Emlékszel arra a pillanatra, amikor úgy döntöttél, álmodozás helyett a tettek mezejére lépsz, és útnak indulsz?

Gyógytornásznak tanultam és az egyik kórházi gyakorlatomon elképzeltem, hogyan fogok dolgozni, mi vár rám, és már akkor kiégettnek éreztem magam. Belém hasított, hogy valamit kihagyok, és addig kell elindulnom, amíg nem késő.

Volt elég spórolt pénzed hozzá?

Abban az időben volt egy saját lakásom, amit kiadtam egy barátomnak, és bár nagyon minimális pénzért, azért segített. Félretett tőkével nem rendelkeztem. Visszagondolva elképesztően merész húzás így elindulni, de úgy gondoltam, ha nem sikerül, legfeljebb haza jövök. Szerencsére nem így történt, hamar találkoztam olyan emberekkel, akik segítettek beilleszkedni, munkát találni.

Ha jól tudom, Izrael volt az első állomás.

Igen, három hónapig éltem ott, majd onnan Amerikába utaztam, ahol megismertem a barátomat. Mivel ő programozó, felvetette, hogy tanuljak meg én is kódolni, mert azt a világ bármely részéről lehet csinálni. Egész jól belejöttem, és onnantól kezdve kettesben folytattuk a kalandozást.

Rengeteg helyen jártatok már, de a blogodon mégis azt írod, hogy Európa a szíved csücske. Hogy hogy?

Most már inkább azt mondanám, hogy az is, mivel nagyon megszerettem Ázsiát. Akárhova is megyek a kontinensen belül, a kultúra úgy áramlik belém, mint sehol máshol. Minden olyan vérpezsdítő: az emberek, az épületek. Ázsia azonnal beszippant. Európát nyilván imádom, főleg a régi épületeket, a hangulatos utcákat, meg persze az is felemelő, hogy néhány óra alatt át lehet autózni egyik országból a másikba. Igyekszünk keveset repüni. Ha eljutottunk egy zónába, akkor inkább vonattal, busszal vagy autóval közlekedünk. Az is fontos nekünk, hogy minden helyszínen hosszabb ideig maradjunk.

Mitől függ, hogy mennyi ideig éltek egy helyen?

Függ a vízumtól és az időjárástól, hogy éppen merre vagyunk, és mihez lenne kedvünk. Mondjuk a Covid-helyzet sokat változtatott az utazási szokásainkon. Kihívásokkal teli időszakon vagyunk túl, mégsem mondanám, hogy negatív élményként csapódott le.

A koronavírus miatt 10 hónapig éltünk Buenos Airesben, amire korábban soha nem volt példa.

Milyen az élet az argentin fővárosban?

Nagyon színes, Buenos Airesben a kultúrák tökéletesen keverednek. Hallottam egy mondást, hogy az argentinok olaszok, akik spanyolul beszélnek, de franciának képzelik magukat. Van benne valami! A bevándorlók hoznak valami extrát ebbe a mixbe, ami csak még érdekesebbé teszi a kultúrájukat. Elkezdtünk spanyolul is tanulni, ami a Covid miatt igencsak nehezített pálya. Szájmaszkon keresztül elég nehéz volt megértetnem magam a helyiekkel, nagy önbizalom kellett a kommunikációhoz. Például a piacokon ordítanom kellett a távolból, hogy megértsék, mit szeretnék. Sokszor azon kaptam magam, hogy a mellettem sorban álló emberek mind engem néznek, ahogyan próbálom elmagyarázni, melyik zöldségből szeretnék venni. De a lényeg, hogy a végén megkaptam, ami az aznapi listámon volt. És alapvetően az emberek nagyon kedvesek voltak, és segítettek, ha tudtak.

Argentínából hova mentetek?

Hawaii-ra, mert ott nem durvult be a vírus. Ott végre szabadon tudtunk mozogni.

Van olyan hely a világban, ahol szívesen levernétek a sátorfátokat?

Korábban másfél évet éltünk Amszterdamban, azt el tudjuk képzelni, de Japán és Thaiföld is közel áll hozzánk. Talán Hollandia az első a listánkon.

Mi tetszik ennyire benne?

