A vulkáni eredetű Surtsey közel 200 méteres magasságban emelkedik ki az Atlanti-óceánból, és létrejötte óta csak a kutatásokat folytató tudósok kereshetik fel.

Több olyan hely is van a világon, amelyet nem kereshetnek fel az utazók – mint például az 51-es körzet, a tiltott repülési zónák vagy egyes veszélyes szigetek. Ezt közé tartozik Surtsey is, amely 1963-ban alakult ki, három éves vulkáni tevékenység eredményeként.

A vulkanikus jelenségeket megszűnése után viszont a szigeten elkezdett kialakulni az élet, ami egyedülálló lehetőséget biztosított a tudomány számára, hogy megfigyelhessék a természet újraéledését. Surtsey-t azóta is folyamatosan tanulmányozzák a kutatók, azt vizsgálva, hogy miként alakul ki a semmiből, emberi beavatkozás nélkül egy teljes ökoszisztéma.

Éppen ezért az 1,4 négyzetkilométeres szigeten szinte „semmi” sincs, az egyetlen épület egy kis házikó, amelyben kizárólag a kutatók tartózkodhatnak. És még őket is nagyon szigorúan ellenőrzik, mielőtt a szigetre lépnek, nehogy idegen növényeket, magvakat vigyenek magukkal, beavatkozva a helyi élővilág kifejlődésébe.

Az első növénymagokat nagy valószínűséggel a szél és a hullámok sodorták a szigetre, amelyen alig fél év alatt már 14 növényfaj telepedett meg. A kutatók még az első pók érkezését is feljegyezték, amely egy farönk tetején “szállt partra” 1966-ban. A legelső tartósan megtelepedő rovar a légy volt, de a sziget megjelenése utáni három évben már 23 különböző madárfaj is odaköltözött – felgyorsítva ezzel a növények megtelepedését is.

Az első fásszárú növény, a mandulalevelű fűz 1998-ban jelent meg, Surtsey északi részét meg a fókák foglalták el: 1983-ra már több mint 70 egyedből állt a csoportjuk. A környező vizeken pedig rövidesen megjelentek a kardszárnyú delfinek is. 2004-re már 60 növény- (köztük zuzmók, gombák) és 89 madárfaj lakott a szigeten, jelenleg pedig összesen 335 gerinctelen faj otthona. Surtsey 2008 óta része az UNESCO Világörökségnek is.