Utazóanya: „Mexikó három gyerekkel is nagy élmény”

Az utazó blogger férjével és immár 3 gyerekével járja a nagyvilágot.

Fotó: Facebook

Béczes Judy és a férje mindig nagy világjárók hírében álltak, majd megszülettek az ikreik, akik már három évesek. Azt érezték, menniük kell és ugyanúgy folytatni az életüket, mint gyerekvállalás előtt. Végül bebizonyították a kételkedőknek, hogy bátran neki lehet indulni a világnak egészen pici babákkal is. Akár hárommal is – tavaly áprilisban érkezett meg hozzájuk kislányuk. Húsvétkor Mexikóban, Judy (Utazóanyag blog) bakancslistás helyén jártak.

Fotó: Instagram

Judy ikrei a Playa del Carmen

Hogyan készülsz fel három gyerekkel ilyen hosszú útra, mit pakolsz be?

Próbálok minél kevesebb dolgot vinni, mert én viszem a hordozóban Miát, és bár a fiúk már tudnak járni, sokszor fel kell őket venni – éppen ezért kevés cuccal utazunk. Van egy nagy, 23 kilós bőröndünk, amibe bele kell férni, és addig játszom, míg be nem tudom húzni a zipzárt. Így nem fért be legutóbb a kézkrémem és az arckrémem sem, csak egy szimpla testápoló. Ezekkel a trükkökkel spórolok helyet, igyekszem priorizálni a tárgyakat. A pelenkából is csak három-négy napra viszek, mert azt tényleg mindenhol lehet kapni. A nagyobb táskán kívül még egy húzható, kézipoggyászt viszünk, semmi több. Ruhákat egy hétre pakolok, és utazás közben mosunk. Most, Mexikóban is találtunk félidőben olyan helyet, ahol ki tudtunk mindent mosni.

Az ikrek, most lesznek három évesek, de már egészen kicsiként is utaztatok velük. Mikor mentetek nagyobb útra?

Az első két, három hónapban utazásra sem tudtam gondolni, de aztán jött a nyár és elmentünk a barátokkal Balatonra. Akkor voltak három hónaposak és két éjszakára a fél házat elvittük magunkkal. Elvittem az ikrekre tervezett szoptatós párnámat, az utazóágyakat és még csomó dolgot, amik nem is hiányoztak volna annyira. Ettől függetlenül jól sikerült az a kiruccanás és több belföldi helyre is elmentünk azon a nyáron. Akkor jött szóba, milyen jó lenne Thaiföldre menni, ahogy korábban azt minden évben tettük. Meghoztuk a döntést és januárban, a kilenc hónapos fiúkkal nekiindultunk.

Nagyon bátrak vagytok.

A környezetünk is ezt gondolta. Igen kritikusan fogadta a rokonság az ötletünket, és azt is megkaptuk, hogy felelőtlen szülők vagyunk. Mivel lelkileg nekem is ellen kellett szegülnöm a kritikusoknak, először nem volt könnyű, de aztán rájöttem, hogy attól, hogy gyerekeink vannak, ugyanúgy élhetjük az életünket, mint azelőtt. Szerencsére a thaiföldi nyaralás is szuperül telt, így mindenki elfogadta, sőt utólag sokan irigykedtek is ránk. A gyerekek egyébként imádnak utazni, rácsodálkozni a világra, nekik is ugyanolyan nagy élmény, mint a felnőtteknek. Ezért is kezdtem erről írni, blogot vezetni. Mindenkit arra bíztatok, aki szeretne utazni, nyugodtan vágjon bele gyerekkel is, ne foglalkozzon a negatív kritikákkal.

Fotó: Facebook

Judy Dubrovnikban

Merre jártatok a gyerekekkel?

Jártunk Thaiföldön, a Maldív-szigeteken és Mexikóban. Nyáron egy balkán road tripre szerettünk volna menni, de mivel folyamatosan változtak a szabályozások, inkább Montenegróba mentünk. Végül aztán onnan is ki kellett menekülnünk, mert hamar piros besorolásba kerültek. Akkor átautóztunk Dubrovnikba, mert Horvátország még zöld volt. Mivel ez ennyire kalandosra sikerült és egyre több fertőzésről számoltak be, ősszel itthon maradtunk. Végül most márciusig tudtunk várni és épp a harmadik hullám tetőzésekor elutaztunk Mexikóba.

Megnéztétek, hova lehet utazni korlátozások nélkül?

Pontosan. Nem sok ország maradt, csak Costa Rica, Zanzibár, Dominikai Köztársaság, Mexikó és PCR-teszttel Dubaj és Egyiptom. Mivel Mexikó korábban is szerepelt a bakancslistámon, arra esett a választás.

A nyaralás három hetét előre megtervezted vagy inkább mentetek az árral?

