Akadnak olyan gasztrotörténészek, akik szerint az első magyar receptek egy 15. századi német kódexben találhatók, azonban már a 14. század végén keletkezett, “Libro per cuoco sec. XIV-XV” nevű olasz kéziratban is szerepel egy magyar vonatkozású étel leírása. A „magyar torta 12 személyre” elnevezésű fogás egy kappan- és disznóhúsból, valamint két nagy fej hagymából készült, „édes és finom fűszerekkel” ízesített pite-szerű étel. A torta tésztáját három kenyérnyi lisztből gyúrták, és 18 vékony levélkét szaggattak belőle. A lapokat friss szalonnával kenték be, a levelekbe betöltötték a felaprított húst, majd mérsékelt alsó, és intenzív felső tűzön sütötték meg.

Az étel olasz nyelvű receptje így szól: „Végy egy jó kövér kappant és egy nagy sertéskarajt, két nagy hagymát, fél libra édes és finom fűszert, három libra friss zsírt, ami nincs megsózva, és vegyünk annyi lisztet, mint amennyi három kenyér elkészítéséhez elegendő, a legjobbat, amid csak van. Vágd a kappant és a sertéshúst apró darabokra, és tedd ugyanezt a hagymával, tedd mindezeket a dolgokat sülni egy jó adagnyi friss sertészsírba, add hozzá az édes fűszereket, elegendő sáfrányt és egy kevés sót. Ha minden jól átsült, adj hozzá egy serleg vizet és hagyd főni, amíg el nem készül.”

Az olasz kéziratból nem derül ki, mitől számít magyarnak ez az étel.

A leírások között szerepel még francia torta, angol zabkása, szaracén húsleves és flamand tejsodó is. A „Néhány jó magyar és cseh étel főzésének feljegyzése” címet viselő 15. századi német kódexben már több magyar receptet is találunk, mint például a ponty zsírral párolva és egy fácánlé; szegfűborslé a rántott harcsához, pontyhoz vagy más halakhoz; sült kappan gyömbéres lében; borslémártás vadsülthöz. Ezek közül az első teljes receptje a következő:„A pontyot tisztítsd meg, forgasd meg zsemle- és mézeskalács morzsájában, majd süsd szép pirosra a roston. Egy üstbe, vagy serpenyőbe tégy jó bort, tegyél bele körtét, vagy almát, s törd át szitán, majd tedd fel újra a tűzre, s helyezd bele a felszeletelt halat. Ha felforrt, szegfűborssal, fahéjjal, sáfránnyal, s ha túl savanykás lenne, egy kis mézzel fűszerezzed, ha vadhoz adod, akkor sózd meg illendően, hogy jó legyen.”

​A LEGRÉGEBBI NYOMTATOTT MAGYAR SZAKÁCSKÖNYV

A legelső írott magyar szakácskönyvet az erdélyi fejedelem udvari főszakácsa állította össze a 16. század vége felé, a 792 receptet felsoroló kéziratot viszont csak 300 évvel később (és két évszázaddal Misztótfalusi Kis Miklós könyve után), 1893-ban nyomtatták ki először. Bár az első magyar nyomtatott szakácskönyv Misztótfalusi adta ki, a benne található receptek megegyeznek a csíksomlyói ferencesek két évvel korábbi kéziratával, amelyet valószínűleg a kolostor szakácsa írt. A nyomdász minden bizonnyal csupán lektorálta és bővítette a szöveget, ám a könyv sikerét bizonyítja, hogy a 18. század során további 12 alkalommal is kiadták. Elterjedésében az is szerepet játszott, hogy Misztótfalusi nemcsak nemeseknek, hanem „becsületes közrendeknek” is ajánlotta a recepteket.