A két András mesélt nekünk a Szolgalelkű Óriások forgatásáról, élményeikről, és az elefántok világáról.
Mikor találkoztatok életetekben először állatos, turistacsalogató programmal?
Csapó András: Több mint egy évig éltem Délkelet-Ázsiában, ahol eléggé elterjedtek az ilyen jellegű programok. Szinte a legtöbb „turista-csomag" tartalmazza az elefántlovaglást, a tigrissimogatást vagy valamilyen majmos programot. Az első ilyen rossz élmény egy bolgár nyaraláson ért, egy helyi cirkuszban láttam meg, hogy iszonyatosan szűk ketrecben tartják a tigriseket, oroszlánokat, amitől nagyon összeszorult a szívem. Láthatóan rosszul tartották az állatokat, csak feküdtek a sarokban, alig volt helyük mozogni. Aztán Indonéziában és más ázsiai országokban is sokszor futottam bele klasszikus turista programokba.
Miért pont az elefántok kihasználásáról forgattatok filmet?
Csapó A.: Egyrészt mind a ketten voltunk már Thaiföldön, és mind a ketten éreztük, nagyon nem jó elefánton lovagolni, hiszen láthatóan nem okoz örömet neki. Úgy éreztük, érdemes lenne ezt elmondani az embereknek, és bemutatni olyan etikus parkokat, ahol szeretnek élni az állatok. Az elefántok nem csak Ázsiában, de Európában is közkedvelt szereplői a cirkuszoknak, a filmiparban is sokszor feltűnnek. Fontosnak tartjuk, hogy a szélesebb közönség tudomására jusson a probléma.
Hány elefánt parkban jártatok?
Mátai András: Összesen háromban. Először egy általunk csak rossz parkként nevezett állatkertszerűséget kerestünk fel, ahova természetesen nem kaptunk forgatási engedélyt, sőt még csak egy válaszlevelet sem, így ott inkognitóban forgattunk. Látszólag egyébként teljesen jól nézett ki – szép, nagy park, rendezett környezet –, aki nincs tisztában az elefánt turizmus sötét titkával, annak fel sem tűnik, hogy valami nem stimmel. A második hely már egy etikus park volt, Elephant Jungle Sanctuary a neve, itt csak olyan programokon lehet részt venni, ami az elefántoknak is jó, például kizárt a rajtuk való lovaglás. Korábban olvastunk erről a helyről is egy, két negatív véleményt, de ezt a személyes élmény nem támasztotta alá. Az előző parkhoz képest viszonyítási alapunk is volt, ahhoz képest láthatóan sokkal boldogabbak voltak itt az állatok. Elsősorban nem is fizikálisan, hanem inkább a szemükben látszott, hogy jól vannak a bőrükben. Az Elephant Nature Parkba nagyon el akartunk menni, rengeteg levelet írtunk ez ügyben, de mindig kitérő választ kaptunk. Aztán egyszer csak jött egy e-mail, hogy a hely vezetője, Sangdeaun „Lek" Chailer másnap vár minket.
Fotó: Mátai András és Csapó András saját fotója
András és Lek
Az a Sangdeaun „Lek" Chailer, akit a Forbes magazin Ázsia hősének nevezett. Meséljetek picit róla, milyen ember?
Csapó A.: Csodálatos! Rendívül kitartó, erős, szívós, alázatos nő, ha úgy vesszük, akaratos is a szó pozitív értelmében. Thaiföldön nem pont azok a jogi viszonyok vannak, mint Európában, sokkal keményebb minden, de ő nem adja fel soha! Az egész életét arra tette fel, hogy ezeket az állatokat megmentse, jobb körülményt biztosítson nekik, ha csak az utolsó néhány évükben is. Leírhatatlan kapcsolata van az állatokkal, a természettel. A parkjában rengeteg más állat is otthonra talált, például kutyák, bivalyok. Életem egyik legnagyobb élménye az, hogy egy ügyön dolgoztunk.
Mátai A.: Hihetetlen megtiszteltetés, hogy fogadott minket és találkozhatunk vele. Nagyon kedves és közvetlen, már az első megnyilvánulásából kivehető, hogy él-hal az elefántokért.
Hogyan gyógyítja a traumatizált állatokat?
Mátai A.: Amikor kimentünk egy elzárt részre Lekkel, akkor ő elkiáltotta magát és egy egész elefántcsorda indult meg felénk. Amikor megérkeztek az állatok, érezhetően nagy harmónia volt közöttük. Lek elmesélte, hogy egy borjúval nagyon nehezen sikerül csak megszerettetnie magát. A kis borjú mindig támadta, így éjszaka, amikor elaludt, mellé ült és simogatta, énekelt neki. Amikor kiselefánt felébredt, ő elbújt egy kerítés mögé: ezt csinálta hónapokon keresztül és végül kialakult a kapcsolat. A gyógymódja egyértelműen a szeretet erejében rejlik. Testközelből láttuk, tapasztaltuk, éreztük. Biztos vagyok abban, hogy az elefántok is érzik, hogy imádja őket.
