A núbiai piramisépítészetre nagy hatással volt az egyiptomi építészet. A két terület között a kezdeti erős gazdasági kapcsolatokat egyre sűrűbb kulturális összefonódások is követték. Sőt, Núbia uralkodói az i. e. 8. században el is foglalták Egyiptomot.

A szudáni homokban még több mint 4600 éves építmények is rejtőznek. A núbiai piramisokat azonban már kinézetük megkülönböztethetjük egypitomi társaiktól, hiszen kisebbek azoknál, illetve meredekebb szögben is épültek. Ráadásul a halottakat sem úgy helyezték örök nyugalomra ezekben az építményekben, mint Egyiptomban, ahol a piramis belsejében temették el őket. Szudánban a piramis alatt fekszenek az elhunytak.

A piramisok túlnyomó többségét a Kusita Királyság virágzó időszakában, az i. e. 9. század és i. sz. 4. század között építették. A leghíresebb kusita építmények Meroéban találhatók.

A szudáni piramisokat a 18. és a 19. században fedezték fel. Frédéric Cailliaud első ízben 1821-ben egy könyvben tárta a nyilvánosság elé a Meroéban található piramistemetőt – sajnos a mű megjelenése után azonnal rablóhadjáratokat kezdtek vezetni a területre. A legnagyobb pusztítást egy olasz kalandor, Giuseppe Ferlini végezte. A kutatók 20. század elejétől szinte folyamatosan végeznek ásatásokat a területen. Pár évvel ezelőtt újabb 16 piramist fedeztek fel angol régészek.