• Log in
    BELFÖLDKÜLFÖLDTECHÉHES UTAZÓDRIVE-TIPP
    ROHUDESPRE NOIOFERTĂ MEDIAADATVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ
    BELFÖLDKÜLFÖLDTECHÉHES UTAZÓDRIVE-TIPP
    ROHU
    DESPRE NOIOFERTĂ MEDIAADATVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ

    Drive Logo

    A weboldal sütiket (cookies) tárol el a számítógépen a szolgáltatás biztosítása érdekében.

    Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. Többet szeretnék tudni.

    Bezárás
    Süti tájékoztató

    Az Európai Uniós törvények és az Adatvédelmi törvény értelmében tájékoztatunk kell, hogy a weboldal működése során sütiket (HTTP-cookies) helyez el az Ön számítógépén. A sütik olyan kis fájlok, amiben olyan adatokat tárolunk el, amelyek például bejelentkezéshez, foglalás leadásához vagy a látogatói statisztikák vezetéséhez szükségesek.

    Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

    2021.02.07
    sztárok

    Rácz Jenő: „Ázsia? Mintha csak hazajárnék"

    Interjú a magyarországi sztárséffel kontinensekről, ételekről, kedvenc helyeiről.

    racz jeno
    Fotó: Galgóczi Németh Kristóf


    A legfiatalabb magyar séf, akinek Michelin-csillag áll a neve mellett, amelyet egy sanghaji étterem konyhafőnökeként szerzett. Így nem véletlen az Ázsia iránti rajongása… Rácz Jenővel a kozmopolita életről, pikáns hangyákról, utazási szokásokról beszélgettünk.

    Ha minden a tavalyi tervek szerint alakul, akkor hogyan és mivel töltenéd ezeket a téli napokat?
    Mostanra megnyílt volna az éttermem, a járványhelyzet miatt az eredetileg tavaszra tervezett indulást novemberben másodszor kellett elhalasztanunk. Vagyis délelőttönként ott kezdtem volna, és koordinálom az egész napi munkát: ellenőrzöm az alapanyagokat, átnézem a foglalásokat, majd ellátom és szórakoztatom a vendégeket, egészen éjszakába nyúlóan.


    A Rumour a chef's table koncepciót követi majd, vagyis a vendégek a konyhát körbeülve étkeznek. Hogyan képzeljük el ezt?
    Ez kötetlen formát és szinte baráti hangulatot jelent. A vendégen van a fókusz, hogy a lehető legnagyobb kényelemben legyen, és ne érezze feszélyezve magát. Mint egy spanyol tapasbárban, ahol a pult mellett üldögélve hallgathatjuk meg, épp melyik a friss hal az étlapon – hasonló koncepciót valósítunk meg a fine dining kereteiben: mesélünk a vendégnek az egyes alapanyagok történetéről, az ételek készítéséről.


    Az étteremalapítás melyik részét élvezted a legjobban?
    Az étlap összeállítása jelentette a kisebb kihívást, hiszen abban már nagy rutinom volt. Inkább a helyiség kialakítása, a dizájn megálmodása volt nagyon izgalmas. Az elejétől kezdve úgy tekintettem az étteremre, mint a saját otthonomra, így minden részlet kiválasztásában részt vettem a falak színétől a székhuzatokon át a tányérokig. A sötét tónusú és titokzatos dizájn szorosan köthető a személyiségemhez.

    Névjegy: Rácz Jenő

    • 1990-ben született Budapesten. Számos nagynevű külföldi étteremben dolgozott, többek között a Nomában és Joël Robuchon három Michelin-csillagos éttermében.
    • 2016-ban a sanghaji Taian Table nevű étterem konyhafőnökeként Michelin-csillagot szerzett. A 2018-as Bocuse d'Or versenyen a kínai csapat felkészítője volt.
    • Szerepelt az RTL Klub A Konyhafőnök és a Nyerő Páros című műsoraiban.
    • Hamarosan megnyíló saját budapesti étterme a Rumour by Rácz Jenő.
    racz jeno

    Fotó: Galgóczi Németh Kristóf

    Az elmúlt közel tíz évben a világ változatos pontjain dolgoztál, ezen belül London, Koppenhága, Szingapúr és Sanghaj voltak karriered főbb állomásai. Melyik város áll a legközelebb hozzád?
    Mindhez más érzelmek kötnek, de ha választhatnék, Szingapúrban élnék hosszú távon. Ez a – papíron – közel 6 millió lakosú város kivételesen magas életminőséget, kiváltságos és kozmopolita életet kínál. Pálmafák és felhőkarcolók szegélyezik, a legtöbb apartmanhoz pedig úszómedence tartozik, ahol a szabadnapjaidon kipihenheted magad: miközben a medence partján olvasol, friss mangót, papaját és licsit eszegetsz. Mindezt, érthetően, nagyon élveztem.

