzá egy jó nagy adag szerencse, mint mindenhez az életben. És kitartás. Olyan, amit nem tudsz előre eldönteni, hogy „márpedig én kitartó leszek”. Ez nem egy felvett kitartás, hanem belülről kell, hogy jöjjön. Azt gondolom, ha valaki olyan, amilyen, az előre fog jutni az életben.

    És a tehetség? Azért az is valami.

    Hát igen, de ki miben az? Nekem tök természetes, hogy ki kell menni tízezer ember elé. Nem értem, hogy más miért retteg tőle. Nekem az a fura, hogy van, aki repülőgépeket rak össze… ő vajon, hogy csinálja? Hogy kezdi el?

    A saját gyerekeidnek mit adnál át abból, amire Ózd tanított meg?

    Hogy a kimondott szónak súlya van. Hogy ha mondasz valamit, vállalni kell érte a felelősséget. Nem szabad elsumákolni vagy másra kenni.

    fotógaléria

    25 látványos fotó a világ egyik legfontosabb versenyének alkotásai közül!

    városjáró

    Egynapos city break – Hollandia a tulipánvirágzás idején! (3. rész)

    történelem

    Apró a tulipánhagyma, mégis óriási hatása volt – Hollandia a tulipánvirágzás idején! (2. rész)

    vakáció

    Nincs ennél színesebb program Európában – Hollandia a tulipánvirágzás idején! (1. rész)

    túrázás

    Audi és elektromos, de nem autó – itt az új négykarikás mountain bike!