Kis-Dímun nyújtja az egyik legaranyosabb látványt a Feröer-szigeteket alkotó 18 apró sziget közül – mivel tetején rendszeres vendég egy felhő. Másik érdekességét az ott élő juhok jelentik.

A Dániához tartozó szigetcsoport déli részén, Nagy-Britannia közelében fekszik az alig 0,84 négyzetkilométeres szigetecske, amely felett gyakran láthatunk egy kalapszerűen ráboruló felhőt. Az ilyen felhők rendszerint hegycsúcsok vagy más magaslati pontok fölött keletkeznek, a középmagas területek fölötti változataikat párnafelhőknek nevezik. A többnyire szürke vagy fehér színű leplet szabályos elrendezésű gomolyok alkotják, olykor egymással párhuzamos, bordás szerkezetet képezve.

Kis-Dímun nemcsak a Feröer-szigetek legkisebb tagja, hanem egyetlen lakatlan szigete is. Ha emberek nem is, juhok viszont szép számban élnek rajta, ezért a feröeri gazdák rendszeresen szerveznek kirándulásokat a szigetre, amelyre a turisták is kíváncsiak. A 19. század középéig Kis-Dímunt a vadállatok uralták, ám miután az utolsókat is levadászták, a háziasított juhok otthona lett. A gazdák mind a mai napig minden ősszel elhajóznak a szigetre, hogy összetereljék és hazaszállítsák a birkákat.

Kívülről nézve ez egy rendkívül szórakoztató folyamat, mivel nagyjából 40 ember alkot élőláncot, hogy begyűjtse a mintegy 200 juhot. Az összeterelés után egyesével összekötözik az állatok lábait, majd a sziklafalakról egy hálóban leeresztik őket a csónakokba – amelyek egyenként körülbelül 15 birkát tudnak elszállítani. A juhok mellett Kis-Dímun másik fontos lakói a tengeri madarak, amelyekből évente mintegy 30 ezer pár költ rajta. A legjelentősebb fajok közé tartozik a háromujjú csüllő, a lunda, az európai viharfecske és a lumma.