A számok semmit nem mondanak el arról, milyen körülnézni a csodálatos Marmolada csúcsáról, hogy hogyan lehet egy 6 ezer fős településnek négy Michelin-csillaga, vagy hogy miként küzdöttek itt az Osztrák–Magyar Monarchia katonái, mígnem az elkerülhetetlenné váló lavinák el nem sodorták a hadviselő feleket. Míg azonban 1916 decemberében 8–12 méter hó borította a Marmolada oldalát, ahol a magyar hegyivadászok táboroztak, a Dolomitok ma már nem kap annyi havat, mint például az osztrák vagy svájci síterepek. Viszont egyelőre kisebb mennyiséggel is hóbiztosnak számít, főleg, hogy 18 darab 3000 méter fölötti csúcs található itt, és több ezer hóágyú áll készenlétben, ha mégsem lenne elég az égi áldás.

Ha tehát az egészségünkért szeretnénk tenni valamit, jó helyen járunk. Ez a dél-tiroli régió Bolzano és Cortina d’Ampezzo között fekszik, és épp annyira osztrák, amennyire olasz és ladin. Utóbbi egy, az olasztól eltérő, de újlatin nyelvet beszélő nemzetiség, amely túlélte az első és második világháború utáni olaszosítást. Nem csoda, hogy a dolomiti ladinoknak eszük ágában sincs ott hagyni a világ egyik legszebb helyét: a kétszáz millió évvel ezelőtt még korallzátonyként létező mészkő hegyek elnyerték az UNESCO Világörökség címet, és az ide látogatók egybehangzó véleménye szerint a gyönyörű kis falvak és égbe törő ormok mindent kellemetlenséget elfeledtetnek az emberrel.

Mit ér a síelés app nélkül?

A bőség zavara akár nehézségeket is okozhatna egy olyan helyen, ahol 450 lift és 400 menedékház vagy hütte közül válogathatunk. Képzeljük csak el, ahogy a Sella Ronda látványának hatása alatt egy pillanatig azt sem tudjuk, merre induljunk: keletnek vagy nyugatnak? Valójában bármerre, a hatalmas és méltóságteljes sziklatömb ugyanis mindkét irányból körbejárható, miközben négy különböző síterep pályáit és infrastruktúráját koptatjuk. Ha tehát hirtelen elvesznénk a pályarendszerben, elég előkapnunk a telefonunkat, s az egy folyamatosan fejlesztett applikációval (érdemes a síelés első napján letölteni) szépen elirányít az autónk vagy a megfelelő lejtő irányába. A Dolomiti Superski app nemcsak a pályarengetegből vezet ki, de segítségével ránézhetünk a webkamerák képére, így eldönthetjük, hol síel számunkra még elfogadható mennyiségű sporttárs, vagy hol süt annyira a nap, amire éppen vágyunk. De ha kinéztük magunknak egy Michelin-csillagos szakács menüjét az egyik hüttében, oda is könnyebben eljuthatunk vele, és a liftek nyitva tartása is hasznos információ lehet.

Az app mellett a MyDolomiti honlapon is hasznos szolgáltatásokkal várnak, például kihívhatjuk a barátainkat egy távsíelésre, ellenőrizhetjük, ki töltötte az idejét alibizéssel a melegedőben. A honlapon megkereshetjük az aprés ski lehetőségeket is, nehogy kimaradjunk a legjobb buliból. És hogy ne a saját netünket fogyasszuk, száznál is több wifi hotspotot építettek ki, így már csak arra kell figyelnünk, hogy a hidegtől nehogy idejekorán lemerüljön a telefonunk.

Azért azt nem nehéz belátni, hogy 1200 kilométernyi sípálya egy kicsit sok. A cél nyilván nem is az, hogy egyetlen kiruccanás alatt besíeljük az összeset, hanem hogy kedvünkre válogathassunk. A 12 pályarendszer mind-mind kicsit eltér egymástól, mások az erősségei és a gyengéi. Ha például nem szeretjük a zsúfoltságot, akkor a tényleg gyönyörű, ám igen felkapott Val Gardena helyett inkább célozzuk be az eldugott, kisebb Civettát. Előbbin kipróbálhatjuk az alpesi sí világkupa híres Sassoluongo lesiklópályáját, vagy a 79 sílift, a 175 kilométernyi lejtő, a 2 snowpark vagy a családi funpark valamelyikét. Napnyugtával pedig belevethetjük magunkat Ortisei és az apró, de gyönyörű Castelrotto társadalmi élvezeteibe. Ehhez képest Civetta néhány pici falu közös síterepe, 72 kilométernyi pályával, alapvetően inkább kezdőknek és középhaladóknak. Igazi titka, hogy a település és a környék hangulatát nem a wellness szállodák és a hangos turisták uralják, hanem a megőrzött tradíció, a hamisítatlan dolomiti életmód, a természet közelsége és a nyugalom. Ha nem bulizni jövünk, és az autentikus környezet fontos számunkra, bátran választhatjuk Civetta falvait, de azt érdemes szem előtt tartani, hogy ez a környék legalacsonyabb fekvő pályarendszere, és nem is hóágyúzzák úgy, mint a többit.

Valójában azonban nem is kell választanunk a kétféle élmény között, hiszen az egyesített síbérlettel megtehetjük, hogy két napot az egyik, két napot a másik helyen csúszkálunk.

Az Arabba/Marmolada pályarendszer magába foglalja a Dolomitok legmagasabb csúcsát, a 3343 méteres Marmoladát, így ez a régió leghavasabb, de talán legzordabb környéke is. És itt természetesen nem a látványra gondolunk, hiszen az lélegzetelállító, ráadásul a gleccseren még egy darabig nem kell aggódni a hóhiány miatt. Viszont itt valódi téli síélményre számíthatunk: hideggel, széllel és kiadós pályákkal. Ha például már bemelegedtek a combizmaink, akkor leszlalomozhatunk a Dolomiti Superski leghosszabb lejtőjén, a 12 kilométeres Bellunesén, vagy bekapcsolódhatunk a Sella körbe, a majdnem 40 kilométeres túrába a Sella Ronda tömbje körül.

Végezetül, ha a 62 km-nyi sípálya megcsapolta az energiatartalékainkat, akkor odalent vár Arabba kicsi, nyugodt, autentikus települése, és Olaszország egyik legszebb falva, Rocca Pietore is.