Kivételes sikernek tűnik a munkásságotok: nyertetek már fődíjat Monte Carlóban, Pulitzer-emlékdíjat, Prima Primissima díjat, és a Born in Auschwitz című alkotásotok is bekerült a Prix Europa, azaz a legjobb európai televíziós dokumentumfilmnek járó elismerés jelöltjei közé. Hogy élitek meg ezt a sikert?

S. Takács András: Az elmúlt tíz évben teljesen átalakult a sikerhez való viszonyunk. Ha a csoda nem is, a siker tényleg három napig tart, néha legalábbis úgy érezzük. Három napig lehet örülni egy díjnak, de aztán az élet megy tovább. Persze egy-egy szakmai elismerés hosszú éveken át hatással lehet az ember karrierjére, és nekünk is nagyban megkönnyíti a munkánkat, hogy egy-egy külföldi vagy itthoni megrendelő televízió vezetőinek már nem kell bemutatkoznunk. De nem lehet sikerről sikerre, díjról díjra élni az életet, vagy legalábbis elég sekélyes egy élet lenne az, a személyiségre nézve pedig kifejezetten veszélyes. Ha a siker határozza meg, hogy mit csinálsz és mit nem, az olyan, mintha eltájolnának egy iránytűt, és valójában fogalmad sem lenne, merre mész a világban. Ebből a szempontból egyébként nagyon örülünk, hogy ilyen fiatalon túlestünk ezeken a díjakon, mert így nem elsősorban a siker lebeg a szemünk előtt, hanem valódi motiváció kell ahhoz, hogy egy-egy témában igazán elmélyüljünk.

A friss évad a kék zónák néven ismert régiókról szól. Mi adta az ötletet és inspirációt ahhoz, hogy a hosszú életű emberekről készítsétek a következő filmet? Mit szerettetek volna általuk megfejteni?

Cseke Eszter: A Covid-időszak a betegség, a bezárkózás és a félelem jegyében telt több milliárd ember számára – mi pedig homlokegyenest az ellenkező irányba szerettünk volna elindulni, és arról forgatni, hogy ha egyszer ennek vége lesz, mit teszünk majd, hogy egészségesebb, minőségibb és hosszabb életünk legyen. Olyan embereket kerestünk, akik százévesen is élnek és virulnak, és köszönik, jól érzik magukat a bőrükben. Van öt hely a világon, ahol kiemelkedően magas a száz év fölöttiek aránya – ezekben a kék zónákban élnek a legtovább az emberek.

Amelyekbe így ti is eljutottatok. De pontosan melyek is ezek?

Cs. E.: Dan Buettner, a National Geographic kutatójának fantasztikus könyve alapján indultunk útnak, ő térképezte fel elsőként a kék zónákat. 2021-et Costa Ricán kezdtük, ahol a Nicoya-félszigeten található a helyi kék zóna. Aztán Szardínián folytattuk, ott a sziget keleti partján forgattunk, most ősszel pedig Görögországban filmeztünk egy Ikaria nevű apró szigeten az Égei-tengeren, elég közel Törökország partjaihoz.

Háborús zónákban, nélkülöző társadalmakban készült riportok után most milyen nehézségekkel, bonyodalmakkal kellett megküzdenetek az utazások során?

S. T. A.: Először is azzal, hogy Damoklész kardjaként lebegett fölöttünk a Covid terjedése. Amikor Costa Ricán voltunk, pont ellaposodott az a bizonyos görbe, így elég szabadon dolgozhattunk. Persze nagyon vigyáztunk, és állandóan teszteltük magunkat és a helyi stábot is. Szardíniára akkor utaztunk, amikor éppen fehér zónává nyilvánították, és az emberek együtt, a kocsmában nézték a focimeccset. Majd alig, hogy eljöttünk, megint jött egy lezárás. Kicsit olyan volt, mintha egy cunami elől menekültünk volna.

Sokáig élni – ez valóban gyakran felmerülő vágy. Más nézetek szerint viszont az emberi életnek nem a hossza, inkább a minősége számít. A kék zónák idősei esetében mennyire jár együtt a kettő?

Cs. E.: Hidd el, ha nem lenne jó az életminőségük, nem élnének száz évig! Ki akarna 108 évig élni, ha nem venné körül óriási szeretet? Hihetetlen volt látni a Costa Rica-i kék zóna legidősebb lakóját, Amáliát, akit az unokája úgy visz be a szobájába, mintha táncolnának, és közben az Ave Mariát dúdolják. Mindannyian hívő, vallásos emberek egyébként. Vagy ott volt a szomszédban a százéves Ramiro bácsi, aki a mai napig lovon hajtja ki a legelőre a marháit, feji a tehenet, sőt billogozza is őket – egy igazi százéves cowboy.

Mit tanultatok tőlük, mi az, amit „elhoztatok magatokkal", esetleg amit meg is próbáltok beépíteni a mindennapjaitokba?

S. T. A.: Arra a világ minden táján esküsznek a százévesek, hogy a hosszú élet a konyhában kezdődik. Dan Buettner, a már említett kutató éppen ezért a The New York Times bestseller kötete mellett egy receptkönyvet is összeállított, amely jóval több mint szakácskönyv. A praktikus dolgok közül talán éppen az ételek fogtak meg minket a leginkább, és a receptkönyv ott van a mi konyhánkban is.