    Szingapúrral ellentétben Sanghaj maga a „Vadkelet", ahol olyan dolgok történnek, amiket talán még Quentin Tarantino vagy Guy Ritchie sem tenne a filmjébe. Tele van kontrasztokkal, és minden kicsit furcsán működik benne, de emiatt persze izgalmas is. Londonból pedig, ahogy New Yorkból, nincs még egy, de még csak hasonló sem a világon.

    Ezekhez képest Koppenhága maga azunalom?

    Ezt azért nem mondanám, de nem is említeném a legkedveltebb városaim között – ennek az akkori élethelyzetem is az oka. Akkoriban napi tizenhat órákat robotoltam, miközben egy munkásszállón laktam, és sokszor a mínusz 10-12 fokokban gyalogoltam, mert nem volt pénzem buszra. Nem volt igazán lehetőségem arra, hogy felfedezzem a város szépségeit.

    Amikor később már megtehetted, jellemzően mely részein jártál a világnak?

    Először Latin- és Dél-Amerikát jártam be, majd az elmúlt tíz évben nagyon Ázsia-orientált lettem. Szingapúrból sokszor akár egy hétvégére is elutaztam Bangkokba, Phuketra vagy Balira.

    Egyébként is nagyon kedvelem a rögtönzött utazásokat: este gondolunk egyet, összepakolunk, és másnap már egy tengerpart felé tartunk repülővel.
    racz jeno

    Fotó: Galgóczi Németh Kristóf

    A koronavírus megjelenése óta hová sikerült eljutnod?
    Mexikóba, de itt sem először voltam – korábban jártam már Cancunban és Playa del Carmenben. Úgy vagyok vele, hogy ahol tenger van és kedves, békés emberek, az a hely nálam csak nyerő lehet. Brazília például sosem volt a kedvencem, pedig a párom, Dóri São Paulóban született, és a családja egy része azóta is ott él. De arrafelé ma is nagyon rossz a közbiztonság. De a legfontosabb helyet a szívemben mindenekelőtt Ázsia foglalja el, ahová kicsit mindig úgy térek vissza, mintha hazamennék.

    Az utazásaid során mennyire vagy kényes arra, hogy hol és mit eszel?

    Természetesen szeretem kipróbálni az adott hely exkluzív éttermeit, de nem vetem meg a street foodot sem. Szingapúrban például imádom az úgynevezett hawker centereket, amelyekben rengeteg helyi kifőzde közül lehet válogatni. Ebből a szempontból tehát elég rugalmas vagyok, és nálam inkább az a döntő szempont, hogy egy konyhának legyen egyedisége, karaktere.

    Megesett, hogy valahová csak egy étterem miatt utaztatok el?

    Előfordul, persze, ezeket az utazásokat viszont jó előre meg kell tervezni, hiszen általában nagyon nehéz foglaláshoz jutni.

    A szakmában az innovatív hozzáállásodról vagy híres. A te mércéddel is extrém helyekkel hol találkoztál?

    Egy ideig volt lehetőségem a Nomában (évekig a világ legjobbjának választott, két Michelin-csillagos dán étterem – a szerk.) dolgozni, ahol tátott szájjal néztem, milyen bátran bánnak az alapanyagokkal. Néhány ételbe például hangyát tesznek, amitől az kap egy kis savas-citrusos, pikáns ízt. Az én innovatív hozzáállásom sem azt jelenti, hogy kémcsövekben kísérletezem, hanem hogy szeretek elrugaszkodni a szabályoktól, és szívesebben főzök kötetlenül, szabadon.

    racz jeno

    Fotó: Galgóczi Németh Kristóf

    Melyik a világnak az a pontja, amelyik a legmegbízhatóbb gasztronómiai szempontból?

    Szerintem ilyen például Franciaország vagy Spanyolország, de mindenekelőtt Japán. Ők elképesztően magasra tették a mércét: egy európai számára fantasztikusnak tűnő étterem ott számukra csak egy a sok közül. Japánban szinte lehetetlen mellé nyúlni: egészségesen, változatosan és nagyon jó minőségben tudsz enni az ország bármelyik pontján.

    Huszonhat éves korodra Michelin-csillagos séf lettél. Ha valaki ezt mondja neked gyerekkorodban, elhiszed neki?

