A világ szinte fenkestül felfordult az utóbbi években, a BBC Travel munkatársai azonban úgy gondolják, hogy a jövő reményt és új lehetőségeket is tartogat az emberiség számára. A 50 Reason to Love the World in 2021 (50 ok, hogy szeresd a világot 2021-ben) című kiadványból azt az öt történetet, embert emeltük ki, akik arra ösztönöznek minket, hogy ismét „beleszeressünk" a Földbe.
Pasang, a chhurpi mestere
Fotó: Shutterstock
Pasang, a nepáli chhurpi készítő, 4000 méter magasan, a Kelet-Himalájában él az év egy nagy részében hegyi legelőkön, sátorban, távol a családjától. Élete nagyrészét chaurijaival tölti (ez az állatfaj a jakbika és tehén keresztezéséből jött létre), amelynek a tejéből készül az egész Himalája-régió egyik leghíresebb terméke a chhurpi sajt, ami megfelelő állatbőrökben eltartva, akár húsz évig is fogyasztható marad. Magas tápértékét a fehérje adja, zsírtartalma nagyon alacsony, víztartalma szinte nincs. Ennek köszönhetően nem penészedik, és így a chauri-pásztorok egyik fő táplálékforrása, de az egész Himalájában megbecsült energiaforrás. Pasang egy füstben úszó sátorban napokon keresztül veri a félkész sajttömböket, hogy az utolsó csepp vizet is eltávolítsa belőle. Saját jószágai fejéséből, és a környék pásztoraitól kapott tejből, napi 300 litert dolgoz fel, hajnal négytől késő estig. Az általa készített sajt azután valutává válik, más élelmiszerekre és használati eszközökre cseréli el, megélhetést teremtve családjának.
Miért szereted a világot?
„Amikor elkezdődik a monszun, a vadvirágokkal teli zöldellő legelők és a távolban a Himalája hóval borított hegyeinek látványa lenyűgöz, látom az állatokat, a hosszan elterülő gyepet és a chaurijainkat." – Pasang Darche Tamang sajtkészítő
A maszáj kultúra újjászületése
Fotó: Shutterstock
Meiteranga Kamunu Saitoti a dél-kenyai Maszájföldön született, annak hagyományain nevelkedve vált oroszlánölővé. Kultúrájában a férfivá válás rituáléja az, hogy egy szál lándzsával a harcos felkutatja, majd megöli az oroszlánt. Minden további oroszlánöléssel egyre feljebb kerül a hierarchiában, ahol Saitotit a legjobbak között tartották számon. Ám az ősi hagyományok felborultak a 20. század második felére a területen élők számának rohamos növekedésével és a haszonállatoknak kisajátított legelőkkel. Szám szerint így nézett ki a változás: 35 000 lakosra 2 millió haszonállat jutott, miközben 100 példányra csökkent az oroszlánpopuláció, amelynek nem volt mit elejtenie a vadonban. A maszáj marhapásztorok, a rituálét elfeledve, most már állatállományuk védelmében kezdtek bosszúhadjáratot az azt megtizedelő oroszlánok ellen, hiába tiltotta be a kenyai állam 1977-ben az oroszlánvadászatot. Saitoti is marhaállománya megdézsmálása miatt jutott el oroszlánokat üldözve egy alvó hímhez, odakúszott, és közvetlen közelről leszúrta dárdájával. Ám amikor felvágta az állat gyomrát, az üres volt, és ezért az oroszlánölő meghasonlott addigi életével és felhagyott a vadászattal. 2006-ban a kenyai állam oroszlán-őrséget szervezett, ahova a legügyesebb vadász, Saitoti is belépett. Ma büszke arra, hogy társaival meghatszorozták a területükön az oroszlán állományt, és a pásztorok felvilágosításával lecsökkent a haszonállatokat ért oroszlántámadások száma is. A legjobb vadászból lett a legjobb őrző.
Miért szereted a világot?
„Mert egyetlen pontját sem tudnám összehasonlítani Maszájfölddel, a hazatérő szarvasmarhák hangjával és az éjszakai ragadozók hangjaival. – Meiteranga Kamunu Saitoi oroszlánvédő.
A modern művészet és az ősi mesterség
Fotó: Shutterstock
Porfirio Gutiérrez a dél-mexikói őslakos, zapoték indiánok közül származik, és mint sokan közülük, kezdetben ő is elhagyta szülőföldjét, és az Egyesült Államokba, Kaliforniába költözött. Ott került kapcsolatba a modern művészetekkel és a textiliparral – mintegy 10 évig alkotott a textilművészeti területen. Ekkor azonban úgy érezte, eljött az idő, hogy visszatérjen saját pátriájába, és ott kamatoztassa tudását. Otthon azonban édesanyja arcába nézve megszólították ősei és egy olyan metamorfózison ment át, ami nem csak művészetére, hanem életfelfogására is kihatott. Elkezdte a textíliáit az ősi indián takácsok módszereivel megfesteni, a festékek alapanyagai pedig 100%-ban természetesek. Szárított növények és rovarok porításával készít olyan természetazonos festékeket, amelyek – szemben a textilipar szintetikus színeivel – olyan érzelmi azonosulást képesek előidézni a természettel, az ősi természeti kultúrákkal, ami harmóniát teremt a lélekben. Gutiérrez a mesterségesen érlelt és a fán érő, a természetes napsütésben megért gyümölcsök ízkülönbségéhez hasonlítja ezt az eltérést.
Miért szereted a világot?
„Oaxacai őslakosként áldottnak érzem magam, hogy azon a Chumas földjén élhetek, amelynek útjait az őshonos növények jelölik." – Porfirio Gutiérrez művész és takács.