Elég tervezős vagyok, mert ha már elutazom valahova, szeretném élvezni és nem ott tervezgetni, hova menjünk, mit nézzünk meg – azzal rengeteg idő elmegy. Még itthon lefoglaltam az összes szállást.

Ez három gyerekkel nem lehetett egyszerű.

Gyorsan kellett dönteni, pakolni, szervezkedni. Mindig vannak olyan helyzetek, amelyekkel előre nem lehet számolni, és nincs is ezzel semmi baj, ha az ember kellőképpen nyitott és rugalmas.

Milyen élmény volt összességében Mexikó, így képzelted?

Abszolút nem olyan, mint amit az ember hall róla a médiában: ott csak a veszélyeiről beszélnek meg a drogháborúkról. Egyáltalán nem éreztem magam veszélyben, még Mexikóvárosban sem, ahol hat napot töltöttünk. Nagyon rossz a marketingje, pedig csodálatos város. Hangulatos városnegyedei vannak, mindenki rendkívül segítőkész, még ha nem is tudnak jól angolul, próbálkoznak. Soha, senki nem akart átverni minket Mexikóban.

Fotó: Instagram

Idén a Mexikóban járt a család, ez a kép a Yucatán-félszigeten, Méridában készült

Most is olyan lelkesen mesélsz az országról. Mit ajánlasz a barátoknak, mit nézzenek meg?

Strandolásra mindenképpen Cozumel-szigetet ajánlanám, elképesztően szép. Három, négy maja romot is meglátogattunk, nyilván a világ egyik nagy csodáját, a Chichén Itzát is, de ha választhatnék, akkor a Cobá romokat mondanám. Ott lehet biciklit vagy tuk tukot bérelni, mi az utóbbival jártuk körbe az egészet. Mexikóvárost sem szabad kihagyni, nálam abszolút elnyerte a legjobb nagyváros-díjat. Tele van rendőrökkel, de egy idő után fel sem tűnt. Sok színes házat látni, finom, olcsó ételek vannak, mindenki nyugis, sokan bringáznak. Ellátogattunk egy különleges helyre, a sárga városba, Izamalba, mindnyájunknak nagyon tetszett. Illetve érdemes ellátogatni a cenotékba is.

Az aktuális napotokat is mindig pontosan megtervezitek?

Mindent a délutáni alváshoz igazítunk. Kora reggel megnézünk valamit, dél körül ebéd, alvás, majd három körül ismét kimegyünk egy délután programra.

Fotó: Facebook

„Utazóapa" az ikrekkel Mexikóban

Lett kedvenc mexikói ételed?

Taco, burrito, quesadilla – ezek mindenhol finomak voltak. A tortast ott ismertem meg, az olyan igazából, mint egy szendvics, sok finomsággal megpakolva. Mindenhol rengeteg lime, avokádó, mangó volt, illetve narancs. Náluk úgy lehet kapni a narancsot, mint itthon a burgonyát, zsákszámra állnak az üzletekben, az utcai árusoknál. Az tetszett még, hogy bárhol kértünk narancslevet, mindig frissen facsartat hoztak, ott nem is ismerik a dobozos, sokszor túlcukrozott narancsleveket. A végén már három nagy narancslevet kértünk mindenhol, darabonként 1 literesek, szinte azonnal megittuk őket. A limeleves is jó volt, rizst és avokádót is tesznek bele. Ritkán mentünk étterembe, inkább street foodot ettünk.

Nem viselte meg a gyerekeket a hosszú repülőút?

A visszaút kicsit sem, mert az alvás idő elején, ottani idő szerint este nyolckor indult a gép. Felszálltunk, vacsora, majd lekapcsolták a villanyokat és mindhárman elaludtak. Még az egy éves Mia is nyolc órát aludt abban a mini ágyikóban, amit adtak.

Adnak kiságyat?

Igen, lehet kérni pici babáknak alvó kosarat. Csak a mi sorunkban három ilyen volt a falra rögzítve. A fiúk soha nem maradtak meg benne, de Miának bejött. Az odaút nehezebb volt, mert kora reggel indultunk. A kicsinek könnyebb, mert rajtam, a hordozóban bármikor elalszik, de a három éves fiúkkal egy fokkal nehezebb az utazás. Viszont mindent meg lehet velük beszélni, főleg, hogy a repülőutakon nézhetik a Kisvakond című mesét a tableten, amit otthon nem igazán. De már magától a repüléstől is lázba jönnek, alig várják, hogy mehessenek. Nekik ez ugyanannyira természetes, mint nekem a férjemmel. Szeretünk menni és ezt folytatjuk, amíg csak lehet.

Szöveg: Sinkó Edit

AMI MÉG ÉRDEKELHET