    Azt, hogy idáig eljutok, biztosan nem gondoltam. Miután elvégeztem itthon a szakácsképzést és a gyakorlatot, 18 évesen kimentem egy angliai kisvárosba, ahol addig házaltam az éttermeknél, míg az egyik fel nem vett. Ott szembesültem azzal, hogy a hasonló pályakezdő fiataloknál szakmailag felkészültebb vagyok.

    Innen aztán lépésről lépésre haladtam, és sokszor voltam jókor, jó helyen.
    racz jeno

    Fotó: Galgóczi Németh Kristóf

    Topséfnek lenni viszont így is kemény pálya, és te különösen szigorú mestereket kaptál, köztük az évszázad szakácsának is választott Joël Robuchont. Mi kellett ahhoz, hogy jól vedd az akadályokat?

    Mindig, mindenből ki akartam hozni a maximumot. És kitartó voltam. Nekem az az elvem, hogy amikor épp megtörnél, akkor kell a legkeményebbnek lenned. Én is sokszor éreztem azt, hogy sosem lesz belőlem sikeres séf, és mivel mindig a legjobbakhoz hasonlítottam magam, folyton elégedetlen voltam azzal, ahol tartok. Ez ma is így van: még mindig van hová fejlődnöm.

    Ez a hozzáállás segített abban is, hogy a 2020-as, elképesztő bizonytalanságokkal járó évet is átvészeld?

    Egy olyan embernek, aki nem szeret halogatni dolgokat, és kissé türelmetlen, nem mindig volt könnyű. De olyan sok elfoglaltságom volt az elmúlt időszakban, hogy arra, mi zajlik a világban, nem nagyon jutott időm odafigyelni. Szóval 2020-ban sok jó dolog is történt velem, és hiszek abban is, hogy az életünk hamarosan stabilizálódni fog, és visszatérhetünk az olyan közös időtöltéseinkhez, mint egy vacsora egy étteremben.


    3 + 1 ország specialitása – Rácz Jenő ajánlásával

    Szingapúr – Laksa

    Fotó: Instagram

    Laksa

    Tartalmas fűszeres leves tésztával, kókusztejjel, csirkével vagy rákkal – imádom!

    A Drive magazinba készült fotózáson werkfilmet is forgattunk!

    Your browser does not support the video tag.

    Szöveg: Patakfalvi Dóra

    2023.03.27
    városjáró

    Miért érdemes mindenkinek ellátogatnia Dublinba? Elmondjuk!

    Legendás sör és whisky, magával ragadó népzene, sok száz éves épületek, szórakozásra mindig kapható helyiek. Útra fel, vár Dublin!

    Fotó: Shutterstock

    Az ezeréves múltra visszatekintő Dublin tele van érdekességekkel. Ezeket keresve vessük bele magunkat ebbe az élettől lüktető, hol történelmi, hol modern, de mindenhol barátságos városba! Mutatjuk, mi az, amit semmiképpen se hagyjunk ki, ha eljutottunk Írország fővárosába.

    Szent Patrik katedrális

    Fotó: Shutterstock

    Dublin múltja telis-tele van izgalmas fordulatokkal, virágkorokkal, háborúkkal.

    A Liffey folyó torkolatánál létrejött ősi település a 11. századra a szigetre érkező, norvég származású vikingek királyi városává nőtte ki magát. Az évszázadok során háborúzott itt Brian Boru ír nagykirály, II. Henrik angol király, I. Erzsébet, Oliver Cromwell és Orániai Vilmos is, hogy csak pár nevet említsünk. A georgiánus korszakban végre eljött a béke, a fejlődés, a művészetek ideje, ekkor emelték Dublin számos emblematikus épületét. A 18. század második felére tehető fénykornak az angoloktól való függetlenedési törekvések megtorlása, illetve a nagy éhínség vetett véget. Az 1916-os szabadságharc ugyan elhozta az áhított szuverenitást, az elszegényedett, romos várost csak évtizedek alatt sikerült modernizálni, élhetővé, vonzóvá tenni. Mára viszont Dublin a világ egyik legnépszerűbb városává vált, az 590 ezres települést hozzávetőleg tízszer annyi turista keresi fel évente.

    Guinness Múzuem

    Fotó: Guinness


    Fontos helyszínek és nevezetességek terén nincs hiány a településen, amik viszont igazán szerethetővé teszik az ír fővárost, azok a lépten-nyomon szemünk elé táruló, meglepő építészeti alkotások és egyéb érdekességek. A Liffey folyón átívelő, legszebb, leghíresebb átkelő, az O’Connell híd – Európában egyedüliként – például szélesebb, mint amilyen hosszú. Különleges a sokáig az angol uralmat szimbolizáló dublini vár ékessége, a normann hódítók által épített kerek Record-torony is.

