Bácsi Róbert László ezt a flow-t igyekezett megörökíteni az európai hullámlovasokról szóló képsorozatával. „Lakóbuszokban élnek, hol itt, hol ott vernek tanyát, szörföznek, és a kapitalista világ elvárásaival nem törődve élik a mindennapjaikat” – mondja róluk a budapesti fotós, akinek sorozatát a Helsinki Fotófesztiválra is beválogatták.

A szörfös szubkultúra európai képviselői együtt mozognak és megosztják egymással mindenüket. Van köztük, aki digitális nomád vagy épp egy kávézóban pincérkedik esténként, míg mások az év felében dolgozva az összes pénzüket félreteszik, hogy aztán végre beszálljanak a furgonba, és belevessék magukat a szabadságba. Az életük a folyamatos utazásról, rengeteg hasonló emberrel való találkozásról, a szörfözésről és a napfény élvezetéről szól. „Ők a 21. század hippijei, akik csupán a Napot követik” – jellemzi őket a fotós.

Belülről szemlélve

Robi 2013-ban érezte úgy, hogy annyira telítődött a nehéz témákkal, hogy immár mindenképpen szabadsággal és a boldogsággal átitatott anyagot akar feldolgozni. Az első útja csupán ízelítő volt a szörfösök világába, de már akkor tudta, hogy mindenképpen folytatni szeretné e sajátos életforma dokumentálását. Végül egy alkotói ösztöndíjnak köszönhetően októberben 2019 őszén autóba ült, hogy másfél hónapon keresztül kövesse a szörfösöket Dél-Franciaországon, Spanyolországon és Portugálián át. Mivel tudta, hogy csak akkor készülhet hiteles fotósorozat, ha ő is részese a szörfösök mindennapjainak, megpróbálta otthonossá tenniautóját, matracot is tett bele, hogy a Subaru Foresterben követhesse a Napot.

Megérkezése után már a második napon kiszúrt magának egy angol raszta srácot Franciaországban, aki a szörfözés után épp a deszkáját mosta, amikor egymásra köszöntek. „Amikor végzett, utánamentem, és elmondtam neki, min dolgozom. Nagyon tetszett neki az ötlet, hagyta, hogy az elképzeléseim szerint fotózzak, szabad kezet adott. Tőle kaptam a legtöbb tippet, hogy merre induljak tovább. Végül a portugáliai szörfparadicsomban, Peniche-ben találtam meg azt a nemzetközi csapatot, amelynek tagjai nemcsak tökéletes alanyai lettek a projektnek, sokukkal heteket együtt is töltöttem.”

Érzések és megérzések

Bár útja során megannyi érdekes karakterrel találkozott, az egyik kedvencévé a lengyel Tom vált, akinek a nagymamája magyar volt. „Az elején rendkívül zárkózottnak tűnt. Egy ideje már közöttük éltem, s bár látszott, egyáltalán nincs ellenére a jelenlétem, soha nem kommunikált velem. Aztán egyszer odajött hozzám azzal, hogy azt érzi, valami nagyon nagy fájdalom van bennem, egyfajta burok, amiből nem tudok kitörni. Később rengeteget beszélgettünk az esti tábortűz mellett, de nemcsak vele, hanem az egész csapattal. Érezhető volt a mély megértés, a hasonló gondolkodású emberek meghitt közössége.” Tom, mint a legtöbb lakóautóban élő szörfös, a függetlenség és a hullámok szerelmese. Ahogy fogalmazott: a szabadság a spirituális lételeme. „Annyi pénzt gyűjtött össze, hogy vett egy lakóautót, amit rendberakott, ma ezt adja ki bérbe, mellette pedig egy másikban él, ami egy tökéletesen átalakított furgon.”

A beszélgetésekből kitűnt, sokan azért választják ezt a fajta életet, mert ki akartak szállni az állandó taposómalomból. Elegük van abból, amerre a világ halad, abból, hogy egyáltalán nem vagyunk összhangban a Földdel, nem tartunk tiszteletben semmit magunk körül, az emberi kapcsolataink is felületesek, kiégtek. Ezért a fiatal szörfös hippik inkább hátrahagyták hazájukat, és a hullámokat lovagolva, vadregényes tájakat járva végre szabadnak érzik magukat. Megannyi hasonló gondolkodású, segítőkész ember, akik kommunában élve megteremtik maguknak a luxust nélkülöző életfeltételeiket.

Bácsi Róbert László

Junior Prima-díjas szabadúszó fotográfus, akit főleg a dokumentarista fotográfia érdekel. Munkáival számos díjat nyert a Magyar Sajtófotó Pályázaton, többek között André Kertész Nagydíjat és Munkácsi Márton-díjat is kapott, kétszer volt az év sajtófotósa az Axel Springer Magyarország fotópályázatán és második lett az NPPA Best of Photojournalism nemzetközi pályázaton.

Galéria Bácsi Róbert László képeiből