A légiutas-kísérőknek mindent tudniuk kell a repülőgép fedélzeti biztonságáról – és elég sokat valamennyi utasról (még mielőtt azok felszállnának a gépre). Hogy könnyebb dolguk legyen, a repülések során saját titkos nyelvet használnak. És titkos jeleket is küldenek egymásnak egy rejtett berendezés segítségével.
Fotó: Lufthansa
Ami az átlagos utas számára egy kijárati táblának tűnik, az valójában is egy normál kijárati tábla. Csakhogy – a tábla alsó szélén található az úgynevezett „Area Call Panel” (területhívó panel) vagy ACP. Ha a következő repüléskor odafigyelünk, akkor fényjeleket láthatunk a kijelzőn, amelyek tájékoztatják a légiutas-kísérőket, ha a repülőgépen szükség van a segítségükre. Az ACP-n megjelenő kék fény azt jelenti, hogy egy utas megnyomta az ülésén levő hívógombot. (Néha két kék fényjelzés található az ACP-n, így azt is mutatja, hogy a gép melyik oldalán ülő utastól érkezett a hívás.)
Fotó: Unsplash
Narancs vagy borostyánszínű fény jelzi, ha a mosdóban történik valami. A folyamatos narancssárga fény azt jelenti, hogy valaki a WC-ben megnyomta a hívógombot. Ha viszont a fényjelzés villog, akkor a füstérzékelő aktiválódott. A kérdéses mosdó külsejénél is világítani kezd egy lámpa, hogy tájékoztassa a gép személyzetét, hova menjenek.
Végül pedig rózsaszín fénnyel jelzik egymásnak a légiutas-kísérők, hogy telefonhívásra kell válaszolniuk. A folyamatos rózsaszín fény azt jelenti, hogy egyirányú hívásról van szó, míg a villogó rózsaszín fény csoportos hívást jelez, és minden légiutas-kísérő pontnak csatlakoznia kell. Egyes esetekben egy piros lámpa jelezheti az ACP-n a pilótafülkéből érkező hívást.
Mindezen fényjelzésekre egy csengő is megszólal, közölve a légiutas-kísérőkkel, hogy ellenőrizzék a hozzájuk legközelebb eső ACP-t. Bár a fénykódok meglehetősen univerzálisak, a repülőgép gyártójától függően előfordulhatnak apró eltérések.