​ANNE FRANK ÉS AMSZTERDAM

Kevés olyan történet van, amely oly húsbavágóan mutatta volna be a második világháború gyötrelmeit, és hívja fel a béke fontosságára a figyelmet, mint Anne Frank (1929-1945) élete. Anne naplóját édesapja, a család egyetlen túlélője, Otto Frank jelenttette meg, amelyben a fiatal lány elmeséli, hogyan bujkáltak a nácik elől két évig egy könyvespolc mögé rejtett padlásszobában a Prinsengracht 263. szám alatt.

A keskeny téglaépület egy tipikus 17. századi kereskedőház, amely azóta múzeumként üzemel.

A 15 ezer tételből álló tárlat hűen visszatükrözi Anne családjának korabeli életét, és a borzalmakat, amiket át kellett élniük. Anne a bergen-belseni koncentrációs táborban vesztette életét tífuszban. A Zsidó Történeti Múzeum ismerteti meg velünk a város háború előtti zsidó közösségeinek életét, és egyben ez a kezdőpontja a zsidónegyed megismerésének, egyben feltárja előttünk az európai történelem egyik legnagyobb tragédiáját.

Marie Curie – Varsó

A kétszeres Nobel-díjas Marie Curie (1867-1934) mindig rendkívül büszke volt lengyel származására. A nevéhez köthető kémiai elemet, a polóniumot is hazájáról nevezte el, amiért élete második Nobel-díját nyerte el. Bár a világ a tudósnőt a férjezett nevén ismerte meg, a híres fizikus örömmel viselte lánykori nevét.

Ennek megfelelően jelenleg is szülővárosában, a varsói Maria Skłodowska-Curie Múzeumban őrzik hagyatékát.

A fiatal Maria ebben a 18. századi épületben élt, itt lehet megtekinteni most eredeti fényképeit, leveleit, dokumentumait és személyes tárgyait. 24 éves korában költözött el hazájából, és telepedett le Franciaországban. Nagymértékben hozzájárult a radioaktivitás elméletének kidolgozásához, és úttörő szerepet játszott a radioaktív izotópok a szövetnövekedés elleni használatának kifejlesztésében, amely a modern rákgyógyítás alapja lett. Sajnos halála is ezzel a munkával hozható összefüggésbe, hiszen minden védőfelszerelés nélkül dolgozott a radioaktív anyagokkal, így a sugárfertőzés szövődményeként aplasztikus vérszegénységben halt meg a franciaországi Passy-ban 1934-ben.

Érdemes egy könnyed sétát tenni Lengyelország legrégebbi részén, az UNESCO által védett óvárosi piactéren, és megcsodálni a 13. századi kereskedőházakat és a későbbi, reneszánsz stílusú homlokzatokat, amelyek pont ugyanúgy díszelegnek, mint amikor az ifjú Maria Skłodowska járta az utcáit.

Frida Kahlo – Mexikóváros

A festőnő (1907-1954) a mai napig Mexikó legünnepeltebb női művésze. Kahlo hosszú éveket töltött az úgynevezett Casa Azulban (Kék Ház), a mostani Frida Kahlo Múzeumban, amely telis tele van az életéből származó tárgyakkal, ékszerekkel, ruhákkal, emléktárgyakkal, fényképekkel. Nemcsak műveit, de más, általa összegyűjtött műalkotásokat is kiállítottak, így még gazdagabb betekintést kaphatunk arról, mi inspirálta őt. Innen délkeletre, fél órás taxiútra találhatóak a Xochimilco-csatornák. A gyönyörű növényzettel övezett vízi utat Kahlo és férje, Rivera is imádta – rendszerint összeölelkezve hajókáztak és élvezték a madarak csicsergését, a tarka virágok látványát. A hajóút tökéletesen feleleveníti Kahlo pozitív életszemléletét, színes személyiségét.

Rosa Parks – Montgomery

Rosa „Lee” Louise McCauley Parks (1913- 2005) azzal, hogy 1955-ben nem állt fel a helyi buszjáraton, beírta magát a világtörténelembe. Parks ugyanis nem adta át ülőhelyét egy fehér bőrű utasnak, annak ellenére, hogy erre a jármű vezetője is felszólította.

Letartóztatása vezetett a montgomery buszbojkotthoz, a faji megkülönböztetés elleni hatásos megmozduláshoz.

Bár az áruházi dolgozóból lett polgárjogi aktivista a családjával elköltözött Hamptonba, majd onnan Detroitba, a történelmi pillanatról és Rosa életéről a montgomery Rosa Parks Múzeumban kaphatunk mélyebb áttekintést. A múzeum gyűjteménye számos történelmi jelentőségű tárgyat tartalmaz, köztük Mrs. Parks eredeti ujjlenyomatával ellátott letartóztatási jegyzőkönyvét, egy 1950-es évekbeli montgomery városi buszt, bírósági dokumentumokat és rendőrségi jelentéseket is.

​SIMONE DE BEAUVOIR – PÁRIZS

A huszadik század egyik leghíresebb írója egy tollvonással semmisítette meg a nőkről alkotott konzervatív, degradáló fogalmakat. Simone de Beauvoir (1908-1986) a Második nem című feminista könyvében kijelentette, hogy: „az ember nem születik nőnek, hanem nővé válik.” A francia regényíró, filozófus mondata azóta is formálja a világot. Beauvoir sokat járt a híres Saint-Germain-des-Près városrészen található Les Deux Magots kávézóba, ahol rendszerint egy sarokban megbúvó asztalnál dolgozott.

Ez Párizs egyik legrégebbi kávézója – 1812-ben alapították és 1873-ban került át mostani helyére.

A 20. századi irodalmi és szellemi elitjének törzshelye ma is vonzza a művészetek, az irodalom, a divat és a politika világának hírességeit, továbbá közkedvelt turisztikai célpont. Innen csak néhány lépésre található a Café de Flore, melynek art deco belső terét hűen megőrizték – a modern nőmozgalom anyja a falai között lobbant szerelemre és kötött életre szóló, bizalmas kapcsolatot Jean-Paul Sartre, Nobel-díjas regény- és drámaíróval, filozófussal.

Ha szeretnénk jobban beleélni magunkat a Beauvoir-világba, mindenképpen látogassunk el a Hotel La Louisiane-ba, ahol 1943-48-ig élt, valamint a Jardin du Luxembourgba, ahol szívesen vitázott filozófiáról, etikáról. E nagy formátumú sors utolsó állomása egy rövid metróúttal érhető el a Montparnasse temetőben, ahol Sartre-ral közös sírhelyük található.