51 országban jártatok már, melyik ugrik be először a sok közül?

Dóri: Mindkettőknek Nepál! Ott tapasztaltuk meg a leginkább, milyen visszarepülni az időben, milyen az, amikor esténként csak pár órára van elektromos áram, milyen az, amikor a szomszédság férfijai összegyűlnek az utcán egy picike tűz mellett megbeszélni a környék ügyeit, ahova Edvárdot is meginvitálták.

Edvárd: És ott láttuk, milyen az, amikor a vallás előírásai szerint, mértéktartóan és tisztelettel bánnak az étellel, milyen motoron utazni a Himalája hegyei közt, hegyi patakból megtölteni a kulacsunkat, megnézni a napfelkeltét, ahogy megcsillan a hófödte hegycsúcsokon, frissen fejt bivalytejet kapni a kávénkba egy pici kávézóban, amit a falu tanítója vezet.

Látszik, hogy mindkettőtökre nagy hatással van, akárcsak Amerika.

Edvárd: Kétszer az Egyesült Államokban, egyszer pedig Dél-Amerikában jártunk. Lenyűgöző kontinens, nem lehet betelni vele. A második utunkat azért szerveztük meg az Egyesült Államokba, hogy leteszteljük, mennyire lehet hulladékmentesen boldogulni a „fogyasztás fellegvárában".

És vannak?

Dóri: Próbáltuk magunkat tartani ahhoz, hogy semmi csomagolt és semmi eldobható, de Amerikában ez egy óriási kihívás, és szinte lehetetlen. Ha már a csomagolás nem hagyható el 100%-ban, akkor legalább igyekeztünk műanyagmentesen létezni. Sok a szelektív kuka, így a konzervdobozokat, üveget a kocsiban tudtuk gyűjteni, majd a szelektív kukáknál megszabadulni tőlük. A legtöbb hulladék – mint otthon is – az élelmiszerekhez kapcsolódik.

Dél- vagy Észak-Amerika?

Edvárd: Nem lehet választani. Hihetetlen gyönyörű a kontinens mindkét része. És még csak egy szempillantásra volt lehetőségünk. Északon az USA-ban és Mexikóban, délen pedig „csak" Peruban, Bolíviában, Chilében és Kolumbiában jártunk. Hihetetlenül sokszínű mindkét kontinens és összehasonlíthatatlan, minden utazásunk más szempontból volt nagyon különleges.

A blogon sokat írtatok a perui színek varázsáról, hogy képzeljem el úgy, hogy soha nem jártam arra?

Dóri: Kavalkád és intenzivitás jellemzi az ottani színeket és fényeket. De így volt ez Mexikóban és Észak-Thaiföldön is, vagy akár Grúziában. Persze a motívumok és a főbb színek változnak régiónként. Azt vettük észre, hogy a színek, melyek megjelennek a ruházatban, építészetben, azok mindig nagyon élénkek, dominánsak. Mégis a legtöbb szín a hegyekben és az erdőkben van, amik sokszor nem olyan élénkek, de millió árnyalat és átmenet van köztük. Persze vannak extrém jelenségek is, ilyen volt Peruban a Szivárvány-hegy. Az tényleg olyan, mintha Isten keze munkáját dicsérné.

Európában mire szavaztok?

Dóri: A Balkán és Ukrajna térsége a kedvenc, mindkettőt nagyon megkedveltük. Szeretjük a gazdaságilag kevésbé fejlett és szabályozott vidékeket, illetve a vonatozást.

Ausztrália is nagyon izgalmas lehetett, 365 nap alatt 360 ágyban aludtatok. Mennyire könnyen lehet megszokni, hogy szinte minden éjjel máshol hajtod álomra a fejedet?

