Az alagút lehetővé teszi a kirándulók számára, hogy a Niagara folyó partján található kilátóról élvezhessék a vízesésre nyíló panorámát.

Amikor megérkezünk a bejárathoz, le kell ereszkednünk az alagútba egy üvegliftben a földszinttől számított 54 méterrel lejjebb. Lent közelről megtekinthetjük azt a mérnöki bravúrt, amellyel 1901-ben építették a vízerőművet, és amely kulcsfontosságú volt az Egyesült Államok és Kanada fejlődésében. Miért fontos ez az erőmű? Az Niagara folyóra épített vízerőmű 1905 és 2006 között a folyó vizét elvezette a regionális ipari területekre, ezzel az energiával hajtották a villanygenerátorokat, és a vízenergia hozzájárult ahhoz, hogy a közeli Buffalo a Fény városa (City of Lights) néven váljon ismertté. A közel nyolc méter magas és hat méter széles alagút egyedülálló történelmi látványosság, ha jegyet váltunk az erőműbe, azzal beléphetünk az alagútba is.

A Kanada és az Egyesült Államok között húzódó hatalmas vízesés két részből áll. A két fő szakaszt a Kecske-sziget választja el: a Patkó-zuhatag a határ kanadai oldalán, az Amerikai-zuhatag az amerikai oldalon található. Szintén az amerikai oldalon fedezhetjük fel még a kisebb Menyasszonyi fátyol-zuhatagot, melyet a Luna-sziget választ el a szárazföldtől.

A zuhatag a kanadai oldalon 51 méter, az amerikai részen pedig csak 21-30 méter magas.

Az indián őslakosok Mennydörgő víznek nevezték a hatalmas kiterjedésű vízesést, és az elnevezés nem túlzó, hiszen a zuhatag hangját még több tíz kilométer távolságból is hallani lehet – ennek pedig a hatalmas vízhozam az oka. A Niagara-vízesésen percenként 168 000 köbméternyi víz zúdul le magas vízállás esetén.