Mi hiányzott pontosan Norvégia után?

Davor: Összesen három évet éltem ott, Katával az utolsó egy évet. Hóban, fagyban, sarki fények alatt, nyáron a fehér éjszakákat élvezve, közel a természethez, egy családi ház kiadó pinceszinti lakásában, az Alta-fjordra nyíló kilátással, mindössze három percre a tengerparttól. Ezek mind hiányoztak. A szokatlan időjárás, a szélsőséges évszakok, a karnyújtásnyira lévő nyers természet a tiszta levegővel.

Norvégia azért a szívünk csücske, mert ott éltünk is, nem csak átutazók voltunk, ezért sokkal több időnk volt megismerni, főleg a sarkkör feletti vidéket. Imádjuk a hatalmas vízfelületeket is és a domborzatot, és a sarki fényről vagy a fehér éjszakákról sem szabad megfeledkezni, ezek páratlan jelenségek, főleg a norvég tájjal párosulva.

Hogyan kezdődött a nagy kaland?

Kata: Már Norvégiából hazaköltözve is tudtuk, hogy sokat szeretnénk még utazni, csak azt nem tudtuk, hogy ez mikor fog bekövetkezni, és milyen módon. Az igényeinket összefésülve jutottunk végül arra, hogy lakóautózva szeretnénk világot látni. Több blogot is elolvastunk, videókat néztünk átalakított autókról. Szép lassan adagoltuk a családnak, hogy mi el fogunk tűnni egy időre, sőt még a munkahelyünkön is előre szóltunk. A legnagyobb változás akkor következett be, amikor szembe jött velünk ez az üzemen kívül lévő mentőautó egy szegedi használt autós hirdetésben. Ott vált valósággá az elképzelésünk. Ahogy meglett az autó, elkezdtük tervezni a lakrészünket és régi kartondobozokból maketteztünk, hogy hogyan tudjuk kihasználni legpraktikusabban ezt a 6 négyzetmétert.

Hogyan sikerült végül otthonossá tenni a mentőautót?

Kata: Az új „lakásunkat” rekord idő alatt, úgy 2 hónap leforgása alatt sikerült élhetőre alakítanunk. Ehhez persze kellett, hogy a mentőautó felszereltsége miatt már félkész autót kaptunk, plusz elég alacsony igényszintet lőttünk be, így például a fürdőszoba fogalma egy lavórban merült ki. Az elektromos dolgokat szakemberre bíztuk, de a bútorozás a két kezünk munkája.

Mit vittetek magatokkal azon a 6 négyzetméteren?

Kata: Csak is a szükséges minimumot és egy táskával kevesebb ruhát a részemről. Feltankoltuk magunkat elegendő vízmennyiséggel, vettünk egy kis gázrezsót és egy mini hűtőt. Elraktároztunk a hazai ízekből, felszerelkeztünk egy bővített egészségügyi pakkal és egy alap tisztálkodási csomaggal. Néhány könyv, egy gitár és sok társasjáték kapott még helyet a szekrényekben.

Miből éltetek az út során?

Davor: Részben a kiadott lakásunkből, részben pedig az út során egy laptopon végzett munkából. Szerencsére mire útnak indultunk, addigra már egészen jól működött az egyéni vállalkozásom, ami építészeti látványtervezéssel foglalkozik. Érdekes, de az autóban végzett munka mellett is bővülni tudott a megrendelői köröm. Ha ez a lehetőség nem lett volna, akkor kevesebb helyre jutottunk volna el, mert nem volt elegendő spórolt pénzünk a tervezett útra.

Nagyon sok helyen jártatok, melyik ország lett az abszolút szerelem, és miért?

Davor: Norvégiát nem lehet lesöpörni az első helyről, de szorosan mögötte Törökország áll. Itt találkoztunk először igazán más kultúrával és a legkedvesebb emberekkel az utazásunk során. Látnivalóból annyi van, hogy az utunk nyugat-európai részével is versenyezhetne, olyan egyedi tájakon jártunk, mint Pamukkale fehér sziklái, Kappadókia földbe vájt városai és sziklaformációi, Yanartas égő hegyoldala, de ide sorolnánk a Rize környékén található teaültetvényeket, vagy a Meke kráter tavat, ami jó bemelegítés volt Izlandra a hasonló kopár táj és vulkanikusnak tűnő domborzat miatt.

Kata, te a világítótornyok szerelmese vagy...

