Ma már magától értetődőnek tartja a folyó által kettévágott városrészek közötti közlekedést budapesti lakos és külföldi turista egyaránt, pedig a főváros első dunai átkelőjének építése korántsem volt bonyodalmaktól mentes.
A kivitelezés ötlete gróf Széchenyi Istvántól származott, ám olyan elődök is eljátszottak a hídépítés gondolatával, mint két királyunk, Mátyás és Zsigmond.
Mátyás király például márványból képzelte el a maga verzióját, ami természetesen csak álom maradt.
A Lánchíd története 1820-ban egy kemény télen kezdődött. Akkoriban rendszeresek voltak az erős jégzajlások a Dunán, ami azon a télen Széchenyit is megakadályozta abban, hogy édesapja temetésére utazzon Bécsbe. A csalódottsága bírta rá arra, hogy egyévi jövedelmét fordítsa egy állandó híd megépítésére Buda és Pest között. Bő tíz év múlva életre hívta a Hídegyletet, amelynek elnökeként a legnagyobb adózó pesti polgárokat hívta meg támogató tagokként. 1836-ban az Országgyűlés törvénybe foglalta a teendőket az első állandó magyarországi Duna-híd építéséről. A pénzügyi háttér előteremtését az ekkoriban megalapított építtető részvénytársaság vezetője, báró Sina György kísérte figyelemmel. A híd építését 3,5 millió forintra becsülték, s végül 6,2 millió forintból valósult meg. Az összeg elképesztő nagyságát jól mutatja, hogy meghaladta az ország akkori éves adóbevételének a felét. A híd William T. Clark angol hídépítő mérnök tervei alapján – a csak névrokon – Adam Clark vezetésével készült el és 1849. november 20-án avatták fel. Miután 1873-ban egyesítették Pestet, Budát és Óbudát, a Lánchíd az egész ország jelképévé vált.
Fotó: Fortepan
A Lánchíd 1945-ben
A II. világháború végén, 1945. január 18-án a visszavonuló német csapatok felrobbantották ezt a hidat is, ezt követően szinte teljesen újjá kellett építeni, a forgalomnak 1949. november 20-án, a 100. születésnapján adták át. Azóta kétszer, 1973-ban és 1987-ben került sor nagyobb felújításra. 2021 márciusában elkezdődött a Lánchíd évek óta húzódó átfogó rekonstrukciója, a munkálatok várhatóan 2023 augusztusáig fognak tartani. A felújítás során egyebek mellett újjáépítik a gyalogos járdákat, kiszélesítik a hídfőkben lévő gyalogos aluljárókat, restaurálják az oroszlánokat, javítják az acélszerkezetet és korszerű közvilágítást is kap a híd.
Az angol és a skót Clark
Széchenyi javaslatára William Tierney Clark angol hídépítő mérnököt kérte fel a tervezésre Sina György. A Clark tervezte hidak egyikét Széchenyi és Andrássy György személyesen is megtekintette 1832-ben. W.T. Clark három tervet nyújtott be, amelyek közül a mai Lánchíd tervét fogadta el az Országos Küldöttség. W.T. Clark a helyszíni munkálatok irányításával skót nemzetiségű névrokonát, Adam Clarkot bízta meg.
Cölöpök a folyómederben
A szlavóniai fenyőfából készült első cölöpöt 1840-ben verték le a budai mederpillérnél. A következő két évben több ezer 20–25 méter hosszú cölöpöt vert le a 800 fős munkáscsapat, akik között angolok is voltak szép számmal. Egy cölöpöt átlagosan 400 ütéssel lehetett leverni.
A nyelv nélküli oroszlánok
Fotó: Getty Images
A Lánchíd mindkét hídfőjén látható 4,6 méter magas és 2,2 méter széles oroszlánokat Marschalkó János szobrászművész készítette sóskúti kőből. A kezdetektől legendák kisérték a sorsukat, az egyik szóbeszéd szerint a nyelv nélküli oroszlánok miatt addig gúnyolták a mestert, míg végül öngyilkos lett. Utóbbiból semmi sem volt igaz: Marschalkó dolgos életet élt és bebizonyította, hogy nyugalmi helyzetben nem látszik az oroszlánok nyelve, ezért sem faragta meg azokat.