A juharszirup Kanadából származik – a cukorjuhar Észak-Amerika keleti részén honos, és mai napig ott található belőle a legtöbb. A világon egyébként mintegy 200 juharfafajta létezik, és közülük elég sok alkalmas is a szirup kinyerésére. A cukorjuharon kívül a vörös és a feketejuhar gazdag a nedvekben.

A juharszirup csapolása igen egyszerű folyamat, azonban nem lehet egész évben végezni.

Évi 4-6 hét alatt csapolják le a tápanyagokban leggazdagabb nedűt. A világ juharszirupjának 70%-át a kanadai Quebecben állítják elő – ennek csak mintegy a negyedét fogyasztják el a kanadaiak, a többit szinte teljes egészében az Egyesült Államokba exportálják.

A csapolás tavasszal zajlik, amikor még nagyon hidegek az éjszakák, de melegek a nappalok, és a fa ekkor engedi ki a legtöbb levet – a mennyisége fákként 20-60 liter is lehet egy szezonban, aminek nagy része víz. A nedűt visszaforralják, besűrítik: mintegy 40 liter juharnedvből 1 liter juharszirup lesz.

Ahogy a mézet, a juharszirupot is hamisítják. Felhígítják, majd cukrozzát, és színezéket adnak hozzá. A szirup minőségének osztályozására 2016-ban vezettek be egy rendszert, amit a szirup színe alapján határoznak meg, pontosabban a fényáteresztő képessége alapján.

Az AA a legtisztább, legvilágosabb szirup, a leggyengébb minőségű pedig a D fokozatú, amit csak adalékként lehet használni.

Az AA és az A minősítés light ízű és világos, a B már médium, vagyis erős ízű és sötét, a C nagyon erős ízt és sötétbarna árnyalatot jelöl, a D pedig a legsötétebb és kicsit kesernyés.

A juharszirup magas ásványi anyag és vitamintartalommal rendelkezik, de a mézhez képest kevésbé tápláló. Könnyű emészthetősége miatt, és mert nagyon ritkán allergén, nagyon jó alternatíva kisbabák ételeinek ízesítésére. Akik szeretik a karamellás ízt, bátran használhatják italok, sütemények, szószok édesítésére, emellett remek salátaöntetet és húspácot lehet belőle készíteni.