Kata: A világítótornyok iránti rajongásom már tart egy jó ideje, de még mindig nem tudom megmagyarázni, hogy honnan ered ez a vonzalom. Biztos segít a töretlen mániámban, hogy általában kietlen, szebbnél szebb helyeken magasodnak. Változatos a formájuk, a színük, mindig más az, ami megfog bennük. A legemlékezetesebb élményem egy holland parton álló világítótoronyhoz fűz. Egy a város szélén már használaton kívüli parkolóban maradtunk éjszakára. Elindultunk felfedezni a környéket, hamar felmásztunk a várost körülölelő töltésre, aminek a lábánál ott állt magányosan egy világítótorony. Nem volt különösképpen szép, elég réginek tűnt, de ahogy leszállt az éj és elkezdett működni, az valami varázslatos volt. Sokáig figyelhettem közelről, ahogy a távolba futó fénycsóva monotonon „járja az útját".

Izland, a nagy kakukktujás az utak közül. Mesélnétek erről?

Kata: Sok helyen jártunk már, de semmihez sem hasonlítható ez a sziget, hiába van néhány olyan szeglete, ami emlékeztetett kicsit Írországra, kicsit Norvégiára vagy akár Tenerifére. Olyan színek, árnyalatok és annyi természeti csoda van egy helyen, hogy az ember tényleg csak kapkodja a fejét. Két hetet töltöttünk ott, és azért kakukktojás ez a hely, mert itt bérelt lakóautóval utaztunk, nem a sajátunkkal.

Davor: Egy teljes kört tettünk, így láthattuk a sziget több arcát is. A jég, a víz és a tűz különféle formáival találkoztunk, és nehéz eldönteni, hogy mi tetszett a legjobban. Annyi tippet viszont mindenképpen adnánk az Izlandra készülőknek, hogy a vulkanikus területeket nyári látogatás során éjfél körül érdemes megnézni, mert egyrészt alig van turista, másrészt sokkal láthatóbb a természet ereje, ahogy a hűvös levegőben gőz és gáz oszlopok emelkednek a magasba. Nem utolsó sorban pedig a hosszan tartó naplemente gyönyörűre színezi a kietlen tájat.

Hol várt rátok a legnagyobb természeti csoda?

Kata: A legkülönlegesebb természeti élményünk az első gleccser meglátogatása volt Norvégiában. Meg is váratott minket, ugyanis lekéstük azt az utolsó járatot, ami át vitt volna minket a fjordon. Kisebb hajókirándulásra nem szerettünk volna befizetni, mert úgy nem mehettünk volna el a gleccser lábához. Megkerestük a legközelebbi megállóhelyet, ami Norvégiában nem nehéz, mert ott bárhol, bármikor megállhatsz és senkit nem zavar, hogy te sátrazol, lakóautózol vagy épp a függőágyadba akarsz eltölteni néhány órát. Ráadásul olyan szuper helyet találtunk, ahonnan látszott a másnapi útitervünk. A várakozás még felejthetetlenebbé tette az első találkozásunkat a gleccserrel. A közel fél órás hajókázás után még egy jó órás menetelés kezdődött, hogy ha az ember el akart érni a jég lábához. Hosszú volt a gleccserhez vezető út és nem segített, hogy nem mindig látszott a cél. Nem volt túl sok időnk, figyelembe kellett venni az utolsó hajójáratnak az indulását. A bárányok szegélyezte útvonal vége már kicsit meredekebb volt, míg végül el nem értünk a türkizkéken világító gleccser aljához. Óriási volt! Nem csak a jég, de a hegy vöröses barnás legyalult kőzetei is emeltek az amúgy is csodálatos látványon.

Közben szülők lettetek, és most pihen a guruló otthonotok… Babával is készültök folytatni a világjárást?

Davor: Természetesen igen. Bár előtte át kellene alakítani a furgont, vagy lecserélni és egy másikat átépíteni.

Hova mentek vele először?

Kata: Már régóta motoszkál a fejünkben, hogy Európát elhagyva meghódítanánk Amerikát. Stílusosan lakóautózva, a keleti és nyugati partot is bejárva, köztük pedig a 66-os úton végighaladva. Bérelnénk vagy vennénk egy lakóautót ott, és úgy járnánk be az államokat, és akár a kontinens többi részét is.

Szöveg: Sinkó Edit

A Világjáróshake képgalériája: