A zöld környezet javítja a figyelmet és a nehezebb feladatok elvégzése is könnyebben megy abban a miliőben – a városi közeg egyébként pont az ellenkező hatást váltja ki. A természetben való kirándulás sokkal több, mint kikapcsolódás vagy pihenés, inkább nevezhető egy elengedhetetlen programnak, ha egy kicsit fontos számunkra az öngondoskodás.
Fotó: Shutterstock
A gyerekek agyműködésére, fejlődésére pozitívan hat a kirándulás.Azok a gyerekek, akik természetközeli iskolába járnak, bizonyítottan könnyebben veszik a tanulással járó nehézségeket. Sőt, a zöldterületekhez jobban hozzáférő kicsik több szürkeállománnyal rendelkeznek, ami magasabb szintű gondolkodást eredményez. Ennek köszönhetően képesek vagyunk előre tervezni, kitartóan dolgozni a céljainkért, mérlegelni a nehéz döntéseket, fenntartani a fókuszt és kontrollálni az érzelmeket.
Fotó: Shutterstock
De mégis, mi történik az aggyal, ha egy erdőben sétálunk, gyerekkel kirándulunk?
A szabadban eltöltött idő nagyban különbözik a figyelemelterelő, nyüzsgő világtól, és amikor „hirtelen” zöld környezetre váltunk, a túlterhelt prefrontális kéreg (ez a rész koordinálja az információkat más agyi területekről) pihenő és töltődő üzemmódba kapcsol – tulajdonképpen úgy, mintha töltőre tennénk egy elektromos kütyüt. Stephen és Rachel Kaplan 1989-ben jelentette meg a Figyelem-helyreállítás elméletét, amely szerint a természet alapvetően egy úgynevezett „lágy bűvölet” állapotát eredményezi. Egy élő, természeti terep nagyon kellemes élményt nyújt, de nem igényel nagy erőfeszítést a befogadása, tulajdonképpen ennyi a titka az egésznek. Egy nehéz munkahét után egy kis szabadban eltöltött idő elegendő arra, hogy kellőképpen felfrissítse az agyat.
Ám nem csak ezért érdemes kirándulós programokat szervezni!
A természet lazító fiziológiai hatásokat fejt ki a szervezetben, például csökkenti a pulzusszámot és a vérnyomást. Így jobban teljesíthetünk a munkában és kevésbé fogunk idegeskedni is.