    Ipari műremeknek is beillik a Guinness-gyár, melyet 1759-től évi 45 fontért vett bérbe Arthur Guinness. Hétemeletnyi sörtörténelem, a cégalapító dolgozószobája és persze sörkóstolás – ez mind belefér egy gyárlátogatásba. A tetőről nyíló 360°-os panoráma és a malátaillatú gyárlátogatás felejthetetlen emlék.

    Az írek világszínvonalú interaktív kiállítást alakítottak nemzeti italukról.

    A Trinity College könyvtára

    Fotó: Shutterstock


    Érdekes módon a köztudottan katolikus írek fővárosának két legnagyobb temploma anglikán. A Christ Church és a Szent Patrik-katedrális joggal szerepel előkelő helyen a turisták útitervében. Bár az ország védőszentje Szent Patrik, a dublini Whitefriar utcai karmelita templomban Szent Bálint ereklyéit is megtaláljuk. Arról a kettősségről sem feledkezhetünk meg a furcsaságok felsorolásakor, hogy Dublin 2010 óta az UNESCO irodalmi városai közé tartozik, miközben az 1000 pub fellegváraként is emlegetik.

    A Trinity College egyetem könyvtárának olvasótermébe lépve hirtelen mintha Roxfortban találnánk magunkat. Hatalmas, elvarázsolt tér, rafináltan faragott falépcsők és boltívek, valamint több tízezer kötet vár ránk. Miután bejártuk a mesebeli birodalmat (szánjunk rá időt bőven!), nézzük meg az itt őrzött 9. századi Kellsi Kódexet is.

    A Kilmainham börtönben brit koronától való függetlenedésért évszázadokig fáradhatatlanul harcoló Írország történelmének sötét oldalát ismerhetjük meg. Lázadók és forradalmárok ezrei raboskodtak a ma már múzeumként bejárható, korabeli használati tárgyakkal gazdagon berendezett cellákban.

    Fotó: Shutterstock

    James Joyce az Ulysses című regényben tette fel a kérdést: vajon átlehet-e jutni Dublin városközpontján úgy, hogy egyetlen pubot sem érint az ember? Kemény dió, de teljesíthető! Próbáljuk ki önállóan vagy célirányos, vezetett séta keretében, garantáltan jól fogunk szórakozni! Ha megvagyunk ezzel, akkor végül mégis jöhetnek a pubok!

    A város híres szórakozónegyede, a Temple Bar egy külön világ.

    A pubokban mindig ír zene szól, a hangulat már kora délután a tetőfokára hág, a zegzugos utcák apró dizájnerboltjai pedig különleges portékákat kínálnak. Mivel Dublintól elválaszthatatlan az élő zene és a néptánc is, ezért okvetlenül áldozzunk egy vidám estét a folklór oltárán! Kiváló helyszín erre a Button Factory, a Whelan's vagy az O’Donoghue’s. Akár a 16. századi ceili, akár a feszes sztepptánc kipróbálása mellett döntünk, nem fogunk csalódni!

    Dublinba utazni már csak a gasztronómiai élvezetek miatt is megéri. Reggelire tükörtojással, kolbásszal tálalt boxty, vagyis krumplilepény jár erős feketével, és már kezdődhet is a nap. Ebédre válasszunk bátran tradicionális finomságokat, mint amilyen a rozmaringos tavaszi bárány, esetleg a pürésített-pirított, burgonyából, káposztából, póréhagymából készült colcannon. Vacsorára pedig kóstoljuk meg a barna sörrel készített, tápláló ír marharagut, netán a lassan főzött, szalonna-kolbász-burgonya triót, a Dublin coddle-t.

    repülés

    Veszélyes tárgyakat is fel lehet vinni repülőre? A következő furcsa holmikat igen!

    hasznos

    Hogyan telhet jól a vakáció, ha közben megbetegedsz? Íme néhány hasznos tanács!

    gasztronómia

    Finomságokat vinnél ajándékba az utazásodról? Elmondjuk mit vásárolj, és hogyan szállítsd őket!

    világjáró

    Melyik erdélyi és magyarországi várost ajánlja idei turisztikai listáján a Time magazin?

    hasznos

    Együtt vakációzna az egész család? Hasznos tippek, hogyan maradjon élmény a többgenerációs utazás!