Père-Lachaise temető, Párizs

A világ egyik legfestőibb temetőjének több mint 44 hektáros területén macskaköves sétányokon, fákkal szegélyezett utakon sétálhatunk a gyönyörű mauzóleumok között. A gótikus hangulatú sírkertet évente több mint 3 millióan látogatják, sok turista keresi fel az itt eltemetett hírességek sírjait, és külön érdekesség, hogy az ismert halottaknak már a temető alapításakor is fontos „szerepük” volt. Párizs belvárosi temetői az 1800-as években már telítődtek, az új azonban messze volt a városközponttól, ráadásul az egyház nem áldotta meg, így évekig alig temetkeztek itt. Miután azonban Jean de La Fontaine és Molière földi maradványait Père Lachaise-ba szállították át, megnőtt az érdeklődés a sírkert iránt.

Waverley temető, Ausztrália

Syndeyben, a Bronte Cliffs tetején található Waverley temető a város egyik legbékésebb pontja. Az 1877-ben megnyitott sírkert egy festői domboldalban fekszik, az óceán partján, és Ausztrália leglenyűgözőbb viktoriánus és Edvárd kori síremlékei találhatók itt. Az olyan ismert ausztrálok mellett, mint Dorothea Mackellar írónő és Henry Lawson költő, Waverleyben több mint 200 veterán is nyugszik.

A temető Baz Lurhmann 2013-as A nagy Gatsby című filmjében is felbukkant.

St. Andrews-i temető, Skócia

Az egykor a St. Andrews-székesegyház helyén álló kőtemplom nagy része már régen eltűnt, tüzek és viharok pusztították az évszázadok alatt, a temető azonban megmaradt, amelyet a templom utolsó megmaradt kövei fognak közre. A szintén festői környezetben, bár egy kicsit zordabb tengerparton álló St. Andrews-i sírkertet eredetileg a 11-12. században szentelték fel, azóta számos régi sírkövet már elszállítottak innen, de még mindig találunk itt többszáz éves darabokat, amelyek a középkori kézművesség csodás bizonyítékai.

Chichicastenango temetője, Guatemala

A guatemalai város temetője valószínűleg a világ legszínesebb sírkertje, nagyon más, mint amihez európaiként hozzá vagyunk szokva, ez pedig a maja hagyományoknak köszönhető. A domboldalban fekvő temető távol van a város nyüzsgésétől, de cseppet sem szomorú hely, hiszen a többségében őslakos helyiek sokat járnak a temetőbe, ahol különféle rituálék során, étel-ital és tömjénfüst mellett emlékeznek szeretteikre, ünneplik a túlvilági életet.

A színeknek ráadásul jelentésük is van, amely az itt nyugvó ember személyiségére utal: a fehér a tisztaságot jelképezi; a türkizkékkel az anyákat, az élénksárgával a nagyapákat jelölik.

Szaploncai Vidám temető, Románia

A Máramaros megyei falu ortodox temetőjének, vagyis inkább különleges fakeresztjeinek története 1935-ben kezdődött, Stan Ioan Pătraş ácsmester, faszobrász ekkor kezdte el egyedi faragványokkal, arcképekkel díszíteni, majd kékre festeni a fejfákat. A keresztekre a faragványok mellett versikék is kerültek, amelyek valójában a sírban nyugvó emberek vidám bemutatkozó szövegei. A mester egészen 1977-es haláláig folytatta a munkát, azóta pedig tanítványa, Dumitru Pop-Tincu festi és faragja tovább a vidám kereszteket.

A sírkert mára igazi látványosság lett a több mint 800 kékre festett fakereszttel, a sírok között pedig valóban ritkán szomorkodnak a látogatók.