Miről szól egy filmfesztivál szervezőjének a munkája? Felkészülni a kiszámíthatatlanra!

Interjú Cristian Hordilă-val, a kolozsvári TIFF filmfesztivál menedzserével

Fotó: KOMITI

Cristian Hordilă 18 éve dolgozik a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) szervezésén, 2012 óta pedig menedzserként irányítja az ország legjelentősebb filmfesztiválját. A többi között arról beszélgettünk, hogy mi az első dolga egy-egy fesztivál lezárása után, miként néz most filmeket, és mit akart megtudni tőle Nicolas Cage...

  • 2006-ban volt először a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál önkéntese, majd különböző területeken dolgozott a TIFF-en belül, 2012 óta pedig a fesztivál menedzsere.
  • Szintén 2012 óta koordinálja a Romanian Film Promotion egyesület működését.
  • 2013-ban a European Film Promotion igazgatótanácsának tagjává választották.
  • Producerként egyebek közt olyan filmes projekteken dolgozott, mint a Radu Mihăileanu által rendezett A szerelem története, a Szono Sion által rendezett Tokyo Vampire Hotel és a Stere Gulea által rendezett Moromeții 2.

Fotó: KOMITI

Egy menedzser feladatköre általában hasonló, függetlenül attól, milyen területen dolgozik. Van mégis olyasmi, ami miatt nagyon más a TIFF menedzserének lenni?

A kiszámíthatóság hiánya. A TIFF-et összehozni rendkívül szervezési feladat, ahol rengeteg változót kell összehangolni egy adott időpontra. Bár a költségvetésünk még két hónappal a kezdés előtt is bizonytalan, nekünk mégis jó előre kell tervezünk. A csapat 95 százalékát szezonális kollégák teszik ki, szenvedélyes és elkötelezett emberek, akik azonban nem főállású alkalmazottak, és csak a fesztivál közeledtével kerülnek képbe. Ha ez mind nem volna elég, úgy tartunk szabadtéri vetítéseket több ezer nézővel, hogy az időjárás egyre bizonytalanabb és nehezen megjósolható. Nem véletlen tehát, hogy óriási rezilienciát kellett kifejlesztenem a kiszámíthatóság hiányával szemben. Mindig készen kell állnom az új megoldásokra és ötletekre, folyamatosan a sablonokon kívül kell gondolkodnom, és igyekeznem kell a lehető legkevesebb stressznek kitennem magam – ez utóbbi nem egészen sikerült eddig... Ez egy mindent felemésztő feladat, ugyanakkor hihetetlen energiákat kapunk vissza, amikor minden összeáll, és a varázslat végigsöpör Kolozsváron.

Hogyan néz ki az életed a fesztivál két kiadása között?

Általában közvetlenül a TIFF után elvonulok a városi tömegből. Csak magamban vagy a közeli barátokkal akarok lenni, távol a telefonomtól és a laptopomtól. Ám mivel nem lehetséges, hogy azonnal elmenjek nyaralni, csak beülök a kocsimba, és kiszaladok valahová a hegyek közé, egy nyugodt oázisba.

A két TIFF között először lezárjuk az előző fesztivált, majd csak ezt követően készülünk fel a következőre. Minden évben szükségem van néhány hónapnyi mentális és érzelmi regenerálódásra. Miután mindannyian túljutunk ezen a szakaszon, kezdődik a visszatérés a szervezéshez. Az ősz a stratégiaalkotás és az elemzés ideje, majd februártól kezdődik az új kiadás rohammunkája. A rengeteg megbeszélés és tervezés miatt ilyenkor sokat ingázom Kolozsvár és Bukarest között, miközben folyamatosan kiszaladok a nagy európai filmfesztiválokra is.

Ez utóbbiak közül melyiket szereted a legjobban?

Berlin és Szarajevó a két nagy kedvencem. Az új év számomra valójában a februári Berlinaléval kezdődik, emellett nagyon szeretem a várost és mindazt, amit kulturálisan jelent. A szarajevói volt az első fesztivál, amelyen 2009-ben jártam, és egyből lenyűgözött a kultúrák keveredése, a híres Europa Hotel és az emberekkel teli belvárosi utcák a szabadtéri vetítések után.

Fotó: Marius Mariș

Visszatérve a TIFF-re: gondolom, sok hihetetlen sztorit mesélhetnél...

Így hirtelen két személyes történet jut eszembe a fesztivál két vendégével kapcsolatban. Az egyik, amikor 2017-ben édesanyám autogramot kért rajtam keresztül Alain Delontól. Nagyon meglepődtem, addig sohasem kért tőlem ilyesmit. De elárulta, hogy még iskolás korában volt egy naplója, és abban rejtegetett egy fotót Alain Delonról. Természetesen szereztem neki egy dedikált fényképet, és még most is mosolygok azon, hogy teljesíthettem egy titkos és rég elfeledett kívánságát. Egy másik különleges pillanatot 2019-ben, Nicolas Cage-gel beszélgetve éltem át. Egy este a bonchidai Bánffy-kastélyban vártunk a vetítésre, és megemlítettem neki, hogy dolgoztam a híres japán rendezővel, Szono Sionnal. Abban a pillanatban az addigi udvarias társalgásunk hirtelen nagyon szakmai beszélgetéssé alakult át. Nicolas Cage a következő filmjét ugyanis Szonóval tervezte leforgatni, és szeretett volna minél többet megtudni róla: hogyan dolgozik, betartja-e a forgatási menetrendet. Egyszóval tőlem kért útmutatást az együttműködéshez. Úgy éreztem, mintha nem egy Oscar-díjas sztárral, hanem egy kollégával beszélgetnék, akinek bennfentes tippeket árulhatok el. Az ilyen váratlan pillanatok miatt szeretek bele újra és újra minden évben a TIFF-be.

