Algarve Európa délnyugati részének csücske. Sorozatunk harmadik részben bemutatjuk, mi az, amit semmiképp se hagyjunk ki, ha erre járunk, illetve milyen hagyományok élnek még most is a régióban.
Algarve-i kötelezők
Nézzünk delfineket!
Ha világéletünkben találkozni szerettünk volna a palackorrúakkal a természetes környezetükben, most itt a lehetőség. Lagosból, Alvorból és Portimão-ból naponta többször is indul delfinnéző túra.
Aludjunk egy szélmalomban!
Egészen a hatvanas évek közepéig 11 ezer szélmalom őrölte a búzát a régióban, s ezek közül ma több is szállásként működik. Tavira elbűvölő városkájának szélmalomból kialakított, medencés apartmanját, a Windmill-t például napi 140 euróért bérelhetjük ki.
Együnk percebest!
A különleges, és valljuk be, igen bizarr megjelenésű kagylót (magyarul lúd- vagy kacsakagylóként emlegetik), az éttermek kilogrammonként 75 euróért mérik. Borsos árát rendkívül nehéz begyűjthetősége magyarázza, és bár első ránézésre nem a legétvágygerjesztőbb fogás, kifejezetten ízletes, így megér egy próbát.
Túrázzunk egyet!
Mivel az Algarve-régió közel 40 százaléka védett természeti terület, csodás, madarakban különösen gazdag környezetre találhatunk, ha felhúzzuk a túracipőt. Irány a Vicentine vagy a Ria Formosa nemzeti park, a Castrom Marim rezervátum vagy a Rocha de Pena ösvényei!
A kakas legendája
Illusztráció: Getty Images
Portugália jelképe a kakas, ami Algarve-ban is megannyi házfalon, porcelán- vagy agyagedényen, kézműves csempén visszaköszön. A legenda szerint egy Santiago de Compostelába tartó zarándokot ártatlanul lopással vádoltak, és halálra ítéltek. Amikor az elítéltet utoljára a bíró elé vezették, az éppen vacsorázni készült, és egy sült kakas volt előtte. A férfi az ételre nézett, majd így szólt:
„Nagyuram, a kakasa életre fog kelni, és kukorékolni fog ártatlanságomat bizonyítván!”
A szárnyas csakugyan életre kelt, és a rabot végül szabadon engedték. A történet emlékét őrző dekorációs hagyomány jóval a középkor előtti időkre nyúlik vissza, manapság pedig újra virágkorát éli. Olyannyira, hogy ha elsajátítanánk néhány alaptechnikát, különböző workshopok közül választhatunk – igazán autentikus programnak ígérkezik!
Húsvéti virágünnep
Fotó: Pixabay
Aki tavasszal készül Algarve-be, São Brás de Alportel eldugott városkáját semmiképpen ne hagyja ki. A Farótól mindössze 20 percnyi autóútra fekvő település lakói egészen egyedivel készülnek húsvétvasárnapra. A város minden évben már februárban lázban ég, ekkor ültetik el ugyanis a húsvétkor lefektetett különleges szőnyeghez felhasznált 3 tonnányi virág magjait, a növények betakarítása húsvét előtt egy héttel veszi kezdetét. Vasárnap hajnalban aztán több száz önkéntes indul el kosarakkal, hogy négy-öt órás aprólékos munkával beborítsák a teret és az utcát a szirmokkal.
A művészek már hónapokkal az esemény előtt megtervezik a remekművüket.
A a kivitelezéshez először krétával rajzolják meg a mintát a járdán, majd több ezer színes, friss és szárított szirommal töltik meg a körvonalakat. A fő motívumok százszorszépekből, levendulából, édesköményből, babérlevélből rajzolódnak ki, míg a végső eredmény eléréséhez bab és apró fadarabok is a segítségükre vannak, a körvonalak kiemelésére pedig tökéletes a sötét termőföld vagy a kávézacc.
Reggel nyolc órára mindennek készen kell lennie, ekkorra a hívők és a kíváncsi turisták is megérkeznek, majd fél tízkor már mozdulni sem lehet a templom előtti téren. Itt már mindenki ugyanarra az évszázados hagyományra vár: hogy az ünneplőbe öltözött férfiak csoportjai pompás virágfáklyáikkal megjelenjenek, és így kísérjék majd útján a papot a mise után.
A helyi legenda szerint 1596-ban húsvét vasárnapján fosztogató kalózok szálltak partra Faro kikötőjében, s egészen São Brásig nyomultak be a szárazföldön. A település békés lakói, mivel fegyvert nem tartottak, nem bízhattak másban, csak a feltámadó Krisztusban és a virágzó fagallyakban. Így indultak el hittel a szívükben, bimbózó ágakkal a kezükben, hogy mindenki meglepetésére sikeresen visszaverjék a rájuk mért támadást. A városba bevonuló győztes férfiak még a harc után is a virágos ágakat szorongatták, így vált ez a menet a győzelem és Jézus szimbólumává.
