Háromféle hullámzást különböztetünk meg: a hullámfodrokat, a tengerhullámokat és a holt hullámokat. A hullámfodrok a szél hatására kialakuló hullámok, a holt hullámok pedig a tehetetlenségi erő miatt a már szélcsendben kigördülő hullámok, amelyek a nyílt tengeren alakulnak ki. A különböző tengeri áramlatok és a földmozgások képesek nagyon veszedelmes hullámokat, cunamikat gerjeszteni. Hogy mennyire pusztító egy hullám, attól függ milyen hosszú, milyen magas és milyen a periodikája, a hajókra például azok a hullámok a legveszélyesebbek, amelyek sűrűn követik egymást. A szögletes hullámok (angolul cross sea vagy square waves) is legalább ennyire veszélyesek, pedig nem is hatalmasak.

A szögletes minta akkor fordul elő, amikor két hullámrendszer keresztezi egymást, miközben ferde szögben haladnak egymással szemben. Szép és harmonikus látvány, de hatalmas erő feszül benne a felszín alatt, pillanatok alatt beszippantja vagy kisöpri az embert, rosszabb esetben nem a homokos partra, hanem egy sziklának. Ezek az örvények a nyílt tengeren találkoznak, aztán szépen fodrozódva kijutnak a partra, de sokáig tarthat a „kifutásuk", ha újabb és újabb áramlatok érkeznek két irányból. A két irányból érkező széláramlatok (vagy egyik vízáramlat, a másik széllökés) is okoznak szögletes hullámokat, és könnyen felborítanak egy csónakot vagy egy hajót is.

A kereszthullámzás vagy szögletes hullámok akkor jöhetnek létre, ha a hullámrendszerek hosszabb periódusú hullámzások, nem pedig rövid ideig tartó szélhullámok, tehát a nem túl sűrűn követő hullámokból alakulnak ki. Akár órákig is eltarthat, amíg ezek a kétirányú széláramlatok elcsitulnak és még utána is órák telhetnek el, amíg a kereszthullámok kisimulnak.