A rendezettség érzése egész Koppenhágát áthatja, egy nap alatt hozzá lehet szokni, hogy minden tiszta, a tömegközlekedés pontos, az emberek kedvesek és nyitottak. Bármerre sétálunk vagy biciklizünk a városban, gondozottak a házak és a kertek, a puritán, kissé indusztriális hangulat sem zavaró.

Az 1800-as években nagy volt a kereslet megfizethető, biztonságos lakások iránt, Koppenhága egyre csak fejlődött, az ipari munkásságnak azonban ingáznia kellett, ami sokáig nem volt tartható, így vidékről be kellett költözniük Dánia legnagyobb városába. A nyüzsgő, egyre terjeszkedő településen a szennyvíz és a szemét ellepte az utcákat, így a munkások számára 200 évvel ezelőtt egy új negyedet építettek, ami mára már felkapott városrészé alakult át.

1873-ban kezdték el sárga téglából sűrűn egymás mellé felhúzni a házakat. A Krumpliföld név (azaz a Kartoffelraekkerne) ekkor ragadt rá erre a városrészre, ugyanis a házak felépítése előtt gazdálkodási terület, nagy valószínűség szerint krumpliföld volt. Minden épület 3 szintes, és annak idején minden szinten egy különálló lakás volt, amelyet egy-egy család vehetett birtokba.

A 480 darab ház ma is áll, remek állapotban vannak, csodás mini kerteket építettek köréjük a most ott élők, ráadásul sok kávézó, bisztró is található a környéken, ami még vonzóbbá teszi a fiatalok számára. De ez nem volt mindig így: a 70-es évekre teljesen romosak, lelakottak voltak az épületek, a Kartoffelraekkerne a környék szégyenfoltja volt, a kormány le akarta rombolni a házakat, új utakat terveztek a szűk kis utcák helyett, de a lakóközösség tiltakozott. Végül minden társasházat családi házzá alakítottak át, és a negyed Koppenhága egyik legfelkapottabb városrészévé vált, ahol most az egekben vannak az ingatlanárak.

Fotógaléria: