Ugyan igaz, hogy az egykor sokak életét megkeserítő szervezett bűnözés rányomta a bélyegét a szigetre (bár mára már Szicília nem veszélyesebb, mint az ország bármely más régiója), de a vidékre korántsem csak a maffiózók voltak nagy hatással. A történelem során a területet számos nép uralta, és a görögöktől kezdve a rómaiakon, az arabokon és a normannokon át a spanyolokig vagy franciákig mindenki itt hagyta kultúrája egy részét az utókor számára – ma pedig ez a változatosság adja meg a sziget varázsát.

Bár a nagyobb városokban megállíthatatlan az olasz térhódítása, a szigetnek saját nyelve van. Az újlatin nyelvek családjába tartozó szicíliait (sicilianu) görög, arab, katalán és spanyol hatás alakította, gazdag szókincsét a különféle hódítóknak és telepeseknek köszönheti.

Szicíliát azonban nemcsak nyelvi kettőség miatt lehet két részre osztani: amíg a Földközi-tenger által körülölelt partjain a sziklás, vagy aprókavicsos szakaszok közé gyönyörű, homokos strandok ékelődnek, a sziget belső része – a kopár sziklákkal és pusztákkal – már korántsem kínál ennyi látnivalót.

Palermótól az Etnáig

Mivel a szigetet észak-keleten az itáliai félszigettől elválasztó Messinai-szoros csupán három kilométer széles, Szicíliát hajó és repülő mellett – a folyamatosan közlekedő komphajóknak köszönhetően – autóval, vagy busszal is egyszerű megközelíteni. A minden szempontból igazi mediterrán sziget egyaránt nagy élményt nyújt a strandolásra, lazításra vágyóknak, és a történelmi látványosságokat kedvelőknek is – bár ez utóbbiakat is többnyire a partszakaszon találhatjuk meg. Az utazási irodák egyhetes, tíznapos körutakat is ajánlanak, de fakultatív programként a különböző üdülőtelepekről is szerveznek egynapos kiruccanásokat.

Ezek egyik legkedveltebb célpontja a sziget fővárosa, Palermo. A több mint 2700 éves, ma mintegy 660 ezres lakosú város Európa egyik legváltozatosabb és leggazdagabb épített örökségével rendelkezik, amelyre nagy hatással voltak a normannok, aki a múlt évezred elején az araboktól ragadták magukhoz a hatalmat a szigeten. A palermói székesegyház egykor muzulmán mecset volt, 1135-ben alakították át keresztény templommá, de az olasz paloták egyik legszebbike, a Normann palota is valószínűleg egy arab erődre épült. Ezek mellett számos más stílusban épült pompázatos templom, kastély, színház és múzeum várja az idelátogatókat, az erősebb idegzetűek pedig felkereshetik a Kapucinus katakombákat, amelyek mumifikálódott holttesteket is rejtenek.

A mindig nyüzsgő, ezer arcú Palermóból a sziget északi partjain végigfutó autópályán lehet eljutni a Cefaluba. A több mint 2400 éves, romantikus hangulatú város impozáns katedrálisát 1131-ben kezdték építeni a normannok. A keleti partvidéken fekszik a sziget második legnagyobb városa, Catania, illetve a szintén az ókori görögök által alapított Siracusa. Arkhimédész szülővárosát a 17. századi földrengés után a jellegzetes szicíliai barokk stílusban építették újra, de Siracusában megmaradtak az ókori görög és római építkezések nyomai is.

A lépten-nyomon előbukkanó építészeti csodák mellett Szicília egy jelentős természeti látványossággal is büszkélkedhet: Európa legmagasabb, 3329 méteres vulkánja, az Etna a sziget keleti részén, a parttól mintegy 20 kilométerre található. Az autóbuszokkal, autókkal az 1800 méteres magasságban lévő Silvestri kráternél lévő parkolóig lehet feljutni, de aki teljes egészében fel akarja térképezni az Etnát, eléggé borsos áron, de tovább utazhat libegővel és terepjáróval akár 3300 méteres magasságba, a legmagasabb működő kráterig.

Életöröm

A sziget varázsát a helyiek életvidám viselkedése is meghatározza. Szicília éghajlata a tengerparti területeken kellemes, földközi-tengeri: a nyár meleg, de többnyire nem túl forró, a tengervíz pedig egész évben kellemesen. Minden bizonnyal ez is nagy hatással van a szigeten lakókra, akik minden jel szerint megtanulták élvezni az életet, igyekeznek nem törődni a problémákkal, inkább fürdenek egy jót a tengerben, beszélgetnek, és finomakat esznek. Ám a mediterrán temperamentum a közlekedésre is érvényes, ami a turisták számára általában kész káosz – a táblák és a jelzőlámpák mintha csak díszítésként lennének az út mellé téve, ezeket ugyanis a helyiek teljes mértékben figyelmen kívül hagyják.

Az esetleges kellemetlenségekért azonban bőségesen kárpótol a helyi konyha, amely eltér a hagyományos olasz ízvilágtól: Szicíliában inkább az egészségesebb zöldségféléket kedvelik, ezért az itteni ételek akár a fogyókúrázóknak is ajánlható. Desszertnek pedig ott a gelato, a fagylalt, amelyet egy történet szerint Szicílián találták föl, amikor a római időkben futárok hordtak jeget az Etna csúcsáról, hogy a gazdag nemesek ízesítve fogyaszthassanak belőle.

Fotógaléria: