„Torinóban születtem, nem pedig Druentóban, ahogy az sok helyen, tévesen olvasható az interneten. Az viszont igaz, hogy Druentóban nőttem fel" – jelöli meg Marco Rossi Térbeli, időbeli és képzeletbeli utazásunk kiindulópontját. Bár a 4500 lakosú település pikareszk környezetben fekszik, az Alpok előhegyeinek látványától szinte magától ugrik a lábra a túrabakancs, Marco Rossi inkább stoplist húzott. „A két öcsémmel, Massimóval és Luigival nem szenvedtünk hiányt semmiben, de nem voltunk tehetősek, apám és anyám nagyon keményen dolgoztak azért, hogy megteremtsék a körülményeket ahhoz, hogy az álmainkat valóra válthassuk. Emlékszem, mennyire vártuk a testvéreimmel az augusztusi családi vakációt. Mindig ugyanoda mentünk, az olasz riviérára, egy Andora nevű kisvárosba. Apám bérelt egy kis lakást néhány napra – csodálatos volt. Mikor jártam utoljára Andorában? Harmincnyolc éve…"

Saját eltökéltségének, szülei hozzáállásának és anyai nagyapja, Giuseppe (a családban csak Gino) támogatásának köszönhetően lett olasz elsőligás profi futballista. „1974 és 1983 között Gino vitt az edzésekre. Druentóban beültem az autójába, a Torino edzőpályájánál kiszálltam, ő kint megvárt, aztán hazavitt. Sok időt töltöttünk együtt, és csak mesélt és mesélt… tőle hallottam először a magyar futballról, Puskásról, a Honvédról, az Aranycsapatról, a Grande Torinóról, amelynek Egri-Erbstein Ernő volt az edzője. Arra nem jutott időnk, hogy kiránduljunk, de mellette ismertem meg a város nevezetességeit, a Gran Madre-bazilikát a Pó partján, a Valentino-kastélyt."

Névjegy: Marco Rossi

Labdarúgóedző. 1964-ben született Torinóban. Profi futballista-karrierje során játszott a többi közt a Torino, a Sampdoria, a Brescia, a Piacenza, a mexikói Club América és az Eintracht Frankfurt csapatában, a Sampdoriával Olasz Kupát nyert (1994). 2012-ben a Budapest Honvéd vezetőedzője lett, az együttes 2017-ben bajnokságot nyert. 2018 júniusában nevezték ki a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányának, amellyel kijutott a 2020-as Európa-bajnokságra, és feljutott az UEFA Nemzetek Ligája A divíziójába. Nős, két felnőtt gyermek apja.

SZABÁLYT ERŐSÍTŐ KIVÉTELEK

Amikor Marco Rossi a Torino első keretéhez került, az utazások száma és azok távja is megugrott. „Északról délre, keletről nyugatra bejártam Olaszországot. Élsportolóként sok helyre eljutsz, de elvétve van lehetőséged az adott város felfedezésére. Egyetlen épület van, amit profi futballistaként – ha visszatérsz – jól ismersz: a stadion. Ha egy nappal a meccs előtt érkeztél a városba, akkor sem barangolhatod be, mert a feladataid nagyon pontosan ki vannak jelölve: étkezés, edzés, pihenés. A feleségemmel, Mariellával, amikor tudtunk, kedvtelésből utaztunk, de hogy őszinte legyek, a turistaélet nem nekem való. A többórás városnéző séta jobban lefárasztott, mint egy húzós edzés."

Hogy mit jelent az „elvétve" kifejezés Marco Rossi fentebbi elbeszélésében? Azt, hogy a sporteseményhez kapcsolódó utazások sem egyformák – vagy legalábbis a 80-as és a 90-es években nem voltak azok, bár a profi sportoló életét akkor is szigorú szabályok keretezték. „Azért volt némi mozgásterünk, aminek a mértékét az határozta meg, hogy az év mely időszakában, mennyi idővel a mérkőzés előtt érkeztünk a helyszínre, és milyen például az 1993/1994-es szezon végén ázsiai turnéra mentünk, Hongkongban, Kínában, Japánban, Thaiföldön játszottunk néhány mérkőzést. Az év többi utazásához képest ezek turistautak voltak: sétálhattunk a vendéglátó városokban, elmehettünk vásárolni. Olasz bajnoki vagy kupameccs és nemzetközi kupamérkőzés esetén ez lehetetlen volt.

