Hogy mi köze a bennszülöttek nyelvén Rapa Nuinak nevezett szigetnek a húsvéthoz? A névadó, Jakob Roggeveen holland tengerészkapitány 1722-ben éppen húsvétvasárnap fedezte fel a területet, amely 1888 óta Chile egyik tartománya, történetileg és néprajzilag azonban Polinéziához tartozik.

A sziget becslések szerint 780 ezer évvel ezelőtt jött létre, vulkanikus tevékenység eredményeként.

Első lakói Polinéziából érkeztek az 1100-as években, az ezt követő évszázadokban pedig – a hatalmas moai szobrok és más műalkotások tanúsága szerint – virágzó kultúrát hoztak létre. Ebben az időben több ezren is lakhattak a helyiek által Rapa Nuinak nevezett területen, az európai gyarmatosítók 1722-es érkezésekor a lakosságszám 2000-3000 fő lehetett. Ezt követően a behurcolt betegségek és a perui rabszolgakereskedők tevékenységének következtében az őslakosok száma rohamos csökkenésnek indult: 1877-ben már csak 111-en laktak a szigeten. Ez a szám napjainkra 8000-re duzzadt, évente pedig nagyjából százezer turista látogat ide, így nem meglepő, hogy a spanyol és rapa nui nyelven is kommunikálkó lakosság nagy része az idegenforgalomban dolgozik.

A sziget legnagyobb vonzerejét jelentő különleges totemek a 20. században kerültek világszerte az érdeklődés középpontjába.

A moai szobrok átlagosan 4 méter magasak és egyenként 10 tonnát nyomnak.

A régészek legáltalánosabban elfogadott álláspontja szerint polinéz törzsfőnököket, istenített ősöket ábrázolnak, a rapa nui emberek szerint ugyanis a vezetőik az istenektől származnak, a haláluk után pedig ismét a túlvilág várja őket. A szobrokat pedig éppen azért építették, hogy az átmeneti időszakban helyet adjanak a lelküknek. A legfrissebb adatok alapján a Húsvét-szigeten 1043 teljesen kifaragott kőszobor található, melyek a közhiedelem ellenére nemcsak fejeket, hanem torzókat is ábrázolnak, ám közülük sok részben vagy teljesen a föld alá van temetve.

Utunk során a sziget számos pontján találkozhatunk a hatalmas szobrok különböző méretű és formájú változataival.

Ahu Tongarikinél a legjobban restaurált moai-okat fedezhetjük fel, míg Ahu Tahainál egy szemmel és pukaoval (copfos hajviseletet mintázó vörös kővel) újraépített kőszobrot láthatunk. A legtöbb moai – az itt élőkre vigyázva – a sziget belseje felé néz, az óceán irányába kémlelőket csupán egyetlen helyen, Ahu Tahainál találunk. Innen pedig, stílusosan, már csak pár kőhajítás a végtelen kékség, melybe érdemes alámerülni: az óceán mélyén, húsz méterrel a tengerszint alatt búvárkodva ugyanis szintén találkozhatunk egy monumentális szoborral – igaz, ez a moai csak utánzat, amit egy filmforgatás kedvéért helyeztek el a zátonyon.

Ettől még a látvány garantáltan megér egy merülést.

Az aprócska sziget kötetlen felfedezése érdekében autót is bérelhetünk.

A vízisportok kedvelői számára kihagyhatatlan lehetőséget jelent a szörfözés, melyre a sziget partvidéke kiválóan alkalmas, a helyiek pedig készséggel igazítanak el, annak függvényében, hogy csendesebb vagy vadabb hullámokra vágyunk épp. Ha belevetnénk magunkat az éjszakába, és egyben egy kis kulturális ízelítőt szeretnénk kapni, vegyünk részt egy hagyományos esten, ahol a helyi táncosok mellett jó eséllyel a közönség is táncra perdül. A csendesebb programra vágyóknak pedig nincs más dolguk, mint megfelelő helyet találni a csillaglesre: az óceán közepén fekvő szigeten ugyanis gyakorlatilag bárhonnan szabad szemmel is láthatóvá válik a Tejút.

Mivel a Húsvét-sziget hivatalosan Chiléhez tartozik, a beutazáskor a reptéren nem kapunk pecsétet az útlevelünkbe. Mielőtt azonban az utunk véget érne, látogassunk el Hanga Roa postájára, hogy egy emblematikus moai pecséttel gazdagabban hagyhassuk el a rejtélyes szigetet. Azok előtt pedig, akik még ennél is maradandóbb szuvenírt szeretnének, nyitva állnak a tetoválószalonok, ahol a helyi művészek egyedi, polinéz tetoválásokat készítenek.