Inkább aktívan vagy passzívan szeretsz nyaralni?

Akik kicsit is ismernek, tudják, hogy egy energikus, már-már hiperaktív ember vagyok, így nálam a pihenés is aktív.

Vagyis, ha utazás, akkor nem a tengerparti láblógatás a te műfajod?

Kiülni egy szalmakalapban a tengerpartra, és csak a tengert bámulni szuper, de néhány nap után általában elunom magam.

Az én igazi műfajom inkább a városnézés.

New Yorkban akár napi 20–25 kilométert is gyalogolok, mert mindent látni akarok! Szerintem egy várost csakis gyalogoson lehet megismerni. Persze nagyon szeretem a természet csodáit is közelről figyelni, imádom például a szafarikat.

Thaiföldi élmények

Mennyire járunk közel az igazsághoz, ha azt tippeljük: az eddigi legemlékezetesebb utazásod a perui nászutad volt?

Nem talált! Peru, a sajtóban megjelent cikkekkel ellentétben valójában nem nászút volt, és azt hiszem, talán nem is ez az ország volt számomra a legemlékezetesebb utazási élmény. A legnagyobb hatást Vietnám tette rám, de fantasztikus volt bejárni Srí Lankát és Thaiföldet is.

Persze Peru spirituálisan is érdekes tapasztalat. A Machu Picchunak nagyon különös energiái vannak; még a cipőmet is levettem, hogy minél közvetlenebbül kapcsolódhassak ezekhez a pozitív energiákhoz.

Közben néztem az évezredes sziklákat és a hatalmas hegyeket, és azon gondolkodtam, hogy mi, emberek, akik úgy tekintünk magunkra, mint a bolygónk uraira, mennyire kicsik és erőtlenek vagyunk hozzájuk képest. Ilyeneken hosszú órákig el lehet ott filozofálni.

Ahogy azon is, mi férhet még fel a bakancslistára.

Rengeteg hely van még ezen a listán, aminek a legelején most éppen Japán áll. Aztán jöhet majd India és Grúzia...