Az ázsiai városok közül Hongkong volt rám a legnagyobb hatással.

Világváros őrületes építészettel, rengeteg emberrel az utcán és egy számunkra ismeretlen életforma. Kapkodtam a fejem."

Kóstolás = Bepillantás

„Az ázsiai túrán belefért, hogy a helyi ízeket kipróbáljam, de Mexikóban és Németországban is megkóstoltam a specialitásokat, amikor ott játszottam, mert kíváncsi voltam. Az ételen és az italon keresztül némi bepillantást nyersz egy kultúrába. Ez értékes tapasztalat, akkor is, ha hozzáfűzöm, hogy az eredeti kínai ételeknél például jobban ízlenek azok szelídebb európai variánsai. Az erős fűszerezés nagy kihívás a bors, a bazsalikom és az oregánó háromszögében élő olasznak. Ha ételről és italról van szó, a mértékletes kísérletezés híve vagyok. Amikor Mexikóban játszottam, megkóstoltam a tequilát is, és Magyarországon sem akartam kikerülni a pálinkát – távoli ismerősök vagyunk, és azok is maradunk. Az olaszokra általában úgy tekintenek, hogy külföldön is a hazait keresik. Megszakításokkal nyolc éve élek Budapesten, és sosem vettem itt olasz bort – ez pedig két dologra utal: Magyarországon számos kiváló vörösbor van, nekem pedig ez az ország a második hazám."

Via Italia – Marco Rossi olasz gasztrotippjei

Nápoly

„Olaszországban az északi részen élők közül sokan nem mennek vagy nincs is lehetőségük délre utazni, ezért sajnos továbbra is erős a honfitársaimban élő előítélet az ország déli részével kapcsolatban. A külföldiek, legalábbis azok, akikkel én beszélgettem, sokkal jobban értékelik például Nápolyt, nincs bennük elfogultság. A történelmi emlékek, az élet- és az autóvezetési stílus, a konyha, a Vezúv, a környék természeti adottságai önmagukban is lenyűgözőek – együtt pedig utánozhatatlan elegyet alkotnak. Északi vagyok, de azt mondom: menj Nápolyba!"

Gasztrotipp: a Rossi család kedvenc nápolyi pizzériája a Largo Arso téren található Pizzeria Salvo. A tésztát a legtisztább alapanyagokból készítik, és tölgyfatüzelésű kemencében sütik ki. Az étel elkészítésének fázisait és a tálalást az üvegfalnak köszönhetően a vendégek is nyomon követhetik.

Róma

„Nápoly mellett szerintem Róma a másik kötelező elem annak, aki szeretné picit alaposabban megismerni Olaszországot – a múltját és jelenét. Kis túlzással minden utcasarok egy darabka történelem, de a kövek, az építészeti stílusok, az emlékek betagozódása a modern Rómába már nagyon is kortárs élményt nyújt."

Gasztrotipp: puntarelle alla romana – avagy egy tipikus, szezonális római saláta, amelyet minden magára valamit is adó fővárosi trattoriában rendelhetünk.

Via Ungheria – A kapitány magyarországi gasztroajánlója

„Sokat utaztam szerte a világban, de az esti Budapest látképe a budai várból semmihez sem fogható. Szeretek a Duna partján sétálni, a Boráros tértől a Margit hídig tartó szakaszon csodálatos épületek előtt-mellett visz az út: a Vásárcsarnok, a Citadella, a budai vár, a Bazilika látványa káprázatos. De a vidéki Magyarország ugyanolyan kedves nekem, mint a főváros. Számos városhoz fűz kellemes emlék, igazságtalan lenne kiemelni két-három települést. A Villányi, a Tokaji vagy az Egri borvidék pedig szimplán lenyűgöző. Ezeket a feleségemmel, Mariellával jártuk be – amikor lehetőségünk volt rá."

Gasztrotipp: Marco Rossit Duna-parti sétáin általában barátja, Giuseppe Giambertone kíséri el. Marco Rossi neki, az Andrássy úti Millennium da Pippo étterem tulajdonosának köszönhetően került 2012-ben Magyarországra, amikor is a Budapest Honvéd edzője lett. A Millennium mellett a magyar éttermek közül a Náncsi Nénit és a kispesti Kakast említi a kedvencek sorában a kapitány.

Lipcsei Árpád