Szinte üres ez a gyönyörű andalúziai város, mert mindenki Sevillára és Málagára kíváncsi

Jerez Sevilla és Cádiz között fekszik, nagyjából 213 ezres lakosságú. A település a mór időkben erősödött meg; ekkor épült a központi Alcázar is. A „de la Frontera” („a határnál”) utótag a középkori ütközőzónára utal: Jerez a keresztény és a mór uralom határvidékén állt. Ez a kettősség ma is jól olvasható: a muszlim örökség mellett a keresztény kultúra nyomai is erősek, különösen a lovas tradícióban.

A lovaglás a 13. századtól kapott új lendületet, és itt bontakozott ki a karthauzi ló története is: a kiemelkedő képességű Cartujano fajtát a 15. században a karthauzi szerzetesek kezdték tenyészteni. A jerezi lovasművészet kapuja ma az 1973-ban alapított Királyi Andalúziai Lovasművészeti Iskola; az „Így táncolnak az andalúziai lovak” című előadás látványos ízelítő a tradicionális idomításból, a szomszédos Lovaskocsi Múzeum pedig a kocsikultúrát mutatja be. Májusban a Feria de Jerez tölti meg élettel az utcákat: tánc, zene, díszes ruhák és lovas felvonulások adják az év egyik legszínesebb időszakát.

Az épített örökség ennél is gazadagabb. Az Alcázar falai és mediterrán kertjei után érdemes felkeresni a gótikus katedrálist; tornyából körpanoráma nyílik a városra. Ikonikus hely a Santo Domingo-kolostor és a San Miguel-templom is. Bár a keresztény korszak sok mindent átírt, az arab világ hangulata ma is jelen van: a Hammam Andalusí – Baños Árabes gőzében és csempéiben kézzelfogható a múlt. Jerez a flamenco egyik legautentikusabb közege – sokak szerint itt született meg a műfaj legigazibb formája. A Palacio Pemartín épületében működő Centro Andaluz de Flamenco a kutatás és megőrzés fellegvára, de az élmény igazán a tavernák és peñák esti műsorain teljes: egy gitár, egy énekhang, néhány asztal – például a Tablao Puro Arte – és máris közel kerülünk ahhoz a sűrű, érzelmes atmoszférához, amely a flamencót igazán flamencóvá teszi.

És persze ott a sherry. A város büszkesége az itt készített erősített bor; nem véletlen, hogy Jerezt az arab korszakban „Sherish” néven ismerték. Sűrű a bodegák térképe: a Tío Pepe a legismertebb látogatópont, ahol vezetett túrákon lehet megismerni a borászat múltját és a solera rendszer működését. A Bodegas Tradición külön fejezet: a sherry mellett kiváló magángyűjteményt őriz, régi spanyol mesterek festményeivel. Mindezek ellenére Jerez nem esett a túlturizmus csapdájába. Amíg Sevilla évente nagyjából hárommillió, Cádiz pedig több mint 300 ezer látogatót fogad, a két város között fekvő Jerezbe mindössze körülbelül 115 ezer nemzetközi vendég érkezik egy évben. Ez ritka egyensúlyt teremt: a látnivalók színvonala nagyvárosit idéz, az élmény mégis nyugodt és emberléptékű.