Etnikai szempontból az ország igencsak hasonlít a többi arab miniállam különleges felépítésére: a lakosság mindössze 12 százaléka katari állampolgár, a többséget külföldi, elsősorban a dél-ázsiai országokból érkező munkások adják. Ebből kifolyólag a félsziget igazi kulturális olvasztótégely. Dohában sétálva számos európai jön majd szembe velünk, és a nyugaton jól megszokott, divatos bolthálózatokat sem kell nélkülöznünk. A fénylő bevásárlóközpontok, luxusüzletek, francia éttermek, ázsiai különlegességek ugyanúgy hozzátartoznak az utcaképhez, mint a laza, bokáig érő inget, fejükön gutrát viselő férfiak vagy a hajukat színes abaja alá rejtő nők.

A kulturális sokszínűséget az ország konyhája is remekül leképezi.

A hagyományos arab és levantei kulináris tradíciók mellett az iráni, az indiai és a thai konyha is jelen van, ám a döntő többségében importált élelmiszerek között szép számmal fordulnak elő európai, amerikai alapanyagok is. Az emírség nemzeti étele a bárányból vagy csirkehúsból sokféle zöldséggel és fűszerrel elkészített, rizzsel tálalt machboos. Népszerűek a tenger gyümölcsei, de az olcsóbb helyeken gyakoriak az indiai, pakisztáni fogások. Szerencsére édességből sincs hiány: az arab kunafa (édes, olvasztott sajt pisztáciával), a lugimat (mézzel sült tészta) és a khabee (rózsavízbe, vajba, fűszerekbe áztatott morzsolt datolya) megérdemel egy-egy próbát! Ha pedig az ebéd végén kávét rendelnénk, próbáljuk ki a helyi gahwát, ami sötétre pörkölt arabica kávébabból készül, és jellemzően feketén, cukorral fogyasztják. A kulináris élvezetek őrült forgatagát keressük például a dohai Marriottban, ahol a száz méter hosszú büfé a világ minden ínycsiklandozó falatját elénk tárja.

Érthető módon Doha az országba érkező nyaralók bázisa: a városon kívül szinte csak a sivatag terül el, így egyegy szervezett kalandtúrától vagy ötcsillagos tengerparti lazítástól eltekintve a fővárosban tölthetjük el az időnket. Programokban azonban nem lesz hiány! Kezdetnek ott csillog a West Bay ikonikus építménye, a 46 emeletes Burdzs Doha, amelyet fürge üvegkabinos liftekkel mi is meghódíthatunk.

Ha további szupermodern építészeti látványosságra fáj a fogunk, ugorjunk be a nemzeti könyvtárba.

A több mint kétmillió darabos könyv- és iratállományt kezelő intézmény turisztikai csúcspontja azonban nem is maga a gyűjtemény, hanem az űrhajót formázó, pazar üvegpalota. Kiemelkedő színvonalú iszlám művészeti tárlatot csodálhatunk meg továbbá a Museum of Islamic Artban, de egy laza napot érdemes rászánni a The Pearl (Gyöngy) nevű mesterséges luxusszigetre, illetve a gyerekek kedvencének számító hatalmas Aqua Park Qatar vízi vidámparkra is. Közlekedésre városon belül, költségkímélő megoldásként, használjuk a futurisztikus, légkondicionált, csillogó-villogó metróhálózatot, amely Doha valamennyi fontos pontját összeköti a felszín alatt.

Tradicionális arab benyomásokat a kikötőtől nem messze található al-Kut erődben, illetve a Souq Waqifon, a klasszikus piacon gyűjthetünk. Arra azonban készüljünk fel előre, hogy a pénztárcánk jóval könnyebb lesz az árusok kacskaringós sorai között megtett kincsvadászat után!

Katarba egyébként sem javasoljuk, hogy kicentizett büdzsével érkezzen a turista.

Bár szállást egy nagyon egyszerű hostelben fejenként és éjszakánként 16, közepes szállodában 55 eurónak megfelelő összegért is találunk, s a legolcsóbb helyeken akár 7-8 eurónyi katari riálért is megebédelhetünk, az emírség alapvetően a drágább úti célok közé tartozik. A taxióra mintegy 3 euróról indul, a csábító szervezett utak, a felkapott éttermek fogásai, az exkluzív programok pedig nemritkán csillagászati áron érhetők el.