Mit érzel a legnagyobb kihívásnak ebben a munkában?

Összehozni azt a különleges energiát, amit a TIFF-nek eddig évről évre sikerült szétárasztania a városban, az emberekben, a közönségben. Nagy kihívás, hogy a fesztivált minden évben ugyanolyan relevánsnak és látványosnak tartsuk meg. Mint a konyhában: jól is nézzen ki, és jóízű is legyen. De hogy milyen az íze, az csak a legvégén derül ki, amikor a fesztivál lezárult, és az embereknek csak a fotóik, az emlékeik maradnak meg. Ekkor érkeznek a köszönő üzenetek, e-mailek és visszajelzések, és ilyenkor derült ki, hogy sikerült-e ismét olyan fesztivált rendezni, ami képes volt új impulzusokat adni a nézőknek, résztvevőknek.

Mindezek fényében, mire vagy a legbüszkébb a TIFF kapcsán?

Mint minden előadás vagy film esetében: a közönség elismerésére. Amíg azt látom, hogy a közönség értékeli a fesztivált, hogy a város érzi és átveszi azt a különelges állapotot, amit a TIFF hoz Kolozsvárra, addig elégedett vagyok. Úgy érzem, ebből a szempontból van is mire büszkének lennünk 21 sikeres kiadás után. Emellett személyes szinten az elmúlt néhány évben még nagyobb elismerés ér, mert a 6 éves kislányom részt vesz a gyerekprogramokon, ahol a többi gyereknek sohasem felejti el megemlíteni, hogy „apuci a TIFF-et csinálja".

Fotó: KOMITI

Milyen filmeket, programokat vársz a legjobban az idei TIFF-en?

Mindenekelőtt a nyitógálát, hiszen ez az első pillanat, amikor a nagyközönség elé kerül az éves munkánk. Amikor felemelkedik a vászon, és a főtéren, 2500 ember előtt elkezdődik a fesztivál. Nagy izgalommal várom a Nordic Focus szekciót, főleg mert különleges pillanatokat ígér. Az egyik ilyen a Victor Sjöström által rendezett némafilmes remekmű, az 1921-es A halál kocsisa című film vetítése, amelyet a többszörösen díjazott izlandi zenész, Barði Jóhannsson és a Kælan Mikla trió kísér majd élőben. És bízom benne, hogy eljutok a legendás Casablanca vetítésére a Főtérre.

Milyen a személyes kapcsolatod a film világával? Emlékszel az első találkozásodra a mozival?

Sajnos későn jutottam moziba, 11 éves koromban, a Tarzan című film vetítésére a Vaskapu moziban, Szörényváron. Már csak egy további filmet tudtam megnézni ott, és bezárt a mozi. Csak 2005-ben, amikor Kolozsvárra jöttem egyetemre, fedeztem fel igazán a mozivarázst. A filmek azonban addig is az életem részei voltak, még ha csak a televízió képernyőjén is. Titokban mindig is szerettem volna részese lenni ennek a közegnek, de soha nem gondoltam volna, hogy ez valóban lehetséges, különösen, hogy a családom tagjai egyszerű, becsületes, szerény lehetőségekkel rendelkező dolgozó emberek.

A munkádat figyelembe véve mennyire tudsz nem szakmai szemmel nézni filmeket?

Még mindig szívesen nézek filmeket, de igen, néha előfordul, hogy csak azért, mert muszáj. A fesztivál első éveiben annyira belefeledkeztem a munkámba, hogy nem tudtam élvezni a filmeket. De az utóbbi években visszatért a mozizás öröme. Ráadásul vannak olyan filmek, amelyeket most újra megnézek, és ezeket egészen más, érettebb szemmel és lélekkel érzékelem. Kellemes érzés egy másik életszakaszban újrafelfedezni ugyanazt a történetet – mint egy hosszú kapcsolatban, ahol az ember mindig újra felfedezi a partnerét.

​Újdonságokkal tér vissza a TIFF

Fotó: Nicu Cherciu

A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) 22. kiadását június 9–18. között rendezik meg Kolozsváron. A kiváló programjairól, pezsgő hangulatáról és a rendezvények sokaságáról ismert TIFF az idén az új Nordic Focus szekcióval érkezik, amelyet az északi országok – Svédország, Dánia, Finnország, Norvégia és Izland – filmjeinek szentelnek. A program a Göteborgi Filmfesztivál mellett mind az öt ország filmintézetével együttműködik. Egy másik fontos újdonság az első SMART7 versenyszekció, amelyet az európai filmfesztiválok új, SMART7 névre hallgató hálózata szervez, amelynek a TIFF az egyik alapítója. Az esemény egyik sztárvendége az Oscar-díjas Geoffrey Rush lesz.

AMI MÉG ÉRDEKELHET