Hollandia európai szinten is egy tiszta, rendezett ország. Az, hogy nem kell autó egyáltalán, mert bringával is bármi elérhető, óriási szabadságot ad. A vonatok energiaszükségletét is 100%-osan szélenergiával termelik. Jó érzés, hogy egy fenntartható, modern világ felé tartanak. Másrészt az emberek nyitottak más kultúrák felé, és nagyjából mindenki beszél angolul. Könnyű ügyet intézni, kevésbé bürokratikus minden. Japán ugyanilyen rendezett ország, mindennek megvan a helye. Például nem késnek a vonatok. Ha egy-két perccel később fut be a szerelvény, rögtön bocsánatkérő bejelentést tesznek. Minden olyan nyugodt. Amikor először jártunk ott, olvastuk, hogy Tokióban 30 millióan élnek, mégsem tűnt fel. Nem beszélnek egymáshoz hangosan az emberek, nem hangosítják ki a telefonokat, sehol nem üvölt a zene és mindenki nagyon kedves. A boltban is érdekes élmény vásárolni, mert ott az eladó mindent megtesz, hogy segítsen. Érezhetően komolyan veszi a munkáját, és valóban az a célja, hogy megtaláld, amire szükséged van.

És Thaiföld?

Úgy érzem, hogy ott az emberek jól vannak a bőrükben, nem hiába hívják a mosoly országának – mindenki mosolyog. Kedvesek, segítőkészek, és a thai konyha is remek.

Hát igen, az ételek! Különös kapcsolatod lett a gasztronómiával. Mindig is így volt, vagy csak az utazások során szippantott be?

Akkor ástam bele komolyabban a témába magam, amikor rájöttem, hogy rosszul érzem magam a gluténtól és a tejtermékektől. Szépen elkezdtem kísérletezni az ételekkel, variálni őket, és akkor éreztem meg, hogy szeretek főzni. Nyilván az utazások még jobban kinyitottak. Az ételekben minden megvan az adott országból. Nem csak egy étel, amit megeszel, hanem benne van annak az ottani emberek szíve, lelke, és az egész társadalom kultúrája.

A thai vagy a japán konyha a kedvenced?

Nehéz választani, de thai ételeket többször készítek, könnyebb beszerezni a hozzávalókat. Japánban is sokat főztem, de máshol nehéz beszerezni az alapanyagokat.

Mit használnak legtöbbször a konyhában?

Szójaszószt, rizst, rizsecetet, de még van sok alap hozzávalójuk. Öt ételt viszont mindenképp meg kell kóstolni, ha arra jársz. Természetesen a sushit és a rament, majd a donburit, aminek alapja szintén a rizs, majd a tetejére kerül hús vagy nyers hal. Ez a kedvencem meleg rizzsel, nyers halakkal és wasabival. Akkor ott van a soba, ami hajdina lisztből készült tészta (sokszor keverik kis búzaliszttel, de ha az étterem csak hajdinalisztet használ, akkor nagyon büszke rá és biztos hivatkozik rá), eheted hidegen vagy melegen, levesbe vagy mártással. De isteni finom a yakitori nyárs is, sokféle ételt tűznek rá, legyen az shiitake gomba, spárga, máj, vagy valamilyen húsféle. Tipikus utcai ételnek számít. Desszertként én többször választottam zöld tea fagyit.

Van olyan konyha, ami nagyon nem a te világod?

Uhh, nehéz kérdés. Japánban nekem nem jött be a takoyaki, de csak azért mert polip az alapja és nem annyira rajongok érte. Az illata viszont kimondottan jó. Alapvetően annyi változás állt be nálam, hogy sokkal kevesebb húst eszem, és ez teljesen természetesen jött. Ha húst eszem, akkor az különleges élmény, ami magyar gyerekként szocializálódva elég szokatlan. Sok mindent máshogy látok, mint utazásaim előtt, a húsevés is pont ilyen: nem biztos, hogy szükségem van minden nap rá. Sőt, egészen ritkán érzem, hogy kell. Így fedeztem fel a tofut: remek étel, bármit lehet készíteni belőle. Vagy a jackfruit, ami textúrára pont olyan, mint a hús.

Most, hol vagytok?

Egy Karib-tengeri szigeten, Arubán, ami az ABC-szigetcsoporthoz tartozik. Anno néztem képeket róla, és akkor azt mondtam: nem nézhet ki élőben így az óceán. Majd itt megállapítottam: de kinézhet. Olyanok a naplementék, amilyet még soha azelőtt nem láttam.

Vannak turisták?

Sok amerikai turista van, mert nekik különböző kedvezményeket kínálnak. Például ők több ideig maradhatnak, meg egyébként is csak egy PCR-tesztet kérnek tőlük. (Persze másoktól is.)

Merre visz az utatok Arubából?

Nagyon izgalmas, mert Izlandra megyünk innen. Úgy éreztük, most jött el az időnk, vannak jó lehetőségeink oltottként, és talán nincs is olyan hideg már.

Ezek szerint ti is be vagytok oltva.

Igen, mind a ketten megkaptuk a vakcinát. Azóta nyugodtabbak vagyunk, és sokkal több lehetőségünk van utazni is.

Fotógaléria