Prága történelmi belvárosában, a várral szemközt a II. világháború végén az amerikaiak kisebb tereprendezést tartottak – Drezda helyett ismeretlen okból a mai cseh fővárost bombázták. A robbanások letarolták azt az épületet is, amelynek a telkét csaknem fél évszázaddal később a Nationale Nederlanden holland biztosítótársaság vásárolta meg. Nem mellesleg az akkori romos épület közvetlen szomszédságában lakott Václav Havel, a későbbi köztársasági elnök – akinek jelentős szerep jutott a Táncoló Ház megszületésében is. Václav Havel, a cseh-jugoszláv építész Vlado Milunić és Frank O. Gehry amerikai tervező közösen álmodták meg a közösségi épületnek és galériának szánt épületegyüttest.

Az 1996-ban elkészült sarokház táncoló épületpárja két hengerből áll: egy statikus férfit és egy dinamikus nőt megjelenítőből, melyeket – Gehry ötlete alapján – a népszerű táncospárról, Fred Astaire-ről és Ginger Rogersről nevezett el. Az alulról felfelé szélesedő maszkulin fél anyaga nagyrészt beton, amit nem vontak be semmiféle festékkel. A feminin fél csavarodik, fő alkotóelemei az üveg és az acél, dereka karcsú, lábai valóban táncmozdulatra emlékeztetnek. Az anyagok eredeti színét itt is meghagyták, így az üveg zöldes színben, míg az acél saját szürke árnyalatában játszik.

• A Táncoló Ház szállodai részében egyetlen szimmetrikus szoba sincs. A kiállítótér izgalmas, a mainstreamtől távolabb eső, retró témájú tárlatoknak ad otthont. Úgy tűnik, a ház külső formája hatást gyakorol a belsejében folyó életre is.
• „Fredhez" összesen 99 előregyártott, különböző alakú betonpanel készült, ablakai kitüremkednek a homlokzati síkból. A Fred fején látható furcsa acélszerkezet azért kapta a Medúza nevet, mert egy, a mitológiából ismert szörnyre hasonlít.
• A Táncoló Házat – Gehry szándéka ellenére – ma már senki sem nevezi Fred&Gingernek. Kevésbé lelkes környezete egyszerűen Részeg Ház névvel illeti. Az újbarokk stílusú épületegyüttes 9 szintjével a környező, főként szecessziós, olykor barokk és gótikus épületek fölé tornyosul.