Segesvár óvárosa 1999 óta az UNESCO Világörökség része, köszönhetően annak, hogy szinte teljesen épen maradtak meg a középkori épületek. Ami kisebb csodának is tekinthető, hiszen a várost nem kímélték a viszontagságok: az évszázadok során többször is pestisjárvány és tűzvész pusztított a településen, amely számos ostromot is megért.
TORONY, RAKTÁR, KINCSTÁR
Fotó: 123rf
Az ötemeletes torony magassága 64 méter
A vidékre II. Géza magyar király a XII. század közepén telepítette be a szászokat, akik aztán évszázadokon át meghatározták Segesvár arculatát. Kézműiparuk híressé tette a várost, amelyet előbb bronzművesei, asztalosai és kőfaragói, később pedig posztó-, kerámia és üvegipara tett nevezetessé. A szász mesterek által alapított céhek a gyorsan fejlődő település védelméből is kivették a részüket, ezek tartották fent és őrizték a bástyákat és a várfal egyes részeit. A XIV. században épült Óratorony azonban kivételt képezett – ez a városi tanács fenntartásában állt, hiszen 1556-ig annak székhelye is volt. Emellett lőszerraktárként, levéltárként és kincstárként is funkcionált. A torony tetőszerkezetének csúcsán, 64 méter magasságban lévő szélkakas a város minden pontjáról látható– a helyiek szerint, ha nyugat felé fordul, hamarosan eső érkezik…
ISTENEK IDEJE
Fotó: 123rf
A Segesvár szimbólumának számító torony, egyben a vár főkapuja, a XVI. század elején nyerte el mai formáját, a nevét adó óraszerkezet 1604-ben került fel rá. Az első, fából készült alkatrészekkel működő órát 1648-ban cserélték le Johann Kirschel korszerűbb mechanizmusára. Az általa készített toronyórának két számlapja van, az egyik a város, a másik a vár felé néz. Az óralap melletti fülkékben találhatók az óraütéskor körbejáró figurák. A vár felől a Béke, a Törvény és az Igazság, illetve a Nappal és az Éjszaka jelképes alakjai láthatók, a város felé a hét napjait ábrázoló római istenek tűnnek fel: Diána (hétfő), Mars (kedd), Merkúr (szerda), Jupiter (csütörtök), Vénusz (péntek), Szaturnusz (szombat) és Janus (vasárnap).
Fotó: 123rf
Bár a figurák megmaradtak, az óraszerkezetet többször megújították, a jelenlegit 1906-ban készítették, Svájcban. A konstrukciót pedig bárki megtekintheti, hiszen 1899-ben az Óratorony ismét funkciót váltott: ekkor nyílt meg a ma is működő múzeum, amelyben a környék archeológiai leletei mellett az egykori helyi céhekhez kapcsoló tárgyi emlékek, valamint fára és üvegre festett ikonok láthatók. Az ötödik emeleten körbefutó fedett erkélyről pedig gyönyörű panoráma nyílik a városra.