Vivi férjével és két és fél éves éves kisfiával járja a világot, és nincs olyan piac, ahol ne szerzett volna valamilyen kincset magának vagy budapesti vintage-boltja vásárlóinak. Mindebben nagy segítségükre van tetősátruk is - enélkül már el sem tudják képzelni az életüket.
„Évekkel ezelőtt egy erdélyi piacon jártunk, amikor megláttuk, hogy egy bácsi az öreg autója tetején alszik egy sátorban. Az unokája is vele volt, és este csak összecsomagolták a portékájukat, felmentek aludni, majd másnap reggel újra kipakoltak. Szerintem ott szerettünk bele a műfajba, így később mi is beszereztünk egy tetősátrat a terepjárónkra" – emlékszik vissza Vivi.
„Az autónk rakterét is az utazásokhoz alakítottuk ki. A férjem kihúzható fiókokat készített bele, ott tartjuk az evőeszközöket, tányérokat, edényeket, fűszereket, teákat, kávét – mindent, ami egy kellemes reggelihez szükséges.
Van rezsónk, sütögetőnk, bármit el tudunk készíteni, amit csak szeretnénk. Sőt, zuhanyozni is lehet, hiszen mindig van nálunk víztartály, így a tisztálkodás és a főzés is könnyedén megoldható. A nomád életmód egyáltalán nem áll távol tőlünk, hiszen az a látvány és nyugalom, ami reggel fogad minket, mindenért kárpótol."
A vadkempingnek köszönhetően még közelebb kerültek a természethez, semmi sem hiányzik nekik ezeken a kiruccanásokon. Mostanában pedig már azon töprengenek, hogy a terepjáró helyett egy lakó-mikrobuszt vásárolnak, hogy még otthonosabb „lakást" alakíthassanak ki.
„A spontán utazás szerelemeseinek ajánlom a sátras, buszos utazást, de azt azért meg kell nézni előre, hol lehet vadkempingezni. Horvátországban például mindenhol tiltott műfaj, ahogyan a szlovén nemzeti parkokban is, amit mi nem tudtunk" – árulja el Vivi, majd mosolyogva meséli, őket meg is büntették, de egyáltalán nem bánták meg. „ Annyit fizettünk, mintha egy szállodában aludtunk volna, de a Soca folyó partján ébredni minden pénzt megért."
De vajon télen is ugyanilyen buli a kempingezés? „A mi szabályunk: 10 fok alatt már szállodába, panzióba megyünk, mert ez gyerekekkel már nem buli. Nagyon vágytunk Torockóra télen is – nyáron beleszerettünk –, de akkor csakis zárt térben aludtunk."
Kisfia, Ábris 6 hónapos volt, amikor először útra keltek, így hozzászokott már az autózáshoz. Vivi szerint az a legfontosabb, hogy mindig hozzá igazítják, mikor állnak meg. „Soha nem tervezzük meg, hogy aznap A-ból B-be kell érni. Ahol elég lesz Ábrisnak, ott alszunk, majd másnap indulunk tovább. Az a legfontosabb, hogy ő jól érezze magát, és ne stresszben teljenek ezek az utak."
„Igaz, hogy spontán utazók vagyunk, de mielőtt elindulunk valahova, mindig sok cikket olvasok el az adott helyről – leginkább blogokat. Ezután pedig rákeresek az Instagramon és megnézem, milyen képeket tettek fel a helyről. Milyen a környezet, milyen volt a kaja, mit írnak róla. Szeretek a magánemberek képeibe belekukkantani, és így tájékozódni. Ahogyan a szállást nem, az étkezéseket annál tudatosabban tervezem meg, imádunk jókat enni."
A család tavaly nyáron eltervezte, hogy Albániában nyaralnak, de nem úgy alakult az út, ahogy azt gondolták – a tetősátras autónak köszönhetően azonban menet közben is tudnak változtatni a terveiken. „Főszezonban soha nem utazunk tengerpartra, de ezúttal nem tudtuk másképp megoldani, így július végén útra keltünk. Albánia nagyon más volt, mint amire számítottunk, élvezhetetlen volt a sok turista miatt.
Felkerekedtünk hát néhány titkos partszakaszra, ahova olyan út vezetett, hogy kiszálltam a gyerekkel, mert annyira meredek volt.
Amikor pedig végre leértünk, ott is sokkot kaptunk a tömegtől. Így egy éjszaka után kitaláltuk, hogy bár nem volt tervben, átautózunk Görögországba, végül ott nyaraltunk. Visszafelé Macedóniában nem vadkempingeztünk, mert azt olvastam, nem annyira biztonságos. Van Szkopjéban egy piac, oda mindenképp el akartam menni, és találtam a Bookingon egy ötcsillagos szállodát, ami maximum a nyolcvanas években lehetett az. Nem zavart, mert jó áron volt és csodás kilátás nyílt a tetőteraszról a városra."
Hova menne vissza azonnal Violetta, ha tehetné? „Sok ilyen hely van, de talán Srí Lankára. Nagy a szegénység, de elképesztő pozitivitás árad az emberekből. Folyamatos mozgásban voltunk, csak 3-4 napot töltöttünk egy-egy városban. Talán Ella település és a vulkán tette rám a legnagyobb hatást. Simán bementünk a lepukkant bisztrókba is, és nagyon finomakat ettünk. Végig Tuk Tukoztunk, nem béreltünk kocsit. Sokkolóan szépek a pálmafák, a környezet, már az is óriási élményt nyújt. Érdemes felvenni a helyiek lassú ritmusát, és együtt lélegezni a természettel."
És akkor jöjjön a legnagyobb szerelem, a piacozás! Violetta évek óta üzemelteti vintage boltját – Budapest, Margit körút 62. –, és nonstop kincskeresésben van. „Akárhova megyek, mindig azon agyalok, melyik piacra, mikor menjek el. De a turkálókba is ugyanilyen nagy lelkesedéssel vetem bele magam. Vannak igazi „trash helyek", ott is lehet kincset találni, csak több idő kell hozzá, meg persze kitartás. Külföldön mindenképp ajánlom a párizsi Marché aux puces de St. Ouen piacot vagy a Marché aux fleurs de l'Ile de la Cité virágpiacot. Amit viszont soha nem hagynék ki – sajnos idén elmaradt- a körösfeketetói vásár. Azt egyszer mindenkinek látnia kell!"
Szöveg: Sinkó Edit