Moldva északi felének mintegy 10 ezer négyzetkilométeres részét 1775-ben annektálta a Habsburg birodalom, amely önnálló közigazgatási egységet hozott létre. A tartomány az első világháború lezárásáig a monarchia része maradt, majd Romániához került. Ebben a közel másfélszáz esztendőben alakult ki Bukovina sajátos identitása, amelyet meghatározott a birodalmi miliő, és az idetelepedett számos etnikum: a románok mellett rutének, magyarok, lengyelek, németek, zsidók, örmények és lipovánok alakították ki az egyedi kulturális olvasztótégelyt, ami ma is alapja a vidék sokszínű tradícióinak. A második világháború alatt az egykori osztrák-magyar tartomány kettészakadt, északi részét a Szovjetunió olvasztotta be, ma pedig Ukrajnához tartozik.

A történelmi Bukovina romániai része így gyakorlatilag a mai Suceava megyével egyezik meg.

A hasonlóan vadregényes hegyi táj és a sokszínű etnikai összetétel miatt egykoron a kelet Svájcának is nevezett Bukovina minden évszakban kitűnő úti cél, de a télen, különösen az ünnepi időszakban érkezők közvetlenül is megismerhetik a mai is élő karácsonyi és újévi tradíciókat. A vendégszerető helyiek büszkék hagyományaikra, december 6-ától, Szent Miklós napjától egészen Újévig számos látványos tradíció elevenedik meg, amelyek a fiatalokat is megmozgatják.

Különleges jelentősége van a disznóvágásnak, a karácsonyi takarításnak és a porta feldíszítésnek.

A roskadozó asztalok az eljövendő bőséget akarják megidézni és ez egyben a házról házra járó éneklés, a kolindálás időszaka is.

Bukovina varázsa így természetesen a falvakban élhető át igazán. A Radóc (Rădăuți) és Sucevița között fekvő Marzsina (Marginea) híres egyedi, fekete kerámiaedényeiről, amelyet a település néhány fazekas családja készít a mai napig. A festői környezetben fekvő faluban megismerhetjük az ősi kézműves mesterség teljes folyamatát a formázástól kezdve a díszítésen át a kiégetésig. Egy másik tradicionális szakma, a fafaragás adja a Bukovina nyugati részén lévő Ciocănești fő vonzerejét: a díszes munkák nemcsak a parasztházak, de a 19. századi templom dekorációjában is visszaköszönnek. Az északabbra fekvő Lucina település a kis termetű és gyors hegyi ló, a híres hucul fajta otthona, az itteni ménest még a 19. század közepén alapította az osztrák hadsereg. A régió szívében fekvő Vama településen a tojáshímzés hagyománya él máig, köszönhetően az ország egyik legnépszerűbb falusi néprajzi intézményének, a Tojásmúzeumnak. A többezer darabos kollekció nemcsak helyi készítésű hímes tojásokat mutat be – öt kontinens összesen 82 országából állítanak ki organikus dísztárgyakat.