Beszélgettünk vele az egyre elterjedtebb nomád életmód előnyeiről és hátulütőiről, a digitális nomád fővárosokról, és arról, miért jó saját kanapé nélkül élni. Kiderül, hol érzik magukat a legjobban a digitális nomádok, és mi kell hozzá, hogy így utazz és dolgozz.
Most éppen honnan jelentkeztél be?
A Thaiföldhöz tartozó Ko Pha Ngan szigetről dolgozom. Két és fél hónapos itt-tartózkodást terveztem, de ez már a negyedik hónapom. Nem jellemző rám, hogy ott ragadok valahol, de imádom ezt a helyet! Mindenhol ott vagyok pár perc alatt. A sziget egyik fele a spirituális lelkeknek való, míg a másik felén technóbulikat szerveznek. Thaiokat nem is nagyon látni errefelé, tulajdonképp a nyugati emberek vannak többségben.
Hogyan válik az ember digitális nomáddá?
Például úgy, hogy van online végezhető munkája, és vállalkozóként, szabadúszóként vagy távmunkában szabadon dolgozhat bárhonnan. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nomádok folyamatosan utaznak.
Tudsz mondani néhány olyan „fővárost”, ahol koncentráltan vannak jelen ennek az életformának a képviselői?
Ko Pha Ngan, ahol jelenleg élek, ilyen. Ahogy Thaiföldön ilyen még Chiang Mai is. De sokan vagyunk Balin is, Európában pedig Lisszabon az egyik központ, meg Gran Canaria. Mexikóváros szintén ilyen jellegű fővárosnak számít, Playa del Carmen ugyancsak, bár én nem kifejezetten szeretem.
Hogy látod, összetartó, egymást segítő közösséget alkottok?
Abszolút. Épp ezért a következő úti cél kiválasztásánál elsődleges szempont, hogy mennyi digitális nomádot talál ott az ember. A közösségre nagy szükség van, ha ugyanis olyan célpontot választanánk, ahol nincsenek hasonló érdeklődésű, életmódú emberek, magányossá válnánk. Az internet átalakította a szociális kapcsolatokat: a baráti kapcsolatok kialakulását régen a lokalitás határozta meg, az, hogy melyik utcában, kerületben lakunk, kivel ülünk egy padban az iskolában. Akkor is, ha eltérő volt az értékrendünk, érdeklődésünk. Ma az internetnek köszönhetően onnan lehet dolgozni, ahonnan csak kedvünk tartja, így a közös értékrend, érdeklődés alapján választhatunk barátokat.
Ezek szerint vannak speciális közösségek?
Igen, a digitális nomádokon belül ilyen például a kite szörfösöké, akik a spanyolországi Tarifába vagy Fokvárosba járnak, ezeken a helyeken mindig megtalálják egymást.
Van kedvenc úti célod?
Ko Pha Ngan biztosan az. De Balin kívül odavagyok Mexikóvárosért is: befogadják a többi kultúrát, de közben megtartják a sajátjukat, ez nagyon tetszik. Az ázsiaiaknak más a karakterük, így nehezebben lehet belelátni a kultúrájukba...
Ahogy utazol szerte a világban, jellemzően a te korosztályodhoz tartozó, vagy fiatalabb digitális nomádokkal találkozol?
A mi generációnk természetesebben kezeli a technikát, ezért lettünk mi „az elsők”. De találkozom idősebbekkel is, a múltkor például részt vettem egy felvonuláson, ahol 23-62 év között minden korosztály képviseltette magát.
Esetleg családok is?
Gyerekkel biztosan nehezebb ez a műfaj, de találkoztam már olyan családdal, ahol rugalmasak voltak a gyerkőcök is, és együtt utazott a család. Volt olyan is, aki szintén megpróbálta, de nem tudott a nagyszülők segítsége nélkül boldogulni, ezért inkább hazamentek.
Milyen egyéb buktatóit látod a digitális nomádságnak?
Én ambivertált ember vagyok, három nap aktív szociális élet után szívesen töltök három napot egyedül. A szociális rész viszont nagyon fontos. Ha az ember olyan helyet választ, ahol nincsenek digitális nomádok, hiába él csodálatos helyen, nem alakul ki baráti köre és magányossá válik. Ebbe pedig bele lehet őrülni. Én szerencsés helyzetben vagyok, mivel egy konferenciákat szervező cégnél dolgozva bekerültem egy közel 1500 főt tömörítő közösségbe, melynek tagjaival nagyjából hat éve rendszeresen találkozom a világ különböző pontjain. Néhányukkal közeli baráttokká váltunk, velük több hónapot is eltöltünk egy-egy városban, és tartalmas élményeket gyűjtünk.
Látod-e egy évre, vagy akár több hónapra előre az időbeosztásodat? Hol leszel például augusztusban?
Az előre tervezésben nagyon rossz vagyok, sokszor csak néhány hétre előre látom, mit fogok csinálni. A nyarakat, ahogy a legtöbb barátom, én is Európában töltöm. Idén nyáron Rómában, Albániában és Berlinben leszek. Ugyanakkor egy Szekszárd mellett működő rendezvényközponthoz kötődő ügyek miatt időnként haza kell utaznom Magyarországra, az ügyintézés igényel némi személyes jelenlétet. Jelenleg azonban tökéletesen érzem magam Ko Pha Nganon, és biztos, hogy visszajövök még ide. Ázsiában remekül elvagyok, mert biztonságos.
A munkáid mellett kurzust is tartasz a digitális nomádság velejáróiról. Kik szoktak jelentkezni?
Olyanok, akik semmiképp sem szeretnének belekóstolni a multicégek világába, illetve akadnak olyanok is, akik belekóstoltak, és menekülni akarnak belőle. A workshopokon mindig elmondom, fontos, hogy az embernek legyen stabil keresete, szabadúszó vagy egyéb vállalkozása, azzal el lehet indulni. Én pedig segítek kideríteni, hogy például milyen képzettség kell egy virtuális asszisztensi munkához, ami akár jó kiindulási alap is lehet. De az is nagyon lényeges, hogy az embernek a munkája nagy része örömöt jelentsen. Én most például az egész hétvégémet végigdolgozom, de nem zavar, mert cserébe ma voltam thai masszázson meg brunch partin...
Elviselhető kompromisszumnak tűnik... És hogy látod, életed végéig digitális nomád maradsz?
Még nem tudom. Ha lesz családom, valószínűleg nem tudom majd folytatni ezt az életmódot. De ha nem alapítok családot, szívesen utazgatok tovább, persze oda, ahol megtalálom a velem azonos gondolkodású, szeretetteljes közösséget.
Szöveg: Gabay Balázs