Winnetou nyomában

1962 és 1968 között 11 filmet forgattak az indián törzsfőnök, Winnetou kalandjairól és ezek közül hét készült Horvátországban, német-horvát koprodukcióban. Így számos izgalmas horvátországi táj is bekerült a forgatási helyszínek közé, úgymint a Paklenica Nemzeti Park, a Plitvicei-tavak, a Krka vízesései vagy a Zrmanja folyó kanyonja.

A forgatási helyszínek közül az egyik leglátványosabb a Velebit Természeti Parksziklás része, a Tulove Grede. Ha az A1 autópályán vezetünk Dubrovnik felé, le kell térni a 15-ös, Maslenica kapunál az 54-es útra Obrovac felé, majd arról leágazva egy jó 25 kilométernyi murvás zötyögés vár ránk. Ez a 19. században kialakított régi, de remek állapotban levő út, a Majstorska cesta vezet fel a sziklákhoz, hatalmas porfelhő és hajmeresztő szerpentinek kíséretében – célszerű lassan haladni, mert igen technikás. De ha felérünk, egyértelmű, hogy minden fáradságot és izgalmat érdemes volt vállalni.

Kedvünkre kószálhatunk a hatalmas mészkősziklák közt, csak vigyázni kell, hogy a kijelölt utakon maradjunk.

A területen ugyanis még maradhattak fel nem robbant aknák, a kietlen vidék ugyanis heves harcok színhelye volt a délszláv háború idején. A túrautakat megtisztították, azok teljesen biztonságosak. Ha szeretnénk felmászni a legmagasabb, 1120 méter magas sziklához, erre a parkolótól úgy másfél órát érdemes számolni.

A terület két nemzeti parkot is magába foglal: északon a Velebit Nemzeti Park, délen pedig a Paklenica Nemzeti Park élveznek kiemelten védett státust. Ez utóbbi, mely ma már népszerű sziklamászó-paradicsom, szintén „őrzi Winnetou lába nyomát", ha tehát indiános tematikus utazást tervezünk, akkor itt is túrázhatunk egyet. Ami pedig a látványt illeti: nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy az amerikai Vadnyugaton érezzük magunkat, nem csoda, hogy a film alkotóit is megérintette ez a táj.

A világ legkisebb városa

Isztria nem csak a jól ismert tengerparti településekből áll, a félsziget belsejében hangulatos kisvárosok színezik a zöld dombokat. Érdemes közülük többet is felkeresni, hiszen itt a régió egy egész más arcát ismerhetjük meg. „A világ legkisebb városa" – így aposztrofálja magát Hum, az Isztriai-félszigeten fekvő aprócska település. Mindössze harmincan lakják, és ha szerencsénk van, akkor nincs legalább ugyanannyi vagy még több turista. Két rövid utcáját kényelmes tempóban is végigsétálhatjuk 10 perc alatt, de ne siessünk sehova, mert az ódon házaknak és a főtéren található Szent Jeromos-templomnak elvarázsolt hangulata van.

Humban az a csodálatos, hogy itt aztán igazán a középkorban érezhetjük magunkat, ugyanis új épületet már rég nem emeltek.

A település egyetlen éttermében, a Humska Konobában érdemes megkóstolni a Biska nevű helyi brandykülönlegességet, amelynek egyik alapja a fagyöngy. A településre egyébként nem lehet behajtani, még előtte le kell tenni az autót. Mivel nemcsak a városka csodálatos, de az innen nyíló kilátás is, érdemes kicsit elidőzni itt.

Ahol az igazi szarvasgomba terem...

Nincs messze innen egy nagyobbacska, közel ezer lakosú hegyi település, Motovun sem. Ez talán a legnépszerűbb az összes hegytetőre épült városka közül, lévén masszív városfalai és kapui nagyrészt fennmaradtak. A végigjárható városfalak és az innen nyíló panoráma sok látogatót vonz, épp ezért autó helyett (a parkolás többnyire kihívás) célszerűbb tömegközlekedéssel érkezni.

Motovun gasztronómiai célpontnak sem utolsó, a helyi készítésű olívaolaj mellett a rendkívül ritka és drága fehér szarvasgombáról híres.

Az isztriai fehér szarvasgomba (Tuber Magnatum Pico) ára akár az 1800 eurót is elérheti kilogrammonként. A hegy aljánál lévő Zigante étterem kifejezetten a szarvasgombás ételekre specializálódott, ahol a fehér verzió mellett számos fogás a jóval megfizethetőbb fekete szarvasgombával készül.

Hegyvidéki művésztelep

Rendkívül népszerű, így nyaranta igen zsúfolttá tud válni Grožnjan, a művészek városa. Érdemes szezonon kívül felkeresni a települést, amikor háborítatlanul élvezhetjük hangulatos sikátorait, a képzőművészeti galériák alkotásait, a városfalról nyíló festői kilátást. A Mirna-folyó feletti dombon épült város a második világháború után szinte teljesen elnéptelenedett, majd a 60-as években fedezték fel maguknak a művészek, akik a világ minden részéből költöztek ide. Új életet, lendületet hoztak a középkori falak közé, és ma már az antik bútoroktól a fiatal festők modern alkotásaiig rendkívül változatos tematikájú műhelyek sorakoznak itt.

És hogy mit kóstoljunk itt? Olívaolajat! Grožnjan kulináris nevezetessége ugyanis a helyi olívaolaj, az Istarska Belica. Ennek az extraszűz olajnak az alapanyagát kézzel szüretelik, majd 24 órán belül mechanikus úton dolgozzák fel, így biztosítva különlegesen magas minőségét és lágy aromáját.