Edvárd: Ebben az egy évben gyakorlatilag folyamatos projektmenedzselésben éltünk. Hol együnk, hol aludjunk, hogyan jutunk A-ból B-be, és itt még nem annyira volt jellemző ránk a lassú utazás, most már jóval inkább csillagtúraszerűen fedezünk fel újabb helyeket. Elég jól tudtunk alkalmazkodni minden szálláshoz, mivel főleg couchsurfingeltünk és tudtuk, hogy mindenhol a legnagyobb szeretettel adják nekünk azt, amit tudnak adni, ezért sosem voltak elvárásaink, örültünk, hogy álomra hajthatjuk a fejünket valaki jóvoltából. Meglepő módon a legpiszkosabb szállásokat a leggazdagabb országokban tapasztaltuk. Míg a gazdaságilag peremországokban sokszor szegényebb családoknál a szerényebb körülmények ellenére is rend és tisztaság uralkodott. Talán az volt a legextrémebb, amikor Skóciában egy lakókocsiban kaptunk szállás, ahol a párna is penészes volt…

Huarazban a földön aludtunk egy matracon 6 másik szörferrel és egy hatalmas rotweiler kutyával.

Rábírtok még nézni a kókuszra?

Edvárd: Hahaha. Amúgy nem. Tényleg nagyon kemény volt az az egy hét kókuszkúra a Cook-szigeten. De hát „szegény ember vízzel főz" – nincs mit tenni, ha az élelmiszer brutálisan drága a szigeten, a kókusz meg ingyen van… Azóta át is álltunk a helyi és idénytáplálkozásra, Dórinak épp most jelent meg egy szakácskönyve ebben a témában, úgyhogy egyébként sem ennénk itthon kókuszt.

Mi az első lépés a környezettudatos nyaraláshoz?

Edvárd: Olyan helyre menj, ahova gyalog is el tudsz jutni – zarándoklatok előnyben. Viccet félretéve (nem is vicc) elég sok lépésből áll. Talán az a legfontosabb, hogy tudatosan válaszd meg az úti célt és az élményeket, szolgáltatásokat, amiért fizetsz. Ha ezekre egy kicsit is figyelsz, az már óriási lépés.

Adott egy kisebb hátizsák. Mi az a 10 dolog, amit mindenképp bele kell pakolni?

Dóri: Ez nagyban függ az utazás időtartamától és céljától, az évszaktól, az utazás fajtájától, de nálunk mindig van kulacs, pár doboz, étkészlet, szendvicstároló, pár szütyő.

Elengedhetetlen a hálózsákunk, ami nélkül soha nem kelünk útra, és kicsit már olyan, mint a csigaházunk. Bárhova megyünk, ettől egy kicsit magunkénak érezzük azt az ágyat, ahol éppen alszunk.

Sikerült már nektek 45 gramm hulladékkal „megúszni" egy utazást. Hogyan lehetséges ez?

Dóri: Azt hittük, nehéz kihívás lesz, és nem tudjuk majd élvezni a 10 napos vakációt, ezért elég sokat készültünk előtte. Meglepő módon nagyon jól éreztük magunkat, rengeteg élményt adott a hulladékmentes kihívás. Egy kicsit olyan, mint egy tematikus utazás, van egy plusz fókusz, ami keretet és további célt ad a felfedezésen túl. Sok piacon voltunk, betértünk helyi családokhoz kirándulások során, sok helyi ételt ettünk. És persze gyalogoltunk, stoppoltunk.

Edvárd: Szerencsére nagyon sokakat érdekel ez a kérdés, így már lassan 100 előadást tartottunk arról, hogy milyen lépésekben sikerült ezt megvalósítani, illetve részletesen le is írtuk a blogunkon, hogy inspiráljunk másokat is ezeknek a kis lépéseknek a megtételére.

Itthon is hulladékmentesen éltek?

Edvárd: Természetesen. Itthon sokkal könnyebb ez az életmód, mivel megvannak a bejáratott helyek, piacok, boltok, ahol ily módon tudjuk beszerezni a szükséges dolgokat. A korábban említett könyv első száz oldala végigvezeti az olvasót, hogy melyek azok az alaplépések, amik révén tudatosabb és hulladékszegényebb életet élhetünk. Majd ezt követően a négy évszakot követve találunk recepteket.

Szöveg: Sinkó Edit