Nemrég hasznos tanácsokat adtunk az őszi vezetéshez, most arról írunk miért ne becsüljük alá a nedves aszfalton ránk leselkedő veszélyeket. Lássuk, mi is történik, ha esőben indulunk útnak, és mi az amit feltétlenül el kell kerülnünk?
Fotó: Shutterstock
Vizes úttesten a legveszélyesebb jelenség az aquaplaning: amikor a kerék előtt felgyülemlett vízet a gumi mintázata nem képes teljes egészében elvezetni.
Ha a gumi ezzel a vízbuborékkal érintkezik, gyakorlatilag irányíthatatlanná válik.
Ilyenkor fékezni és gázt adni sem szabad, csak le kell nyomni a kuplungot, hogy a tehetetlenségi erő lassítsa le és állítsa meg az autót. Nem szabad hirtelen mozdulatokat tenni a kormánnyal, csak finoman a kellő irányba kell terelni az autót – ideális esetben egyenesbe. Ahogy az autó lassul, a víz fokozatosan kiszorul a kerék alól, és a gumiabroncs újra érintkezik az úttesttel.
Az aquaplaning már 80 km/h-ás sebességnél felléphet, ezért érdemes lassabban hajtani. Nem szabad hirtelen fékezni, a kormánnyal csak finom mozdulatokat szabad tenni, és lehetőleg úgy kell haladni a saját sávunkban, hogy a kerekeink ne érintkezzenek a többi jármű által kitaposott, vízzel teli árokkal. Ha van az autóban, akkor érdemes bekapcsolni az adaptív tempomatot és nagyobb követési távolságot tartani.
Fotó: Pixabay
A vízzel egyéb gondjaink is adódhatnak. Például akkor, ha az eső előtt hosszú hetekig jelentős volt a szárazság . Az úttesten ilyenkor a járművekből származó olajrészecskék szabadulnak fel, és ott van a törmelék és a por is a kamionok szállítmányaiból. Az ősszel lehulló falevelekben is van még illólaj, amit a rajtuk áthaladó járművek kipréselnek belőlük.
Jól ismerik ezt a jelenséget a vasúton, ahol a vonatok súlya alatt kilapult falevelek miatt a sínek jobban csúsznak, mint akár télen havazáskor.
Ha olyankor indulunk útnak, amikor hosszabb szárazság után kezdett el esni, az autónk gumiabroncsa és az aszfalt közé egy porból, olajokból, virágporból és hasonló mikrorészecskékből álló „kása” kerül, amely rendkívül csúszós. Ezért az eső eleredésekor érdemes lassabban haladni, nagyobb követési távolságot tartani, legalább addig, míg az úttestről le nem hordódik az előbb említett réteg. Addig pedig úgy kell számolni, mintha jeges úton mennénk. Ha mélyebb tócsába hajtunk bele, több apró fékezéssel tudunk a fékrendszernek segíteni abban, hogy gyorsabban megszáradjon és újra maximális hatékonysággal működjön.