Általában a legjobb sajtokért érdemes Itáliába utazni, de Olaszországban a világ egyik legérdekesebb tejtermékét is megkóstolhatjuk.
Szardínia a Tirrén-tenger egyik csodás szigete közel 1900 kilométeres partszakasszal – Olaszországba azonban nemcsak a strandolás miatt érdemes utazni, hiszen rengeteg féle jó bort, sajtokat, kenyereket és felvágottakat vehetünk vagy ehetünk a legutolsó kisboltban vagy kocsmában is.
A casu marzu azonban ezek közül is kiemelkedik. Valójában egy zsíros juhsajt, amit különleges eljárással tesznek még aromásabbá: a Piophila casei nevű légy lárvái megemésztik a tejterméket, és ahogy átrágják magukat rajta, felpuhítják az érlelt sajtot, a végeredmény pedig egy ízletes, krémes sajtspecialitás.
Fotó: Instagram
Casu mirzu sajt a hozzá illő vörösborral
Ám pont emiatt a sajt Guinness Világrekordot érően a legveszélyesebb a világon. A légy a petéit a sós pecorino sajt repedéseibe rakja le, amikor a nyűvek kikelnek, és elkezdenek „dolgozni" a sajtban, akkor egy fehéres váladékot termelnek (ezt olaszul lagrimának, azaz könnycseppnek nevezik), amely édeskés ízt ad az amúgy pikáns-sós sajtnak – tehát nemcsak az állagát, hanem az ízét is megváltoztatják a kis élőlények.
Miért veszélyes?
Fotó: Instagram
A sajtokat nedves, meleg pincékben érlelik, egy sajtban több ezer lárva is kifejlődhet, de a sajtot úgy kell megenni, hogy minnél kevesebb lárva kerüljön bele. Akik ugyanis a lárvákkal együtt eszik a sajtot, azoknál előfordulhat, hogy elkapják a myiasist, azaz a parazitizmust. A légypeték okozta fertőzés ellen persze van gyógyszer, de azért jobb meggondolni a fertőzés kockázatát.
A fertőzésveszély ellen úgy küzdenek, hogy leválasztanak egy réteget a sajt felső részéből, amiben nincs nyű, mert leginkább a sajt folyós belsejében mozognak. A helyiek úgy vélik, azt a sajtot már nem szabad megenni, amiben már korábban meghaltak a kukacok, mert akkor a tejtermék valójában megromlott. (Ez alól kivétel, ha hűtőben tároljuk a sajtot, mert akkor a hidegtől ugyan elpusztulnak a lárvák, de a sajt nem romlik meg.)
A sajtot vékony szeletekre vágva fogyasztják, majd tradicionális szardíniai kenyérre (egy ropogós vékony lepényre) teszik és vörösborral öblítik le. Akik undorodnak a lárváktól, a levágott sajtdarabot előbb nejlonzacskóba teszik – ha a tasakban abbamarad a megzavart lárvák pattogása, akkor ki lehet szedegetni a sajtból az oxigénhiánytól elpusztult nyűveket...