Mennyi ideig tartott a forgatás?
Mátai A.: Az előkészületek négy-, öt-, hat hónapig, ami nem csak arról szólt, hogy próbáltuk a helyszíneket leszervezni, hanem sok időt elvett a kutatás, más dokumentumfilmek megnézése. Találkoztunk állatorvossal, cirkuszban dolgozó elefántgondozóval – ők sokat segítettek az állatok megismerésében. Csiangmajban 10 napot töltöttünk, az etikus parkokban egy-egy teljes napot forgattunk, a rossz parkban csak felet.
Fotó: Mátai András és Csapó András saját fotója
A „rossz park", ahol a fülüknél rángatják az elefántokat
Milyen egy boldog elefánt?
Csapó A.: A boldog elefánt egészséges és megkapja azt a törődést, szeretetet, amit egy ilyen állat igényel. Érezhetően magas érzelmi intelligenciával rendelkeznek, és azok, akik már társasághoz szoktak, igénylik az ember vagy a másik állat közelségét. A boldogság az elefántok hangulatában is visszatükröződik: kommunikálnak, élénkek, érdeklődőek, mozgékonyak, valamint jól tápláltak, nem látható rajtuk semmilyen sérülés. Ha egy elefánt a fejét ide-oda ingatja, az annak a jele, hogy nincs elég mozgástere. Tudni kell, hogy egy ázsiai elefánt táplálékszerzés céljából, akár 10-20 kilométert is gyalogol naponta. Ugyanakkor a szemük is sokat elárul: a szomorú, nem jól tartott állatoknak dülledt a szemük, sokszor véres is. Ezek azok a könnyen felismerhető jelek, amelyek alapján bárki láthatja, nincs jól az állat.
Az elefántos programokon kívül, milyen show-t érdemes még elkerülni?
Csapó A.: Minden olyan programot, ahol valamilyen állatot szórakoztatás céljából felhasználnak, és ez teljesen eltér a saját természetes viselkedésformájától. Az állatok különböző módokon vannak domesztikálva, háziasítva. Azt értem ez alatt, hogy egy vadon élő populációt teljesen más befogni egy produkcióba, mint egy évszázadok óta háziasított állatot. Persze utóbbinál is számít, hogy az állat jól érezze magát közben, és ne legyen kitéve semmilyen bántalmazásnak, stresszhatásnak.
Azt mondjátok tehát, hogy egyáltalán ne menjünk elefántparkokba?
Mátai A.: Nem, ez egyáltalán nem jó megoldás! Ha az emberek nem látogatják az etikus parkokat sem, akkor veszélybe kerül az állatok ellátása. Miután Thaiföldön betiltották, hogy fakitermelésben, építkezéseken dolgozzanak az elefántok, csak a turizmus termel annyi pénzt, hogy normális körülmények között éljenek az ormányosok. A befolyó pénzből ugyanis méltó módon tudják őket tartani. Egy elefántnak több száz liter vízre, több száz kiló ételre van szüksége minden nap, ami rengeteg pénzbe kerül.
Fotó: Mátai András és Csapó András saját fotója
Mátai András, Majoros Kinga, Csapó András és Lek
Tehát keressük meg az etikus parkokat?
Mátai A.: Pontosan ez az üzenetünk. Lehetőség szerint válasszunk egy olyan helyet, ami kölcsönösen jó mindkét félnek: nekünk és az elefántnak. De, ha valaki mégis elmegy, mondjuk egy nem 100%-osan etikus parkba – ahol azért etetik, simogatják, fürdetik az állatokat –, az is jobb a semminél. Még akkor is, ha éjszaka leláncolják őket. Sokkal jobb nekik, mintha egész nap láncon tengetnék a napjaikat vagy turisták lovagolnának a hátukon. Az a vas, ülőszerkezet, amit egy ilyen állat egész nap cipel a hátán, az emberrel együtt 400 kilogrammot nyom.
Milyen állatvédő szervezetet érdemes támogatni?
Csapó A.: Nagyon sok olyan szervezet van, aminek a munkáját érdemes támogatni, de mindig érdemes utána olvasni, megnézni az értékeléséket, akár megkérdezni olyan embereket, akik már voltak az adott helyen. Ha meggyőződtünk arról, hogy jó helyre megy a pénz, jó ügyet támogat, akkor érdemes támogatni. Én az Elephant Nature Parkot szívből tudom ajánlani, de Thaiföldön már több olyan szervezet van, ahol etikus úton próbálják az állatokat visszaszoktatni a normális életükhöz.
Szöveg: Sinkó Edit