A Spanyolország és Portugália elszigetelt részein élő ibériai hiúz már nincs a kihalás szélén, miután az ezredforduló óta több mint megtízszereződött a felnőtt egyedek száma.

Vadvilági szakértők a macskafélék körében példátlan eseménynek nevezték az ibériai hiúz populációjának helyreállítását egy olyan kihalási korszakban, amelyben a fajok az elmúlt 10 millió évben nem látott ütemben tűnnek el az klímakrízis, a környezetszennyezés és az élőhelyvesztés miatt. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN), amely a fajokat az őket fenyegető veszély mértéke szerint osztályozza az évente többször összeállított "vörös listára" való felvételükkel, az ibériai hiúzt a "veszélyeztetett" kategóriából a "sebezhető" osztályba sorolta át.

Bár sárga szeme és rövid, fekete farka közös a többi hiúzfajjal, az ibériai hiúz kisebb, és fekete a pofaszőrzete. A mediterrán erdőkben elterjedt fajból 2001-ben mindössze 62 kifejlett példány élt, de az IUCN szerint a faj populációja 2022-re mintegy 648-ra nőtt. Napjainkra az ibériai hiúz populációja több mint 2000 egyedet ért el, több ezer kilométeres, sziklás hegyvidéket és völgyeket felölelő területen.

A bozótos és erdős területek helyreállítása, valamint a fogságban tenyésztett hiúzok százainak szabadon engedése mellett a siker legfőképp annak köszönhető, hogy a szakemberek nagy erőfeszítéseket tettek a hiúz legfőbb tápláléka, egy szintén kihalás szélén lévő hegyi nyúlfaj megmentésére is. Ennek köszönhetően a ragadozó számára elég táplálékforrás áll rendelkezésre. Az IUCN azonban arra figyelmeztetett, hogy a fejlődés visszafordulhat, mivel a fajra leselkedő veszélyek közé tartoznak a házimacskák és az európai nyulak által terjesztett betegségek, valamint az orvvadászat és a közúti közlekedés, amely szintén sok áldozatot szed a hiúzok között.