Miközben a matuzsálemi korúakkal találkoztatok, egy újszülött érkezését vártátok. A kislányotok végül idén nyáron, Bali szigetén jött a világra. Gondosan megterveztétek a kilencedik hónap körülményeit?

Cs. E.: A Costa Rica-i, a szardíniai és az ikariai forgatás között fél évig Indonéziában éltünk, Balin. Azért költöztünk oda, hogy egy csodálatos bába, Robin Lim közelében legyünk a születés és a gyermekágy időszakában. Öt éve filmet is forgattunk róla a születésről szóló sorozatunkhoz, és nagyon közel kerültünk hozzá. Több mint tízezer gyermeket segített a világra, ingyenes ellátást biztosít a nélkülöző édesanyáknak az indonéz klinikáin, amelyeket a külföldiektől kapott adományokból finanszíroz. Ha Ázsiában földrengés, tájfun vagy vulkánkitörés sújtott egy régiót, napokon belül odarepült a munkatársaival, hogy a mindenüket elvesztő kismamák biztonságos és szakszerű körülmények között hozhassák világra a gyermeküket. Szerinte a háborítatlan születésnek nemcsak a család, hanem az egész társadalom szempontjából nagy jelentősége van.

Előfordult már, hogy külföldön karácsonyoztatok?

S. T. A.: Nálam még soha. Akármennyi időt töltöttem is távol Magyarországtól – az elmúlt tíz évben átlagosan évente 5–6 hónapot, de az idén például 9–10 hónapot –, karácsonyra mindig hazaértem. Ez most is így lesz. Nem mondom, hogy nem tudnék elképzelni egy karácsonyt a Dolomitokban, de ez az ünnep leginkább a családról és az otthonról, az együtt töltött időről szól.

Cs. E.: Ezt én is így gondolom, de engem korábban több alkalommal is külföldön ért a karácsony. A családom egy része Németországban él, így párszor ott jött össze az egész Cseke család. Aztán, amikor az Egyesült Államokban tanultam, nem volt ott senki a családból az ünnepek idején – szomorú és izgalmas időszak volt egyszerre. Azért persze nélkülük is próbáltam megteremteni az otthoni miliőt, és a hagyományokból, az otthoni ízekből igyekeztem építkezni.

Jó is, hogy szóba kerültek az ízek, hiszen hamarosan itthon is megjelenik a már említett két New York Times-bestseller: A hosszú élet titkai – Kék Zónák, ahol az emberek a legtovább élnek és a régiók szakácskönyve, A hosszú élet ízei – 100 recept, hogy 100 évig élj. Ezek megjelenésében milyen szerepetek volt?

S. T. A.: Annyira magával ragadott a kék zónák története, és annyi tudományos kutatás van mögötte (amelyek legnagyobb része egyszerűen nem fér bele a filmjeinkbe), hogy nagyon fontosnak tartottuk, hogy ezek a nemzetközi sikerkönyvek most megjelenjenek magyarul is. Így azok az On the Spot nézők, akik tényleg magukévá akarnak tenni valamit a százéves szereplőink bölcsességéből és életviteléből, elmélyülhetnek a kék zónákról szóló tudományos kutatás részleteiben.

Cs. E.: A szakácskönyv segítségével pedig a magyar konyhákban is elkészülhetnek azok az ételek, amelyeket a legtöbb százéves egy életen át fogyasztott. Mi a többhetes forgatások során a szereplőink asztalainál végigkóstolhattuk az olasz vagy a Costa Rica-i konyha legegészségesebb ételeit, és evés közben azt láttuk az arcukon, hogy még most is élvezik az ízeket – és az életet. Narancsot, citromot és olajbogyót szüreteltünk velük, kecskét és tehenet fejtünk együtt, és volt olyan százéves is, aki levitt a borospincéjébe.

Az On The Spot szériái

Cseke Eszter és S. Takács András kettőse 2009-ben, egy Gázában készített riporttal indította el az On the Spot első évadát, majd forgattak egyebek közt Afganisztánban, Nepálban és „megjárták" a Francia Idegenlégiót. A negyedik évadtól tematikus sorozatokat indítottak: elsőként a Törzsek, majd a Harcosok, azután az elnyomó rezsimek vezetőinek leszármazottjait bemutató Diktátorok gyermekei következett. Különösen népszerű szériájuk volt a születés témájával foglalkozó Kilenc hónap alatt a Föld körül és a traumatikus körülmények között felnövő alanyokkal készített Az ellenség gyermekei, míg legutóbb a modern technológia hatásait dolgozták fel Az okos világ címmel.

Az öröklét receptje egy könyvben

Dan Buettner magyarul frissen megjelent A hosszú élet ízei – 100 recept, hogy 100 évig élj című szakácskönyve a legmodernebb táplálkozástudományi fejlemények fényében elemzi, mi teszi egészségessé a bemutatott ételeket, illetve azok hogyan járulhattak hozzá a hosszú élethez a kék zónákban. Costa Rica, Szardínia, az Okinava-szigetek, a kaliforni-ai Loma Linda és Ikaria görög szigete – a szakácskönyv e különleges régiókból hoz 100 receptet, melyeket követve olyan ételeket főzhetünk meg, mint a szardíniai zöldfűszeres-lencsés minestrone, az ikariai hosszú élet raguja vagy a nicoyai babos-rizses gallo pinto.